A sírás és nevetés
tulajdonképpen ikrek.
A síráshoz nem kell bánat,
a nevetéshez sem kellenek viccek.

És mégis, ahogy az egyik iker
nem éppen a másik tükre,
Ne félj, ha lelked még gyerek,
hát nem hasonlíthat egyikükre,
Hisz szülõje minden pillanat,
a milliárd foton,
ahogy néha melegen integet a Nap,
Az illatban fürdõ piciny virág,
a fázó, levéltelen, mégse magányos téli ág.

A mogorván csapkodó szél gyermeke
a szelíd, szemérmes, szende szellõ,
Hidd el, …
a békesség igazán akkor kellene,
mikor minden gyermek egyszer felnõ!

(T.Dénes T.)