Életemet
az élet elitta,
--- tollamban GONDOLAT volt a tinta.
Létemet
nem piszkította folt,
--- mégis aki hal(l)ott,
elnézett,
nem válaszolt,
--- Óriások válláról
néztem e ko(Ó)rt.
--- Õk üzentek nekünk,
--- kik ma is élnek örök
gondolatokban velünk,
--- Hitet adtak az emberi szóban,
--- Velük
öröm, hogy
éltem,
hogy voltam.
Már
a vége(m) sincs távol,
---- de jól emlékszem még
a régi iskolámból,
Élénk emlék
marad, amíg még élek, hogy
GONDOLAT csomagot adott minden
tantárgy,
--- a rend(szer)rõl a matek,
--- legszebb szókról a magyar,
--- s a harmóniáról
az ének!
Annyira
szerettem volna én is bölcs lenni,
---- szomorú könnyek helyett,
--- a NEMgondolkodókért sírni,
--- S a legszebb gondolatra kacagva lesni,
--- Az értelem könnyeit megélni,
--- s amíg élek, azokért
tenni,
--- azokban hinni, remélni
--- Kiknek az ékkõ, a gyémánt
GONDOLATOKBA rejtett csoda,
--- Mert tudják, hogy az élet
csak röpke lét,
--- s végtelen,
csak a halál
alkonya.
Ó,
mert a GONDOLAT ezer évekig itt marad,
----ahogy a kõtestû hegy,
--- a megállíthatatlan folyó,
--- a beláthatatlanul véges
tavak,
--- s az igazgyöngy, ami csak kagylóban
õrizve jó,
Nézd
az örökül maradt reményt,
---- ahogy a GONDOLAT örökre
szabad marad,
--- Amit itt hagytál énrám,
Drága gyémántként
csiszoltam tovább,
---- a poros papírokra rótt
fénylõ szavad.
Ó,
tudd meg,
----e gyémánt kristályrácsain
csak fények csillámlanak,
--- míg végül némán
porrá lesz minden ami szemét, ami salak.
Lásd be végre,
hogy a lecsiszolt GONDOLAT,
--- mint a legszebb remény,
--- mindig az utókor ékszere
marad!
Amíg
írok,
--- tollamban tiszta GONDOLAT a tinta,
--- mégis fegyver lett tollam hegye,
...
--- Bár már nem karcol papírt,
--- de lám emberi sorsokba írok
bele!
Tudom,
tollam egyre durvábban ír,
--- Félek, elfogy már a tintám,
--- Amit leírtam, nem fogja radír,
--- csak azt kérdezhetik egykor:
-- "Míg
kihullt kezedbõl a toll,
---vajon mindent leírtál?"
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
(T.Dénes
T.)