Remegve szólok …

Remegve szólok, mert félek (nagyon),
hogy úrrá lesz a maréknyi érdek,
az évmilliós éjbe ültetett hajnalon,
s egyszer egy baljós reggelen,
az ébredõ Nap sötétet, árnytalan terem.
S ki pénzmilliós ágyásba magot vetett,
Pusztítja éppen el,
a hajdan volt emberi életet.

Rákos sejtként burjánzik a pénzszagú szemét,
Fut, rohan, száguld, oly szánalmas halál a lét!

S minden virágnak virtuális szirma nyílt,
Dévédé-n láthatsz csak henyélõ tapírt,
Míg a kicsiny csiga lassan folyó nyállal,
ellenkezik a rohanó genetikával.
Hibás a gén.
Mûtétre azonnal kiírva!
Minden lassú mozgás az életbõl kiirtva!
Szól a hang,… s többé csak rohanás terem,
e-világban,… a virtuális agárversenyen.

Szemlesütve jár több milliárd ember,
Kiknek léte már e-világnak nem kell.

Hisz nekik a valóság-show
csak sótalan szemét,
ami reklám célból engedi ki bûzös szellemét,
A palackba zárt virtuális "mámort",
A zenét imitáló márkás szintetizátort,
Az e-chat-tel festett virtuál jellemet,
Mely rejtve mond csak igen-t,
s virtuális nem-et,
Míg egybefolyva napja, s éje,
mû eszközzel mû a kéje,
S idõtlen lesz mind a mámor,
Virtuál az imitátor,
Nem reagál drogra, tûre,
Génprogramja eddig tûrte!

S most csend lesz?
A gépmesének vége már?
Elmúlt az idõ,
hogy több milliárd ember szemlesütve jár?
Kiknek e-világ léte nem kell,
Szeretnének élni,
Szépen, ... Szabadon, ... Szerelemmel!

T.Dénes T.