Tücsökzene
Tücsök barátom egy fûszálon ülve,
zengedezve hegedülne,
De megzavarja õt a hangya,
kérdõn nézi, ... mégis hagyja.
"Ó, te durva, … egyszerû lélek,
inkább hallgasd, hogy zenélek!"
Szól a tücsök, s elfúl a hangja,
ahogy ránéz, s nevet a hangya.
 
De tücsök úr, a jóbarátom,
(hajnalonként mindig várom),
koncertet ad zsenge fûbe',
ciripelve, … hegedülve,
mint egy apró zenekar,
szíve pendül, … s belehal.
 
Aztán csend lesz, … olyan égi.
Jókedvem már nem a régi.
Egy baráttal kevesebbel,
élek tovább szeretettel,
Míg egy másik hajnalon,
a tücsökzenét hallhatom!

---------------------------------------------
T.Dénes T.