Üzenet 1 ...

Tudjátok meg, hogy a világ tökéletes egész!
-- Egyetlen atomjában sincs megírva a szenvedés!
Tudjátok meg, hogy az emberi lét értelme a GONDOLAT,
mert RÉSZEKBÕL összerakni az EGÉSZET,
MINDIG ÉRTÉK MARAD!


A
rácsodálkozás öröme, a féltve õrzött TITOK,
---- amit (mert másom úgysincs), féltõn RÁTOK BÍZOK.
Ím átadom a fény ezernyi színbe öltözött világát,
a tengermélyi tükröt, a valóság furcsa mását,
a parányit, a végtelent, a MEGISMERÉS örök álmát,
az ÉRZELMEK mozaik-rendszerét,
amire pénz még nem tehette rá kezét!


Í
m átadom az õs óceánt, az élet kezdetét,
-- a köveket, mint évmilliós levélen a pecsét,
a törékeny ÉLETET, a gének ördögi spirálrendszerét,
az örök IDÕT, a változás végtelenbe szálló neszét!


Í
m átadom a világba vésett RENDET. ... Látjátok?
-- Márványtömbje betölti a termet,
mely öröktõl van, mégis az EMBER teremtett!
S míg gondolatvésõje faragja a végtelen szobrot,
nyakába vette a pénzt, e kegyetlen koloncot.


Í
m átadom a csendbe zárt hangokat: a ZENÉT. ... Halljátok?
-- A SZABAD GONDOLAT mesterhangszerét,
melynek mindig, mindenütt hallani alig hallható halk neszét!


És íme átadnám, ...
--- mit évezredek óta minden újszülött atomokra szedne szét,
végtelen világunk még meg nem ismert,
de biztosan létezõ RENDSZERÉT.


Á
tadnám a szót,
--- hogy FÁJ, hogy SZÉP, hogy BARÁT, hogy SZERETLEK ,
a mondatot, hogy ... A NEM GONDOLKODÓKTÓL
ÓVD MEG EMBER AZ EMBERT!


Gy
ermekeim!
------ Mint megérzõ Papa NEKTEK üzenem:
Soha ne higgyetek hitetlenül nekem!
Tudjátok meg!
Az a hit fontos, amibõl kinõ a gondolkodás!
Tudjátok meg!
A vak hitbõl soha nem lesz valódi alkotás!


Tudjátok meg, hogy az emberi lét értelme A GONDOLAT,
mert SZERETNI, ÉREZNI, ÉLNI AZ EGÉSZET,
MINDIG ÉRTÉK MARAD!

"A gondolat, akárcsak a szeretet,
korlátlanul osztható,
és mindig van maradéka."
(T.D.T)


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Üzenet 2 ...

Üzenek,
---- mert üzenni vagyok kénytelen.
Ahogy az árny üzen a fénynek,
mert közéjük állt a félelem,
Ahogy szertefoszlanak régi remények,
Ahogy színes szirmok körül donganak a méhek,
Ahogy üzen a sûrû lomb minden falevélnek.


Ü
zenek,

---- hátha hangom így jobban hallható.
Ahogy az idõ végtelenjébõl üzen a való',
Hogy én vagyok az egész,
a részekbõl összerakható,
a kevés, a több, a rossz és a jó,
a kimondhatatlan, a mégis kimondható.


Ü
zenem,
---- hogy amíg élek,
többet én nem kaphatok,
mint minden tegnap után a mát,
s a mélabús ma után, a vidámabb holnapot,
ahogy a hajnal felköszönti az éjszakát,
s harmatcseppel mos le minden csillagot.


Ü
zenem,
---- hogy a mindenség rendszere a szépség,
ahogy az élet anyaga a szeretet,
ahogy a gondolat forrása a kétség,
s élni csak szenvedélyesen lehet!


Ü
zenem,
---- hogy majdan egyszer ...
"onnan" kinyújtom kezem,
talán ujjunk akkor majd összeér,
s ha energiából lesz csak a testem,
átsugározhatom belétek könnyedén.


Tudjátok meg, hogy az emberi lét értelme A GONDOLAT,
mert SZERETNI, ÉREZNI, ÉLNI AZ EGÉSZET,
MINDIG ÉRTÉK MARAD!

(T.Dénes T.)