A
semmi óceánján úszik valami
apró hajó.
Áttetszõ, fénytelen a lég, ...
S míg a csend lassan elmereng,
meg-megcsillan benne ezer remény-folyó.
A
lét leszáll,
kicsit feszeng,
Nem érez mást, csak védtelen,
Szánalmas, mégis szeretni való, ...
Hol bús,
hol boldog múltban fogant,
torzszülött jelent.
|
|