Ü
Z E N E T E K
EMBER(barátaimnak)
|
Évszakok
és Napszakok
(Tavasz,
Nyár, Õsz, Tél ...
Hajnal, reggel, nappal, éj ...)
|
SZ
E R E T E T
(Szerelem ...)
|
|
101. »
|
|
301. »
|
|
501. »
|
|
|
102. »
|
|
302. »
|
|
502. »
|
|
|
103. »
|
|
303. »
|
|
503. »
|
|
|
104. »
|
|
304. »
|
|
504. »
|
|
|
105. »
|
|
305. »
|
|
505. »
|
|
|
106. »
|
|
306. »
|
|
506. »
|
|
|
107. »
|
|
307. »
|
|
507. »
|
|
|
107a. »
|
|
307a. »
|
|
507a. »
|
|
|
107b. »
|
|
307b. »
|
|
507b. »
|
|
|
107c. »
|
|
307c. »
|
|
507c. »
|
|
|
108. »
|
|
308. »
|
|
508. »
|
|
|
109. »
|
|
309. »
|
|
509. »
|
|
|
110. »
|
|
310. »
|
|
510. »
|
|
|
111. »
|
|
311. »
|
|
511. »
|
|
|
112. »
|
|
312. »
|
|
512. »
|
|
|
112a. »
|
|
312a. »
|
|
512a. »
|
|
|
113. »
|
|
313. »
|
|
513. »
|
|
|
114. »
|
|
314. »
|
|
514. »
|
|
|
115. »
|
|
315. »
|
|
515. »
|
|
| |
|
|
|
|
|
116. »
|
|
316.
»
|
|
516.
»
|
|
|
517.
»
|
|
|
518.
»
|
|
|
519.
»
|
Remélt
jövõ ...
"A remélt jövõ a legszebb
jelen.
Mert nincs benne gyûlölet,
Mert eltûnik szépen a félelem!"
|
|
117. »
|
|
317. »
|
|
520. »
|
Szeretetbõl
lesz ...
"Fel-felcsillan benned,
szinte minden,
ami lelkednek melengetõ lenne, …
Amire vártál télen,
majd lágy tavaszi este.
Mitõl világos lesz egyszer …
a régen elsötétült emberi elme,
Midõn sûrû átok hull a restre,
és szeretetbõl lesz a legszebb kegyszer."
|
|
318. »
|
|
|
118. »
|
|
319. »
|
|
521. »
|
|
|
119. »
|
|
320. »
|
|
522. »
|
|
|
120. »
|
|
321. »
|
|
523. »
|
|
|
121. »
|
|
322. »
|
Kánikula!
Ámulatba
ejtõ, e negyven fokos kánikula.
Párolog az erdõ, az égen nincs felhõ,
S, a házakra tûzõ napfény, mint báli
ruha,
Csillámló flitter az ablakokon, …
Ó, de fura!
. . .
Nyári
kánikulában forró még az este,
S, mint megannyi bogár
a fûszálak árnyát keresve,
Klímátlan szobákban fel-alá járván,
Vagyunk, … csak létezünk, …
Izzadtan, árván!
|
524. »
|
|
|
122. »
|
|
323. »
|
|
525. »
|
|
|
123. »
|
|
324. »
|
|
526. »
|
|
|
124. »
|
|
325. »
|
|
527. »
|
|
|
125. »
|
|
326. »
|
|
528. »
|
|
|
126. »
|
|
327. »
|
|
529. »
|
|
|
127. »
|
|
328. »
|
|
530. »
|
|
|
128. »
|
|
329. »
|
|
531. »
|
|
|
129. »
|
|
330. »
|
|
532. »
|
|
| |
|
|
|
|
|
130. »
|
|
331. »
|
|
533. »
|
|
|
131. »
|
|
332. »
|
|
534. »
|
Kézfogás
...
"A kézfogásra
kinyújtott kezet
fogadni nehéz,
ha ökölbe szorítva várod."
|
|
132. »
|
|
333. »
|
|
535. »
|
|
|
133. »
|
|
334. »
|
|
536. »
|
|
|
134. »
|
|
335. »
|
|
537. »
|
|
|
135. »
|
|
336. »
|
|
538. »
|
|
|
136. »
|
|
337. »
|
|
539. »
|
Fázom!
"Fázom,
mert pillantásod nem melegít,
Fázom, ha féltõ lángod már sosem hevít,
..."
|
|
137. »
|
GONDOLD
MEG EMBER!
(Kicsiny léket kapott hajón utazunk.
Csendben fogad be a tenger,
még fulladozunk, …
még kiáltás helyett csak tátogunk. ...)
|
338. »
|
|
540. »
|
Furcsa
éjjel
"S
mégis a nappal vakít el,
... mint a képzelet.
Vágy-meleg lelked vajon
... egyszer enyém lehet?"
|
|
138. »
|
|
339. »
|
|
541. »
|
Ha az idõjárás nem is szép, mégis egy
új reggelre ébredtünk.
Talán a Nap felkel, talán csak picit bántuk meg amit
elõtte tettünk?
... Vagy rájövünk, hogy sohasem volt tökéletes
MINDEN,
s folytatjuk úgy, … mintha most kezdenénk el ... INNEN.
|
|
139. »
|
|
340. »
|
Õsz
van ...
"S amott egy padon két öreg üldögél,
Az egyik haja õsz,
A másiké halovány, …
már-már majdnem fehér."
|
542. »
|
Örök
emlék ...
"Örökre
e toll vezesse fájó kezed!
Ha bármit írsz,
vagy majdan, …
Mikor rám gondolsz
és megszáll az emlékezet!"
|
|
140. »
|
Létlen
kétharmad ...
"A legtöbb ember átalussza egyharmad életét.
Másik egyharmadban keresi meg a lét.
S a megmaradt harmad lenne az élete? ..."
|
341. »
|
|
543. »
|
Lobog
a tûz ... ott legbelül
"...
csupasz csönd ölén,
ahol zaj csak a lét, … a véges élet,
ahol minden-minden remény,
ahol soha nincsen végítélet!"
|
|
141. »
|
Beszélni sem kell ...
"Idõ képében néz rád a kezdet,
S csiszolt márványba vésve láthatod végedet.
Halovány, ócska, piszkos betûk ráróva:
"Ez lett."
De törölni róla mégsem lehet,
ezt az egész rohadt, elcseszett,
dermedten is szép,
kihülni látszó zord életet."
|
342. »
|
E
kora õszi napon ...
"Nem
is gondolok arra,
hogy az idõjárás napra kész,
Évrõl-évre megismétlõdik az egész,
hogy elsárgulnak a fán a levelek,
hogy mégsem irígykedem arra,
akinél jóval kevesebbet keresek."
|
544. »
|
|
|
142. »
|
Szorong
a lét ... (21. század)
"Szorong a lét e nyüszítõ világban,
élõsködõ emberszabású férgek
rágják szét a mát,
Mint mikor a hóhér ott áll némán mögötted,
s magasra emeli pallosát."
|
343. »
|
|
545. »
|
|
|
143. »
|
Engem Érdekel! (2023)
"Engem
érdekel,
ha a felsõ kevesekre nézek, …
Hogy mitõl gazdagok?
Hogyan szereztek pénzet?!"
|
344. »
|
|
546. »
|
|
|
143a. »
|
Nézem
a NÉPET ... (2020)
"Nézem
a NÉPET, …
ahogy szelleme médiamosottan sötétlik e tûzõ
nyári napon!
Míg föntrõl málik, csorog le az erjedt enyészet,
e bágyadt hõségben forr a dalom!"
|
344a. »
|
Egész éjjel sûrûn szemetel az esõ.
Koppannak a cseppek, …
fényesen csillog a háztetõ.
|
546a. »
|
|
|
143b. »
|
|
344b. »
|
Az esõ a mezõk itala, …
a szellõ az erdõknek dala.
A hó, fagyos hab a hegyeken,
a szó, emberi hang a csendeken!
|
546b. »
|
|
|
144. »
|
|
345. »
|
|
547. »
|
|
|
144a. »
|
|
345a. »
|
|
547a. »
|
|
|
144b. »
|
|
345b. »
|
|
547b. »
|
|
|
144c. »
|
|
345c. »
|
|
547c. »
|
|
|
145. »
|
Halld hát, te odafenn!
. . .
Csoszog a cipõ, görnyedve lépegetnek az emberek.
Suttog a NÉP, …
alattvalóként félõ
GONDOLATOKAT mentenek!
.
Rejtegetik a SZÓT, torkukon
akad a keserû hang,
pedig kiáltanák, hogy
"Uralkodik a gaz bitang!"
Hogy "A gyûlölet hatalma öli a NÉPET!"
Hogy "Nincsen remény, csak ócska enyészet!"
.
De csitt!!! Suttog a NÉP,
…
Erõsödik a halk moraj, a zúgás a csendbõl!
Megszületik a GONDOLAT,
és SZAVAKKÁ
LESZ a fájó életekbõl!
.
Halld hát, te odafenn!
Kinek HATALOM a szentje!
VÉGE!
Nem taposhatsz tovább emberi életekbe!
|
346. »
|
|
548. »
|
|
|
346a. »
|
Piroslik az alma a fán,
mosolyog önmagán, …
ez az õszi
magány.
|
| |
|
|
|
|
|
146. »
|
|
347. »
|
Varjak ülnek az ágon, ... falevél helyett.
Búcsúzik a (z) avaros õsz,
a TÉL megérkezett!
|
549. »
|
|
|
147. »
|
Vigyázz a jelenre!
"Hát vigyázz a jelenre,
hogy megbecsüld majdan a véget!
Ne bánd, ha mormolja magában a régi szép meséket,
és elhiszi a végtelent, … az örök élet
végett!
|
348. »
|
|
É
N i s -
i t t -v o l t a m ...
|
|
148. »
|
|
349. »
|
|
701. »
|
|
|
149. »
|
|
350. »
|
|
702. »
|
|
|
150. »
|
|
351. »
|
Hull a hó!
Fentrõl nagy hószemek hullnak alája,
mert odafenn a havat valaki darálja.
De nincs akkora kádja mibe beleférne,
így borulnak a fák hópuha fehérbe.
|
703. »
|
|
|
704. »
|
|
|
151. »
|
|
352. »
|
|
705. »
|
|
|
152. »
|
|
353. »
|
|
706. »
|
|
|
153. »
|
|
354. »
|
|
707. »
|
|
|
154. »
|
HAJDANÁBA' ...
" S ha ma a gondolat,
a régi korok megkopott útját járja,
Csak mosolygós emlék már,
ahogy a bazaltkõ korzón kopogott a lovak patája,
ahogy a lócitromból felszállt a pára,
s ahogy elegáns volt sok napernyõs dáma,
… Hajdanába’!"
|
355. »
|
Örüljek
tán, hogy hull a hó?
Öreg embernek HULLA JÓ!
|
708. »
|
A MAGÁNY ...
"A MAGÁNY az az állapot,
amikor magad maradsz temérdek gondolattal."
|
|
155. »
|
|
356. »
|
|
709. »
|
|
|
156. »
|
Az
EMBER imája
"Tudjuk,
jóságod végtelen, szinte határtalan, …
Vigyázz hát mindre, amennyi árva van!
Tõled tanultuk,
hogy mind(ennek) ára van!"
|
357. »
|
|
710. »
|
|
|
358. »
|
|
|
157. »
|
Te
vagy az EMBER teremtménye?!
"Az öreg korboncnok régen arra
vágyott,
hogy egyszer felboncolja az egész világot.
Keresett hát egy jó nagy szikét,
s hozzá a létezõ világok legszebbikét,
..."
|
359. »
|
|
711. »
|
|
|
360. »
|
|
|
158. »
|
ÉRDEKEK éneke!
"Megannyi mesén nõl fel a gyermek,
s a meséken még mind ábrándozni mernek!
És mire felnõtté válik az ifjú termet,
az álmok helyett, … az ÉRDEKEK nyernek!"
|
361. »
|
|
712. »
|
|
|
159. »
|
|
362. »
|
|
|
|
|
160. »
|
|
363. »
|
|
714. »
|
|
|
161. »
|
|
364. »
|
|
715. »
|
|
|
716. »
|
|
|
717. »
|
|
|
162. »
|
|
365. »
|
|
718. »
|
|
|
163. »
|
|
366. »
|
|
719. »
|
|
|
164. »
|
|
367. »
|
|
720. »
|
|
|
165. »
|
|
368a. »
|
|
721a. »
|
|
|
368b. »
|
|
721b. »
|
|
|
368c. »
|
Karácsony
és Újév!
"Ha
lennének kedves kis angyalok,
ha Isten lennék, ... ki nem vagyok ..."
|
721c. »
|
|
|
166. »
|
|
369. »
|
|
722. »
|
|
|
167. »
|
|
370. »
|
|
723. »
|
|
|
168. »
|
|
371. »
|
|
724. »
|
|
|
169. »
|
Közös
GONDOLAT ...
" Mert belõle újra és újra KÉRDÉSEK
lesznek,
amitõl (gyûlölet helyett) …
az emberek BOLDOGOK lesznek!"
|
372. »
|
|
725. »
|
|
|
169a. »
|
A GOND olyan ...
" És ha majdan megkérdez gyermekem,
hogy apám "Egykor mit üzentél nekem?"
A válaszom csak az legyen:
"A gondokat bizony, …
mindig legyõzi az értelem!"
|
372a. »
|
|
725a. »
|
|
|
169b. »
|
Villámlás!
" A villám, mint a fényesre csiszolt elme,
világosságot gyújt a végtelenbe'!"
|
372b. »
|
|
725b. »
|
Görcsös
éjszaka
"Vészterhes létpercek még ezek,
Nem gondolkodok, …
csak görcsösen létezek!"
|
|
170. »
|
|
373.
»
|
December az év utolsó hója
" December az év utolsó hója,
elköltözött már régen minden gólya,
S, amíg fészket raknak a trópusi délen,
Itt, e honban …
szomorkodunk az elmúlt keserves éven."
|
726. »
|
Elfogy
az este ...
"Már nem figyel rám
senki, …
Unottan lakja be öreg fiókom a szú.
Néha kérdezgetem, …
De ma már csak néhány percegés jön válaszú."
|
|
171. »
|
|
374. »
|
|
727. »
|
Voltam 20 éves én is
"Gondolatokból
szóvirágok nyíltak,
papírra róttam, vagy szóban meséltem el neked."
|
|
172. »
|
|
375. »
|
|
728.»
|
|
|
172a. »
|
|
375a. »
|
|
728a.»
|
|
|
172b. »
|
|
375b. »
|
|
728b.»
|
|
|
173. »
|
|
376. »
|
|
729. »
|
|
|
174. »
|
|
377. »
|
|
730. »
|
|
|
174a. »
|
Rohadó világban élünk!
"Rohadó világban élünk,
melyben minden csupa görcs!
Aszottan néznek az emberek,
de nem oly édesek, mint az aszalt gyümölcs!"
|
377a. »
|
Puha hógúnyát vesz fel a téli
táj.
A szelet fagysapka fogja fel, ...
léteden furcsa GONDOLAT a sál!
Titokban már ...
a tavaszra figyel.
|
730a. »
|
|
|
174b. »
|
|
377b. »
|
|
730b. »
|
|
|
174c. »
|
|
377c. »
|
|
730c. »
|
|
|
175. »
|
|
378. »
|
|
731. »
|
|
|
175a. »
|
|
378a. »
|
Trillázik a madár az ágon,
persze nem télen, ...
csak nyáron!
|
731a. »
|
|
|
175b. »
|
Vajon ez Ocsmány
Vadonban …
" Rettentõ bûz lepi el a NERdõt!
Tán az ALJ(as) növényzettõl
bûzlik (O)tt a (V)adon?!
Vajon ezt a rengeteg állatot
ki engedte e földre szabadon?!" |
378b. »
|
|
731b. »
|
|
|
175c. »
|
VAKFEGYELEM!
. . .
A vakfegyelemtõl nem csak a látás múlik el,
de megbénul, és védtelen lesz
az emberi értelem!
.
Visszhang nélküli
tompa csenddé válik a hallás,
s, gerinctelen nyers
hústömeggé fajul
a tartás!
.
A vakfegyelemnek
tar puszta hatalom a vége,
amely szennybe fogant, …
sáros csizmaként tapos
a NÉPRE!
|
378c. »
|
|
731c. »
|
|
|
175d. »
|
|
378d. »
|
|
731d. »
|
|
|
175e. »
|
LÉPJ,
amíg lépni tudsz!
" (O)csmány (V)ezír szájából
a legszebb szó, hogy "Kuss!"
Hát lépj, amíg lépni tudsz!
.
A NERdei hatalom eltapos,
de el ne fuss!
Inkább LÉPJ, mert most lépni tudsz!"
|
378e. »
|
|
731e. »
|
|
|
175f. »
|
NERdei utakon járván(y)!
" Így folytatódik vég nélkül a viktatúra
SAGA,
míg páncélos sereggel védve, …
megjelenik a VIKTÁTOR maga!"
|
378f. »
|
|
731f. »
|
|
|
175g. »
|
NEM VETTED ÉSZRE?!
" - Te érted, hogy mirõl beszélek?!
- Hülye kérdés, hát persze, hogy értem.
… Várjál! … Lehet, hogy mégsem!
- No, akkor most figyelj! De tényleg!"
|
378g. »
|
|
731g. »
|
|
|
175h. »
|
"MAgyar
csoda" ?!
"Ez
hát a híres "MAgyar csoda",
amitõl visszhangzik a tér!
És ha e konzervet veszed,
nem tudhatod meg soha,
hogy AKI FÕZNI TUD,
AZ MENNYIT ÉR!"
|
378h. »
|
|
731h. »
|
|
|
175i. »
|
|
378i. »
|
|
731i. »
|
|
|
175j. »
|
Meséli
a NÉP, ...
(Képzeletbeli NÉPmese!)
"Meséli
a NÉP, … úgy terjed éppen,
szájrul-szájra, mint réges-régen, …"
|
378j. »
|
|
731j. »
|
|
|
175k. »
|
KÖZÖS AKARAT?!
"Vidám a vidék, …
mert megérdemelt termést arat!
Vajon, ha a telet átalussza,
tavasszal feléled-é a NÉP?
Lesz-é vajon KÖZÖS AKARAT?!"
|
378k. »
|
|
731k. »
|
|
|
175l. »
|
Országos Vész
dúl Orbániába'!
"Az ORSZÁGUNK már mind az övé!
A NÉP pénzébõl épül a VÁRA!
Odafönn a kormány vigad,
kordonok mögött a (páva)táncát járja!
(O)csmány (V)ezírnek az EU-ban nincs maradása!"
|
378l. »
|
|
731l. »
|
|
|
175m. »
|
Közelg
március ídusa! 
"Lõporos hordókon ül az ország,
Petõfi emléke veri csapra!
Vigyázz odafönn, …
te (O)csmány (V)ilág!
Voltak itt már GAZOK felakasztva!"
|
378m. »
|
|
731m. »
|
|
|
176. »
|
NERdõ
mélyi ballada!
"Zord árok mélyén fekszik
a csapda,
(O)csmány (V)ezír az, ki odarakta,
hogy birka NÉPÉT csapdába csalja."
|
379. »
|
|
732. »
|
Tán nem
a legszebb tételem:
Itt VÉGET ÉR az életem.
Az indoklás rövid, egyszerû:
Ez volt az étlap, nincs új menü.
|
|
176a. »
|
Kétségbeesett NÉPEM nevében!
"Kétségbeesett NÉPEM
nevében
jöttem …
Ó, vezír színed elé!
Százezrek-milliók érdekében,
aki keserves sorsát elszenvedé!"
|
379a. »
|
|
732a. »
|
|
|
176b. »
|
Szétszéledt
a nyáj ...
"Szétszéledt
a nyáj …
és nincsen aki összeterelni képes.
Mélységes árkos a táj,
Pegazus lován száll az (O)csmány, a (V)étkes!"
|
379b. »
|
|
732b. »
|
A vége mindennek csak az,
...
hogy VÉGE!
Néha jólesne szarni az egészre,
de mindig rájövök, hogy ...
nem erre neveltem magam,
s míg az idõm elfogy,
már csak annyit mondhatok,
"Az idõ úgy tudtam, VÉGTELEN."
Nem érthetem ma már,
"Azt hiszem minden rendbe' van",
-mondhatnám ... akár.
Vagy tévedek talán?
Ha másnak jó, miért nem jó nekem?
|
|
176c. »
|
|
379c. »
|
|
732c. »
|
A VÉGÉN,
ha már közel érzed
- mert elfáradtál -
az örök VÉGET,
…
Gondold át szépen
az ÉLETET!
- mert amit itt hagysz -
a GONDOLAT, ami VÉGTELEN!
|
|
176d. »
|
|
379d. »
|
|
732d. »
|
|
|
177. »
|
|
380. »
|
|
733. »
|
Fognám a kezed, …
de nem érem el.
Ha majd nem leszek, …
ugye velem leszel?!
|
|
178. »
|
|
381. »
|
|
Egy életen át együtt
haladsz az idõvel.
Aztán elhagy téged,
és mintha megdobnának egy kõvel,
elterülsz végleg.
S rájössz, hogy EZ A VÉG lett.
Életem
utolsó mondata:
"Akartam
még valamit szólni,
... de már nem tudok.
... VÉGtelen nevetek!
... Ég VELETEK!"
|
|
179. »
|
|
382. »
|
|
I
d õ t l e n s é g e k
|
|
180. »
|
|
383. »
|
Ez
itten az évnek vége,
aki él még, mind MEGÉRTE!
Aki nem, hát annak annyi,
nem lehet ÖRÖKKÉ VANNI!
...
Életkörülményekben
gazdag
ÚJESZTENDÕT kívánok!
B.Ú.É.K.
|
901. »
|
|
|
181. »
|
|
384. »
|
Szilveszter éjjelén minden olyan bulis!
Tegnap kezdõdött, de tart még ma is!
|
902. »
|
|
| |
|
|
|
|
|
182. »
|
Kiáltsd
a BÉKÉT!
"Beszéld,
kiáltsd, szavald, vagy énekeld a BÉKÉT!
Csak így õrizheted meg a jövõ reményét!"
|
385. »
|
|
903. »
|
|
|
183. »
|
|
386. »
|
|
904. »
|
|
|
184. »
|
|
387. »
|
|
905. »
|
|
|
185. »
|
|
388. »
|
|
906. »
|
|
|
186. »
|
|
389. »
|
|
907. »
|
|
|
187. »
|
Jóbarátom!
"Jóbarátom
választ várok,
emberek közt mért van árok?"
|
390. »
|
Hajnali fél
négy van.
Esõcsepp koppan a párkány rezén,
mint aki azt kérdezi "hogy van?",
S nem idõz tovább,
hisz odalenn már várja az öreg föld,
Az õszi vágy,
hogy a sokszínû sárga,
tavasszal lesz még ezerszínû zöld!
|
908. »
|
|
|
188. »
|
|
391. »
|
Téli hajnal
"Nincs már éjjel,
…
Hajnal sötétlik a vastag hótakaró felett.
Kinézek ablakomon,
S a téli fagy világát látom,
Megannyi ágon,
a nyáron zöldelõ lombok helyett."
|
909. »
|
|
|
189. »
|
|
392. »
|
|
910. »
|
|
|
190. »
|
New
York ... kávéház
"Régen New Yorkról a kávéház jutott
eszedbe,
s nem Amerika legnagyobb városai.
S akik brióssal itták ott a kávét,
Intarziát kezdtek játszani."
|
393. »
|
Éjjel
van, …
alszanak a fák a kertben.
Álmodik minden nyomorgó ember.
Álmomban boldogságot játszom,
… NYERTEM!
Glauziusz
bácsi dala
az Állami áruház
címû filmben
1 éves
voltam, amikor Glauziusz bácsi dala megszületett
az Állami áruház címû filmben.
Feleki Kamill örökérvényû elõadásában
küldöm MINDEN nagyszülõnek
(ezt az általam tömörített verziót),
hogy legalább annyiszor énekelje el
(vagy játsza le) unokáinak,
ahányszor én magamban ezt megtettem!
(TDT)
|
911. »
|
|
|
190a. »
|
LÁTOMÁSOM
"(L)assan megyek az utcán Budán,
egyre csak fel-fel a hegyre,
Mikor egy kétpupu állat,
azaz egy teve jön velem szembe."
|
|
190b. »
|
|
393a. »
|
|
911a. »
|
|
|
191. »
|
|
394. »
|
Az
éji sötétnek mégis
a nappali fény a párja.
Ha szépet álmodsz,
rácsodálkozol az egész világra!
De ha a zord
álmod feketébe vész el,
Bánt a nappali fény, …
és leszámolnál az egésszel!
|
912. »
|
Ha olykor tán a bú
és bánat tör rám,
az örök idõ hangját hallgatom,
az ingaóra hangján.
Míg zengõ dallamát dúdolja nékem,
az inga perdül, a zene pendül,
s nyugalom hintázik e családi széken.
ZENÉHEZ kattints a képre!
|
|
192. »
|
|
395. »
|
Éjjel van. Háromnegyed
három.
Nem mondom, hogy "az éjszakát utálom",
…
Hiszen ilyenkor
megszólalásig hallgat a csend,
szabadon szárnyal a GONDOLAT,
…
s, úgy érzem helyére kerül
a REND!
Nappal az ember
csetlik-botlik, esend,
eszeget kicsit, … van aki sokat,
s, eltelik lassan az életed!
Pedig, még meg se szólítottál másokat!
Hát
itt az idõ!
Éjjel van. Háromnegyed három.
Megszületik a GONDOLAT, …
Rátok hagyom, …
Mindet nektek ajánlom!
|
913. »
|
Nehézre fájdult könnyek
Ha
fiad vagy lányod, …
vagyis felnõtté felnevelt gyermeked,
csak tagadni tud mindent, mit úgy adtál át neki:
"Tudod gyermekem, ez fontos lesz majd neked!"
Ne
vitázz, mert igazad úgysem lehet!
Fordulj magadba, …
Nyeld le nehézre fájdult könnyedet,
és odabent öleld örökre gyermeked!
(A Covid ellen 5% eséllyel megküzdött
és életben maradt apátok)
|
|
193. »
|
Voltak
… és lettek …
"... Voltak mesén alvó
estek,
belõlük álmok születtek,
Óriások és tündér manók,
s nem csak robotoknak valók! ..."
|
396. »
|
Éjféltájt
gondba tekert sötét ül a szobámon.
GONDOLATTÁ válik mind
a néma álom.
Mire megébredek, s világos gyûlik a tájon,
ami szép volt az éji sötétben, …
reggelre mind megutálom.
|
914. »
|
Az
élet utolsó perce ...
(Varga
bácsi utolsó 1 perce) (videó)
(megint) Egy kórházi ágyon fekszem én,
A szomszédoson haldoklik egy személy.
Elnehezült kezét szívére fekteti,
Szeme messzire révedett, ...
Nehéz neki?
Már messze jár, ... Elengedte az életet!
(TDT)
|
|
194. »
|
|
397. »
|
Laposan nézel
az ég felé,
nyomaszt a sûrû forróság.
Fonnyadt végzet a léleké,
gyûlölet lett a valóság!
Száraz
a tûzfényû lég,
hajnali harmat a pára.
A HALÁL
csak furcsa semmiség,
hisz ennyi az ÉLETnek ára!
|
915. »
|
|
|
|
