Tudom,
milliók állnak sorba,
hogy örökké éljenek, a mindenségre vágyakozva, s oly picinyek, mint egy görnyedõ gyerek. Vágyják , hogy emberközelbe jönne a megfoghatatlan végtelen, hogy többé sohasem ölne, a teremtõ gondolat, az emberi értelem! Mint
verejték a megkopott, idõvájta arcon,
cseppen le a lét, Meg-megáll egy-egy felsejlõ kudarcon, maró gúnnyal ás egyre több barázdát, s a sors, lassan szántja fel csekély életét. ------------------------------------------------- T.Dénes T. | ||
|