gróf Széchenyi István: HITEL

Megjelent: 1830. január 28.

Eredeti teljes szöveg:

Magyar Elektronikus Könyvtár

 

 

Az itt következő gondolatokat ajánlom azok figyelmébe, akik oly büszkék magyarságukra és nemzeti érzületükre, akik oly büszkék unortodox gazdaságpolitikájukra, amelynek a hatalommal mindenáron megszerzett pénz az alapja, akik büszkén hirdetik a magyar nyelv ápolását, miközben "plágijumtól" sem rettennek vissza, akik "vak komondorként" tisztelik a hölgyeket, és "az önmegvalósítás legmagasabb minőségének" a tenyészállat sorsot szánják nekik.

Nos, ezeknek a büszke MAgyaroknak, akik gróf Széchenyi Istvánt a "legnagyobb magyar"-ként emlegetik, ajánlom, hogy Széchenyi nemzetről, gazdaságról, társadalomról, hölgyekről vallott mély gondolatainak tárházát tartalmazó HITEL című munkájából, legalább az első és utolsó oldalakat olvassák el! ...

Így megkímélhetik magukat a nagy előd emlékgyalázástól, és azokat az embereket, akiknek nem volt módja Széchenyi hiteles írásait olvasni, a hamis, félrevezető, hazug gondolatok terjesztésétől.

Íme a könyv első oldalán (!) olvasható Széchenyi ajánlása, amelyből kiderül a hölgyek és társadalmi szerepük iránti mély tisztelete, valamint az, hogy a HITEL kifejezést alapvetően nem a "pénz" értelemben, hanem a "hitelesség", "megbízhatóság" értelmezésben használja! Aminek jelentőségét nagyra értékeli a gazdaságban!


"Honunk szebb lelkű asszonyinak
Fogadjátok, Hazám érdemes Leányai! Tiszteletem 's Szeretetem jeléül ezen kis munkám ajánlását. Vegyétek, bár férfiakhoz illendőbbnek mondják azt sokan, nyájas kegyességgel Pártfogástok alá. A Hitelrül szólok, s a' mi belőle foly; a becsületrűl, az adott szó szentségérül, a cselekedetek egyenességérül, így Előttetek sem lehet a tárgy idegenebb,
mint előttünk, mert annyi Nemes és Szép, ami az Emberiséget felemeli, a Ti Nemetek műve.
Ti viszitek karjaitokon életbe a kisded nevendéket, s jó polgárrá nevelitek; a Ti nemes tekintetetekből szí a férfi lelkierőt s elszánt bátorságot. S ha léte alkonyodik a haza ügyében, Ti fontok koszorút homloka körül. Ti vagytok a polgári erény s nemzetiség védangyali, mely nélkületek - higgyétek - soha ki nem fejlik; vagy nemsokára elhervad, mert ti vontok minden körül bájt s életet. Ti emelitek egekbe a port s halhatatlanságra a halandót.
Üdvözlet és hála néktek!

TUDNIVALÓ
Homály és tévedés elhárítása végett az olvasót mindenekelőtt szükségesnek tartom arra figyelmeztetni, hogy én ezen kifejezést: Hitel; azon értelemben veszem, melyet a közéletben a "Creditum" jelent, ami nem egyéb, mint bizonyos lekötelezések által más kezében lévő ingó vagy ingatlan vagyonunkrúl nyert bizodalom és bátorság. Mennél nagyobb bizodalmat s bátorságot nyújthat valaki az ő kezei közt lévő vagyonunkrúl, annál több Hitele - Credituma van;
s mennyivel nagyobb bizodalommal s bátorsággal bírja a közönség saját javait másoknál, annál tökéletesbnek mondatik azon Ország Hitel - állapotja."

Fel kell hívni azoknak a figyelmét, akik fennhangon hirdetik, hogy a "hitel" az egyén, a család, a vállalkozások és az egész gazdaság szintjén, a fejlődés motorja, és erre a téveszmére alapozva hajszolják emberek és családok millióit életre szóló adósságba, hogy Széchenyi a "hitelt" csak a jövedelemtermelő gazdasági vállalkozásokra értelmezte!

A "hitel" tehát
NEM a munkából és fizetésből élők,
NEM a CSALÁDOK érvényesülésének üdvözítő útja!

Íme Széchenyi alapvető gondolatai a "hitelről" (idézetek a HITEL-ből):


"Pénz kell tehát! De ezt megint ugyan ki adja? Kell tehát előmenetel a gazdaságban, kell kereskedés! De ezekről csak álmodni se lehet bizonyosság s hitel nélkül."
(Hitel: A magyar birtokos szegényebb, mint birtokához képest lennie kellene)

"S így a hitelt gondolom s hiszem azon talpkőnek, melyen földművelési s kereskedési gyarapodásunk, egyszóval utóbbi felemelkedésünk s boldogulásunk alapulhat."
(Hitel: Mit kell tenni, s min kell kezdeni?)

"Mit a hitelrűl, egyenes szórúl, becsületrűl, erényrűl sat. előadtam, sokan azok értelmével tán ellenmondásban fogják találni, amiket fentebb állítottam, ti. hogy a keresztény vallásban s
így mennyei dolgokban a határtalan bizodalom; társasági összeköttetésben ellenben a lehető legnagyobb óvakodás - ami hímezés nélkül, ha annak akarjuk keresztelni a gyermeket, aminek kell, nem egyéb, mint bizodalmatlanság - kirekesztőleg az igazi alap. De szorosb vizsgálat után úgy fog mutatkozni a dolog, hogy igenis egyeztethető azokkal."
(Hitel: Mit kell tenni, s min kell kezdeni?)

"De mindezekrűl, drága olvasóm! mindaddig le kell mondanunk, sőt álmodnunk se szabad, míg szegénységünk a tudatlanság, előítéletek s balvélemények közt valódi szolgaságban fogva tart bennünket. Pénzünk s valóságos tehetségünk pedig addig sohase lesz, míg a hitel lábra nem áll hazánkban." (Hitel: Bérekesztés)