TAVASZ a természet színpadán
Égbolt
háttérre festett falombok,
--- Meleg tavaszi madárcsicser,
Ma elillan minden, ami gond volt,
Most összeér valami a bohókás semmivel.
Lám,
míly vidáman kószál a lenge szellõ,
--- ezernyi ágon csak kezdemény
minden levél,
Míg újra ránézel, … meglátod
megnõ,
s illatos, színes, szerelmes életre kél.
Nézd,
a téli fagy után,
--- lám, eljött a tavasz, …
s amott készülõdik már a nyár,
szivárvány ruhában szorongva,
a természet tágas színpadán.
Im,
elpirul a sápadt gond megin',
--- mert a gyöngyvirág megértõ
mosolyra bírja,
A megújulás futó percein,
nevet a nárcisz furcsa sárga szirma,
Jééé!
... már zsong az élet minden orgonavirágon,
--- kacag a fehéren, a kéken,
a lilán,
Zümmög a csend is, gúnyolódik a magányon,
minden oly tiszta, ... semmi sem silány.
Ó,
a hajnali harmatcsepp, mind prizma, lencse,
--- szivárványszínû
nagyító szerkezet,
Szerényen szórja a fényt életedre,
s összegyûjti a boldog perceket.
(T.Dénes T.)