Van ember ...!
Vajon hallják magukat, akik ITT beszélnek?
Van
ember,
akinek semmi szép nincs az életébe' ...
Pedig
futja neki,
luxus órára, sminkre és bundára télre,
…
No meg, ha kell a hitelhez, banki letétre.
És
új autót vesz hitelre,
pedig a pénzébõl kitelne,
hogy készpénzzel fizesse ki, …
Sõt még néhány lakásra is futja neki.
Nem
eszik zsíros pörköltet,
hisz az proli étel,
neki lazac jár kaviár feltéttel,
vagy eszik zöldséget (abból is biot),
Falméretû tévén néz milliós
televíziót, …
és házimozi rendszeren ordít a reklámzene,
Van
ember,
akinek csak pénzrõl szól az egész élete!
Szaglása
már régen érzéketlen, tompa, satnya,
mert a pénznek nincsen szaga,
ami saját törvénnyel mosott kezéhez tapadna.
Szerinte pénzért (meg)kapható minden,
akadály nincsen, legfeljebb saját torz alakja!
Így
a bûzt ami lelkébõl árad,
nem érzi õ,
Csak a pénz utáni vágyat, …
Hogy kaviárt, lazacot, s libamájat
tömjön szánalmas belébe,
… mert
Van ember,
akinek csak a pénz szép az életébe'.
Hej!
Pedig míly SOK VAN,
ki megannyi kínt kibírt,
aki remegõ kezével
megkopott öreg zsírpapírt hajtogat szét,
S benne jókora szalonna helyett,
csak apró zsírfoltokra lel még,
és édes emlékként bódító
szalonna illatot,
amit egyszer régen egy jó szelet
megfüstölt szalonna hagyhatott.
És
egyre több szegény
sóváran emlékszik vissza arra,
. . .
Mikor arról szólhatott a költemény,
hogy a füstölt szalonnához bizony volt még hagyma,
és friss meleg, vagy éppen csak langyos kenyér,
...
Mikor fejed álomra hajtva,
nem mondtál imát magadba',
hogy holnap is ... legyen még amit egyél!
-------------------------------------------------------------- (T.Dénes T.)
