Legkedvesebb hangom az "Sz"

Belém szorult rengeteg mondat,
temérdek szó,
Vajon míg élek mind-mind kimondható ?
Vagy gondolatmag marad csupán,
mely kikelve sosem bont meséket?
Ha öröm ér, ha bánat, ha fáj az élet,
Egyedül, ... csak magamnak mesélek ?

Kívül hangzavar dúl, de van belsõ zeném,
Legkedvesebb hangom az SZ, hát vele kezdeném:

 

 

 

Lágyan SZáll az SZ,
ha SZárnyal a SZellem,
SZívembe súgod, hogy SZeretsz,
S SZabad Vagy ... minden senki ellen.




 

SZ-re dobban a SZív,
mint SZárnyait csapkodó madár.
A SZerelem SZava egyre hív,
S elszáll a SZélben mint a SZalmaszál.

 

 

SZánalom ül SZívembe',
Virág tövében vár már a SZirom,
Könny SZökik SZáraz SZemembe,
S megszárad, mint tinta a gyûrött papíron.

 

 

SZ -... zenél a forró nyárba',
A SZínes SZivárvány SZinte összeér,
A SZerelem SZinére várva,
Rájössz, hogy majd' minden hófehér.

 

 

Mégis a libbenõ SZõke SZellõ,
SZemérmesen súgja, hogy SZeret,
Orkánná hízik, ha felnõ,
S SZétfújja SZánalmas életed.

 

 

 

SZ-rõl SZól az elszunnyadt SZerencse,
SZerelmet zúg a tiszta nyári este,
A SZorgos hangya épp' óriás fûszálat cipel,
Tudd meg,
hogy a SZerelmet nem cserélem el semmivel!

--------------------------------------------------------------------------(T.Dénes T)