A villám,
mint a fényesre csiszolt elme,
világosságot gyújt a végtelenbe'!
Meglátni véled
egy pillanat alatt,
amit addig csak sejtettél,
De a sötétben mindig rejtve maradt!
Felvillan egy GONDOLAT,
egy régen sejtett érzés,
A temérdek gond alatt,
vajon hallik-e a KÉRDÉS?
Hogy
"Itt
vagyok!
Hallotok engem?!
Világosságot szeretnék gyújtani
ebben a villámló véges végtelenben!"
|
De csak NÉMA
CSEND válaszol,
távol
messze egy-egy kivert eb csahol.
S, mint a durvára szõtt,
mégis meleget adó kelme,
Egy-egy
villám, mint a fényesre csiszolt elme,
világosságot gyújt a végtelenbe'!

|