Hajdan
tisztelt fõnököm!
A gatyából kilóg a köldököm,
s nem tudom szerencsém-e, vagy pechem,
de vacsorát már régen ettem.
Bár
panaszkodni útálok,
az ebéddel meg úgy állok,
Mint az úri étterembe'
(söt)étlap hullt az ételembe,
És míg kihalásznám onnan,
családommal vagyok gondban.
Tudom, "nem tesz semmit sem",
de bánt, ha így szól gyermekem:
"Apa, éhes vagyok és nem értem,
mért mondod azt ma is nékem,
hogy egész nap csak aludj szépen!?"
"Persze",
mondja erre ön
(nagyot ásít, … nem köszön),
"Ne legyetek oly hálátlanok!
Hisz a vasárnapi (dupla) bér helyett,
néktek adtam a (pihenõ) vasárnapot."
Aztán
makkal álmodom,
Vasárnap, … no meg szombaton.
Ha jól megy, ez majd megsegít,
és átalusszuk a reggelit (is).
------------------
------..........................................------------ (T.Dénes
T.)