Virágos nappal,
keménykalappal
ülök a réten,
Bár egyre kétlem,
hogy láthatom én,
ami az Övé, a Tied, s talán enyém.
A sárga szalma, a bogáncs bizalma,
hogy nem legeli le a kecske,
Bár szúrós testét megkereste,
A telhetetlen étvágyú sáska,
míg mind a nyújtózó fûszálat bejárja.

Vajon honnan csente el
a hûs reggeli harmatot?
Hány porzó tövében,
szirmok árnyán alhatott?
A sötét éj, a hajnali csend,
a hûs remény, a néma rend?
---------------------------------- T.Dénes T.

Virágos nappal