Elképedten nézek körül,
Sok-sok ember minek örül?
Kiknek gyomra üres, éhes,
Gondolkodni már nem képes!
Mert még hinni akar benne,
Hogy pillangó a szürke lepke,
Élhetõ az élhetetlen,
S a gazság …
egyszer majd megretten!

Keserûség se lesz régen,
Nem maradhat senki étlen,
Gyûlöletre nem lesz válasz,
Elesettnek jõ a támasz,
Aki fáradt megpihenhet,
Háborúban el nem esnek,
Sem az ifjak, se a vének,
Békességben tovább élnek!

Ágyad végén lázlapodra,
Iratott az élet gondja,
Nincsenek rá gyógyszerek,
Az idõd lassan lepereg.

És ha fájdalmaid vannak,
Gyógyszer helyett hitet adnak,
Hogyha gyógyultan felébredsz,
vágyad többé nem a VÉG lesz!

(T.Dénes T. )

-Orbánia (MAgyarország), 2010., ... ???