Tavaszi pillangó!

Füttyöget a rigó kinn a kertbe',
jambusokba', vagy hexameterbe',
Dalolja a tavasz illatát,
azt fütyöli tán: "Ezer karát!"

Ha drágakõvel mérni lehetne,
ahogy langyos szellõt hord az este,
s tejfehér virágba borulnak az almafák,
feléled minden fûszál, … a bokor, a nád,
a parányi élet a hangyabolyba',
fészkébe költözik ismét a gólya,
s megint a nyár lesz mindenki gondja.

És újra sziromba öltözik millió virág,
rügyesen nyújtózva ontja illatát ezernyi ág ,
s ha testüket a vénülõ vágy halkan összefonja,
egy színes pillangó arra száll, …
s tarka szerelemmel õket beporozza.

Utóhang: