Szeretném, ha minden világos lenne !?!

Sötét van.
Sötétben a látó ember olyan bizonytalan.
Sötét felhõk takarják a Holdat, a csillagokat, az egész eget.
Még egy vezérlõ csillag sincs, ami irányt mutatna.
Irány nélkül pedig az ember olyan bizonytalan.
Szeretném, ha minden világos lenne!
Tapogatódzunk a sötétben, valami biztosat próbálunk keresni.
Félünk, …
nehogy leverjünk valami értékeset,
miközben egyre reménykedünk, ... hogy meglelünk valami értékeset.
Csoszogva, … lassan, … lélegzetvisszafojtva matatunk.
Mindenki vigyáz, hogy meg ne sértse a másikat, ...
... tapintatosan tapogat, ... keresi a helyét, … keresi a többiek melegét, …
valami finom, sötétben is terjedõ jelet, amitõl érezzük, hogy összetartozunk.
Sötét csend vigyáz minden apró, pici neszre.
Szeretnénk, ha minden világos lenne!

A sötétben fontossá válik minden, ami emberi:
az egymásra figyelés, …
az érzés, …
a megérzés, …
a tapintat, …
a keresés kalandja, …
a közös remény, …
a távoli cél, …
az együttgondolkodás, …
a gyengéd érintés öröme, …
a vágyakozás serkentõ ereje, …
a tolerancia bölcsessége, …
a féltés emberi ösztöne, …
a kifelé sugárzó belsõ mosoly, …
az egyszerû, … a természetes, …
a torokszorítóan egyszerû emberi õszinteség.
Látni kéne, ... ahogy értékét veszti minden, ami csillogó, fényes, e-világi.
A mozdulatok sebessége lelassul, … belsõ óránk újra emberi ritmusra jár.
A sejtek az elektromos sugárözön helyett az életre koncentrálnak,
a szerveket stressz helyett a természet rendje vezérli.
Érezzük, hogy a félelem legyõzésére nincs más fegyverünk,
mint az emberi szó, … a kézfogás, … az ölelés.
Sok ez, vagy kevés?
Elég!

Most sötét van.
Sötétben a látó ember olyan bizonytalan.
Sokakon éppen a szürkületkori farkasvakság jelei mutatkoznak!
Elég!!!

Már nem is tudom, …
Szeretném, ha minden világos lenne ?!
--------------------------------------------------------------------------------------------------------- T.Dénes T.

MAgyarország (orbánia), 2010- ... ???