Útra való …

A végén mégis csak azt mondom:
Ha fáj, ... ha félsz, ... ha vágysz,
Ha fáradtan nyögsz ezernyi gondon,
Ha megérint a méla gyász,
(Már nincs erõm, ím gyertyám eloltom)
Ne rám figyelj, csak jól vigyázz:
A hatalomszagú pénz,
ami foltot ejt minden folton,
S becsület helyett
másikat sosem találsz !

Csak azt hidd, ami belülrõl is szép,
s nem amit mások annak mondanak!
Hidd azt, ... úgy ... és aképp,
ahogy benned érik meg a gondolat,
Mint ágon a gyümölcs,
s gyümölcsben a mag,
Ahogy minden magban az élet,
elrejtett, örök titok marad.