Lépésrõl
lépésre közelít a reggel,
a hûvös éj után
tavaszi meleggel.
Zöldülõ
bokrok
tövében
zizzen a tavalyról megszáradt avar,
Muszmogva araszol sün koma,
s madárkórus füttyétõl zeng a kertben
a dal!
Friss harmat
csillan a fûszálak csendjén,
míg dörzsöli szemét a hajnali fény,
Hallod, ahogy a lombok közt megszólal szendén,
a hangtalan tél helyett,
a tavasz remény!