Szomorú jövõkép ...

(Sírfelirat lesz csak, hogy SZERETTEM)

Agyamat kitátom.
Betódul rajta e világ-gnóm.
Kinézek sötétlõ ablakomon,
Életet keresek a rácsokon át,
Õszinte, meleget sugárzó,
Gyengéd, szeretni vágyó
élõ csodát!

Szorongva nézem
a lapos csend belében,
Amint lágy bélbolyhok serege,
Termel temérdek szemétbõl meleget,
S a bélsártól elöntött utakon,
Temetõk rengetegében utazom.

Orromban hullaszag.
Hamvadó értékek porladó bûze kacag.
Végignézem, amint az élet csodája,
Temetkezési hely lesz nemsokára,
Ahol a halál az élõnek üzen hadat,
Médiabotránnyal befedett sírhant alatt.

Erõszak dübög.
Fáj már a hangküszöb,
Elviselhetetlen értékhatára,
Holnapután ki gondol a mára ?
Bankjegy borítású beton bunkerekben,
Sírfelirat lesz csak, hogy SZERETTEM.
------------------ ------....................................----------- (T.Dénes T.)