--Tavasz van, látod?
--Már tavasz van!

--Lassan szürkül már a szurokfekete éj,
------- s a pirkadatra kusza faágak rajzolódnak,
---- mintha gyûrött papírra ömlik a fény,
---- s tintán táncoló tollhegyekre folynak.
--Álmában siklik a toll,
---- --. meg se áll, csak fut a kezemmel,
---- mit számít neki a gyûrött papír,
---- dalolva száll a tavaszi reggel!
--Tiszta madár dallamokra
---- -- ébred a fény, … a lég, … a vágy,
---- Bújó illatod csintalan csokra,
---- e szürke fényben is csoda lágy!
--Oly szép, ... a legszebb talán,
----- -- hogy minden az enyém!
---- A harmatos hajnal, …
---- az ébredõ vágy, …
---- a szende fény,
---- a suttogó hang itt legbelül,
---- a bús világ, mely álomra szenderül.
--De
----- ---Tavasz van, látod?
---- ---- Már tavasz van!
--És mind a karcsú koppanó esõcseppek,
------ -- Három szótagot kopognak halkan, …
------ -- távolba nézõ ablakomon,
---- Nem cifra fohász,
---- nincsenek angyalok, se szentek, …
---- Egyszerû három szótag, egyetlen szó,
---- mely mindenkiben megtöri a csendet,
---- ... mondd ki bátran ember, hogy SZE-RET-LEK!
Utóhang: