Szétszéledt
a nyáj
és nincsen aki összeterelni képes.
Mélységes árkos a táj,
Pegazus lován száll az (O)csmány,
a (V)étkes!
Sárkányként
fúj a bûnös,
s GYÛLÖLET pohárban keveri mérgét,
Míg bûzösen poshadt,
hûvös napokkal múlatja milliók létét!
Mesére
éhesen alszik el a gyermek,
reményre éheznek a megfáradt fájó
fejek!
És ha majd
egyszer a kicsinyek felnõttek lesznek,
a kérdés így szól:
"Én is HATALMAS,
vagy csupán EMBER
legyek?!"
|
|
|