Egy vízhajtónyi vágy
Nem ülök már, s fõképpen nem állok, türelmem fogytán, csak egy vízhajtóra vágyok!
mert
Ha a bokád feszül, és dagad, vízhajtót juttatsz a testbe. Felpuffadva érzed magad, szaladgálsz egyre vécét keresve.
A dagadás érzed, már felér a térdedig. Tudod, hogy ma van csütörtök, vajon elélhetsz így péntekig???
Mezitláb járkálsz, mert nem fér a cipõbe lábad. Magadban mormogsz (kárálsz), csak egyhelyben ülni, ez minden vágyad!
S néhány óra múltán, mikor büszke vagy magadra, mert még mindég bírod, Gondosan szól a párod: "Drágám, most vedd be a Káliumod!"
T.Dénes T.