Szeretni annyi ...

Szeretni annyi,
mint érezni azt a másikat,
mert érteni kevés,
ha nem érzed, amit a másik ad.
Ha testedbe'
csak szenvedve nyüszít az élet,
ha szerelmed
százszínû lángok közt semmivé lett,
ha forró ölelésben nem izzott a másik,
ha ezer édes szóra lelke nem virágzik.

Ím, ... amíg csak élsz, szeretni mindig lehet,
vagy a halálon túl is nyújthatod az életet?
Ó, persze amíg emlékek milliárdja zúgja
"szeretted Õt", s ezt Õ tudva-tudta,
csak egyszer-egyszer
gyenge volt fogni kezed,
nem értette, hogy
mért veszel oly nehéz lélegzetet?!

Végig büszke voltál,
és büszkén szeretni nem lehet.
Mert oly szépen nyugszik a Nap,
és mégis szebb a hajnali kikelet,
a tavasz, a nyár, a százféle zöld,
a langy meleg, a nedves, puha föld,
a vágyteli illat, s a fény ikre, … az árnya,
ahogy hûs szellõ szórja a nektárt
millió sziromba öltözött virágra.

Eljárt az idõ,
s a büszke fénynek ím itt az árnya.
Halovány derengés pislákol a vágyra,
"szeretni szép" gondolja magába', ...
De tudja jól,
a szeretetrõl gondolkodni csak úgy lehet,
mintha a virágnak a víz képletét adod,
locsolás helyett.

Mégis lehet,
hogy valaki úgy néz rám, …. talán úgy szeret,
ahogy szeretni szép,
ahogy szeretni érdemes?
Azt érzi, amit én,
s amit adok, úgy fogadja,
ahogy az árnyat a fény,
soha el nem hagyja!
---------------------------------------------- (TDénesT)