Téli (nyári) idõszámítás

A féltve õrzött idõt,
lám most "visszaadják" ,
vagy éppen "elveszik" (de kik?),
míg a Nap felébred,
átírják a naptárt (valakik),
ahogy a génekben a kódot.
Mit számít ma már,
ami évmilliók során lerakódott,
ahogy a természet, …
az a csökönyös szamár,
gyöngybetûkkel megírta lapjait.
Hagyjuk az egészet,
penna helyett
fogjunk egy jókora radírt,
s töröljünk ki mindent, ami volt,
ragaccsal kenjük be, ami
egyszer, … majd … lehet!
Csak maradjon üres lap,
a szabad emberi képzelet!
Így, …
nem eshet rajta csúnya folt,
ellene az idõ mit sem tehet, …
Hisz nem fáj annak a seb,
aki csak kötéssel látja el,
édesebb a keserv,
ha az itt maradt
szemét lesütve énekel,
könnyebb a lélek is,
ha szállhat a gondolat,
de a csillogó gyémánt, hogyha hamis,
örökre csak egyszerû széndarab marad.

Ím, …
velünk se történik másképp,
hisz az idõ, nem emberi alkotás,
az üveggolyó talán a legszebb játék,
de az idõ, …
az soha nem lehet … semmi más!