Az “információs társadalom”
küszöbén
[1]
1996-ban került
az Európai Unió tanácsa és vezetõ testületei elé az ún.
Bangemann-Jelentés, amelynek az volt a legfontosabb üzenete, hogy az ipari
társadalom a vége felé közeledik és "információs társadalommá" alakul
át. (1) Ekkor értették meg a politikusok, hogy alapjában véve nemcsak technikai
és gazdasági ügyrõl, hanem rendkívül nagyjelentõségû
társadalmi- és ezáltal politikai problémáról és kihívásról van szó. Az új
informatikai eszközök ugyanis olyan társadalmi változásokat fognak kiváltani,
amelyek átalakítják a társadalom szerkezetét, a hatalmi viszonyokat, a munka
világát. Az új technika foglalkozásokat szüntet meg és új szakmákat teremt,
befolyással lesz az életmódra, a szabadidõ eltöltésére, módosítja a
kultúrát, a tér-és idõ érzékelését stb.
A
technikai-technológiai változások középpontjában ma leginkább tehát az
informatikai fejlesztések állnak. Ezért
- nem véletlenül - a jövõ társadalmát gyakran "információs
társadalomnak" nevezik. Talán nem véletlen, ha a "társadalom"
fogalmi meghatározásával kezdem el cikkemet, mert csak ez után lehet a
fõnév elé illesztett "információs" jelzõt értelmezni.
1. Mi a társadalom?
A társadalom szélesebb értelemben az együttes emberi tevékenység
történelmileg kialakult formáinak összessége. Szûkebb értelemben vagy a
társadalmi rendszer történelmileg konkrét típusát (pl. tôkés társadalom), vagy
meghatározott társadalmi szervezetet (pl. japán feudalizmus), vagy a társadalmi
viszonyok valamely formáját (pl. közösség) értjük alatta. A
"társadalom" szóval az egymással együttmûködô emberek
kultúrateremtô tevékenységére gondolunk. Ebben a jelentésében a különbözô
generációk közötti értékek és tapasztalatok átörökítését jelenti.
Társadalomtörténészek, kultúrantropológusok, szociológusok
megkülönböztetnek "primitív" és "modern" társadalmakat.
Nyilvánvaló, hogy amikor ma oly sokat beszélünk a Nyugat-Európához való
felzárkózásról, akkor valójában modernizációs stratégiánkat határozzuk meg.
A modernségnek számos mutatója van: a társadalmi alrendszerek
strukturális változásai, a demokratizálódás, az iparosítás; a szolgáltatások
kiterjedése; urbanizáció; növekvô mobilitás; az oktatás fejlettsége;
szekularizáció, racionalizmus; univerzalizmus; tudományos-technikai fejlôdés;
individualizálódás; teljesítmény-motiváció stb.
A modern társadalom gyorsan változó, létezési feltételeihez
alkalmazkodni tudó képzõdmény. A társadalmi változást a 20. század
szociológusai a társadalom normális feltételének tartják.
Moore a modern
társadalmak változásainak lényegét az alábbi tételekben foglalja össze: (2)
1.) Egy adott társadalomban vagy kultúrában a változás vagy folyamatos,
vagy legalábbis gyakori.
2.) A változások sem idôben, sem térben nem korlátozottak.
3.) Kettôs bázisa van, azaz a változások valószínûleg
"mindenhol" végbemennek és a következmények feltehetôen
"mindenütt" lényegesek.
4.) A mai változásokat vagy tervezik, vagy legalábbis szándékolt
újítások másodlagos következményei.
5.) Az anyagi technikák és társadalmi stratégiák gyorsan terjednek és
hozamuk összegezõdik, annak ellenére, hogy gyorsan el is avulnak.
6.) A rendszeres változás nem azért befolyásolja széleskörûen az
egyéni tapasztalatokat és a társadalmak mûködését, mert a modern
társadalmak minden szempontból "integráltabbak", hanem azért, mert az
életnek ténylegesen egyetlen területe sem mentes a normális változásoktól.
2. A társadalmi változások okai
A társadalmi
változásoknak sokféle oka lehetséges. Ezek egyike különleges és növekvõ
mértékû fontosságra tett szert. Ez pedig a "technikai
fejlõdés", amely a leginkább kiváltja a társadalmak
modernizálódását. Milyen kölcsönhatás mutatható ki a társadalom és a technika
között? Tisztában kell azzal lennünk, hogy a közöttük lévõ viszony rendkívül
komplex. Bármely technikai tökéletesítés számos társadalmi választ válthat ki,
amelyek olyan megjósolhatatlan változóktól
függnek, mint például az emberi személyiségek között megmutatkozó
különbségek. Ugyanúgy egyetlen adott társadalmi szituáció sem hagyatkozhat
arra, hogy meghatározott technikai választ fog produkálni. Azt tehát, hogy
valamely technikai újítás milyen társadalmi következményekhez fog vezetni, vagy
hogy meghatározott társadalmi szituációk milyen technikai felfedezéseket
tesznek lehetõvé, csak nagy valószínûséggel és bizonytalansággal
lehet megmondani. A technikai fejlõdés története azzal a tanulsággal
szolgál, hogy szinte semmiféle elõrejelzõ értékkel sem
rendelkezik. Utólag gyakran látható, amikor már valamely termék vagy eljárás elavult,
miközben egy másik nagyon sikeres innovációnak bizonyul, de ezzel
egyidõben ilyen történelmi utólagos elõrelátás nem lehetséges és
az események lefolyása nem látható elõre. Az emberi társadalom
komplexitása miatt tehát sohasem juthatunk el az okok és hatások pontos
meghatározásához. Nem tudhatjuk pontosan, hogy mi vezet ilyen, vagy más irányba
a történelmi fejlõdés folyamatában. Ezért mindazon törekvések, amelyek
arra irányulnak, hogy a technikának a társadalmi változásokban játszott szerepét
egyértelmûen meghatározzuk, elfogadhatatlanok.
3. Az információs társadalom modelljei
A
társadalmakat mindig elõszeretettel látták és látják el olyan
jelzõkkel, amelyeket a termelõerõk, - ezen belül a
termelõeszközök - valamely fejlettségi formájához kötnek. Igy beszélnek
"kõkorszakról", "vaskorszakról",
"gépkorszakról", "ipari"- és legújabban "információs
társadalomról". Történetfilozófiai értelemben ezek nagyon pontatlan
elnevezések, mert a társadalmat valamely technikai eszközre, vagy eljárásra
korlátozzák, holott a társadalom ennél mindig lényegesen összetettebb jelenség.
Ugyanakkor munkahipotézisként elfogadhatók az ilyen fogalmak, hiszen egy-egy
korból azt a technikai vívmányt emelik ki, amely rájuk a leginkább
jellemzõ.
Az "információs társadalom" kapcsán
többféle értelmezés fordul elõ.
A
továbbiakban röviden felsorolom azokat a modelleket, értelmezési kereteket,
amelyeket a nemzetközi szakirodalomban lelhetünk fel, ha az "információs
társadalom" címszó iránt érdeklõdünk.
Körülbelül a hatvanas évektõl
figyelhetõ meg az a tendencia, hogy az "információ", illetve
ennek rokonfogalmai kerülnek az érdeklõdés középpontjába és
ezekbõl képeznek jelzõt a "társadalom" szó elé.
Alapvetõen úgy fogják fel, mint információs gazdaságot. (3, 4, 5)
Van
aki posztipari táradalomként értelmezi. (6, 7)
Az
ipari munkatársadalom végeként, néhányan posztfordizmusként fogják fel. (8)
Többen
informatizált ipari társadalomként beszélnek róla. (9, 10)
Az
egyik legyakoribb felfogás szerint tudástársadalomról van szó. (11, 12)
Forrester
és mások mikroelektronikai forradalomként definiálják. (13)
Toffler
a technikai fejlõdés "harmadik hullámaként" értelmezi. (14)
Többen
ötödik információs és kommunikációs Kondratyev-ciklusnak tekintik. (15)
Manuel
Castells információs termelõmódként jellemzi. (16)
Gershuny/Miles
nyomán a teoretikusok egy csoportja szolgáltató társadalomról beszél. (17) Drucker a mai modern társadalmat
"tudástársadalomnak" nevezte el. (18)
Végül
tanuló társadalomként is meghatározzák. (19)
4. Az információs társadalom jellegzetességei
A
felsorolt elméleti értelmezésekben az a közös, hogy a teoretikusok szerint az
"érettebb" ipari társadalmakban az információ teljesen új szerepre
tesz szert. Nemcsak arról van szó, hogy "szolgáltató-társadalom"
alakul ki, vagy a "posztmateriális értékorientációt" felmutató, avagy
"posztipari tudástársadalom" jön létre, hanem arról is, hogy a
fejlôdés során egy "ipari társadalom feletti" információs
társadalommá válik. Ennek egyik fontos mutatója az információgazdaságban
foglalkoztatott munkavállalók arányának jelentôs növekedése. Az anyag és az
energia mellett az információ lesz a társadalmi termelés harmadik nagy eleme.
Az információ itt termelési tényezõ, fogyasztási cikk és az
ellenõrzés eszköze.
Mint
termelôerô az információ az elméleti-technológiai tudományokban, ismeretekben
testesül meg. Ezáltal a társadalom "tudományosul", amelynek
segítségével a környezeti károkat is leküzdik.
Az
információs társadalom fogalmán pedig a társadalmi szervezet sajátos formáját
értik, amelyben az információ termelése, forgalmazása, alkalmazása válik a
termelékenység és a hatalom alapvetõ forrásává.
Az Információs Társadalom kifejezést azért
használjuk, hogy leírjuk vele az "információs forradalom" társadalmi
hatásait. Az új információs-kommunikációs technikák, eszközök és eljárások
annyira áthatják a társadalmi élet (munka-és szabadidõ) szinte minden
területét és formáját, hogy strukturális változásokat fognak elõidézni
magában a társadalomban is. Ez a forradalom a számítógép és a távközlés
összefonódásából keletkezett. A mikroprocesszor felfedezése tette
lehetõvé a hetvenes évek közepén e két terület egymáshoz közeledését,
ami ugrásszerû fejlõdést hozott mind a teljesítményben, mind a
termelékenységben. Megváltoztatta a termelési- és fogyasztási módot, valamint
életmódunkat is. Hatása a 18. századi Ipari Forradalom gõzgépének
hatásához hasonlatos, amely létrehozta az ipari kort, a gyárrendszert, a
termelés energia- fizikai munka és tõkeintenzív módját. A
mikroelektronikai forradalom viszont létrehozta az információ-intenzív
termelés- és fogyasztás lehetõségét.
A társadalom "elkábelesedésével" együtt
nô az információ fogyasztói funkciója: képek, hálózatok, hírek, új médiák,
adatok stb. formájában. A társadalom tagjairól egyre több személyi adat kerül
be az információs hálózatokba ("átlátszó ember").
Az
ellenõrzés eszközévé pedig azon keresztül válik, hogy segítségével az
állam, vagy a nem-állami hierarchiák bürokratikus hatalma növekszik (vagy
növekedhet) az állampolgárokkal szemben. Persze az informatikai technológiák
elvben "demokratikusak" is, hiszen az állampolgárok közvetlenül is
hozzájutnak az információkhoz (pl. Internet), illetve horizontális kapcsolatokba
léphetnek egymással. Ilyen értelemben az informatika a polgári társadalom, a
civil társadalom önszervezõdésének eszköze.
Az úgynevezett
"nagy tudomány" és "csúcstechnológiák" elôretörése ellenére
a "régi" tömegkommunikációs eszközök (újságok, rádió, televízió) is
megôrzik fontos szerepüket, sôt kiegészülnek olyan új eszközökkel, mint pl. a
kábel, és mûbolygó, televíziózás, telekommunikáció, telefax, internet,
e-mail stb.
A Francis Bacon által
megfogalmazott régi jelszó - a "tudás hatalom" - annyiban módosulni
látszik, hogy a nagy állami és pártbürokráciák, gazdasági szervezetek tesznek
szert az információk monopóliumára. Bourdieu ezt nevezi a "tudás
egyenlôtlen elosztása" társadalmi problémájának. (20) Ebbôl a szempontból
új módon vetôdik fel a szakértôk döntési folyamatokban játszott szerepe is.
Egyesek már "expertokráciáról" is beszélnek, amikor a valódi hatalom
a szakértõk kezébe kerül.
Az Információs
Társadalomban a legfõbb gazdasági és társadalmi tevékenységgé az
információ minden formában történõ elõállítása és alkalmazása
válik.
A legújabbkori modernizációs folyamatok (iparosítás, urbanizáció,
racionális bürokratizálódás) mellett megjelenik mintegy 10 olyan fejlôdési
tendencia, amelyek az információs társadalom jellemzôi:
1.) a tudomány és
technika exponenciális növekedése;
2.) információrobbanás
és forradalom az iparban és közigazgatásban:
3.) megnövekszik a
termékek, eljárások és folyamatok információtartalma;
4.) az információk
révén felgyorsul a társadalmi fejlôdés;
5.) a társadalmi
fejlôdés komplex és valószínûségi jellegû, ahol a bizonytalanságot
információval csökkentik;
6.) a társadalmi
fejlôdés vezetô értéke a biztonság, amely informatikai alapon teremthetô meg;
7.) a
"láthatatlan kéz" szerepét játszó piac mellett növekszik a
"látható kéz" (állami, társadalmi tervezés) szerepe;
8.) kiterjednek a
nem-állami hierarchiák és információgazdag új bürokratikus folyamatok;
9.) a politikai és
gazdasági döntési folyamatokban a részvétel (participáció) válik a fô
jellemzôvé;
10.) a társadalmi
fejlôdés problémáit információorientált eljárásokkal oldják meg.
5. Az
információs-kommunikációs technikák és társadalmi hatásuk
Az eddig ismertetett elméleti irányzatokból lepárolhatóvá vált egy igen
fontos terminus, az "Információs és Kommunikációs Technikák" (IKT)
fogalma. Ezt szintén többféle módon értelmezik. Vannak, akik az IKT-t eszköznek
tekintik. Mások az ellenõrzés eszközét látják az automatizált
technikában. Felfogják még szervezési technikaként, vagy média-és kapcsolati
funkcióként, a társadalomalakításban felhasználható fejlesztendõ folyamatként,
s végül technikai gyakorlatként.
Az elméleti szakemberek zömében egyetértenek abban, hogy az új
információs-kommunikációs technikák (IKT) elsõsorban a munka természetét
fogják megváltoztatni. Négy tendenciára hívják fel a figyelmet:
1. Az információs
munka növekvõ fontosságra tesz szert.
2. Megnövekszik a
munka reflexiós jellege, amikor az új technikák magát a munkát tökéletesítik.
3. A munka egyre
inkább probléma-megoldó folyamattá válik.
4. Ezzel
egyidõben azonban még a hagyományos rutin-munka továbbélésével is
számolnunk kell.
A munkában jelentõs strukturális változások következnek be,
amelyek a tudásintenzív üzleti szolgáltatásokban, az üzleti szervezetek
átalakulásában stb. testesülnek meg. Az ún. fordista termelési modell logikáját
egyre inkább felváltja a hálószerû szervezet, ahol a vállalati határok
térbeli változása jelentõs fokú rugalmasságot mutat fel.
Az információs társadalom kapcsán is felmerül az az alapvetõ
probléma, hogy az új technikák egyes társadalmi csoportokat elõnyös, más
csoportokat hátrányos helyzetbe hoznak. A képzettség, a földrajzi helyzet stb.
tekintetében társadalmi kirekesztettség vár egyes emberekre, csoportokra,
településekre, régiókra, szakmákra, foglalkozásokra, etnikumokra, nemekre,
korcsoportokra.
6. A megismerés
csapdája
Organon címû
nagy mûvében Arisztotelész a megismerésnek arról a csapdájáról beszél,
amikor az ellentétek nem esnek nagyon távol egymástól. Elõfordulhat,
hogy adatainkat ellenkezõleg értelmezzük, mint ahogy elsõ
pillanatban gondoltuk, vagy ahogy kellene. Ez a "néma jegy" csapdája
a megismerésben, amikor a lényegtelen mozzanatok elfedik a valóságot. Az
információs társadalom vizsgálata kapcsán is könnyen beleeshetünk ebbe a
hibába, hiszen ki tudja elsõ pillantásra megmondani, hogy az
informatikai fejlõdés új trendjei közül igazán mi a fontos és mi nem és
fõleg milyen hatással lesznek ezek a társadalomra, az emberek életére a
következõ években, évtizedekben?
Egy hosszútávra szóló stratégiát nem szabad csupán a mindennapi tapasztalatokra
és a közvetlen benyomásokra alapozni. Ismerjük azt a közhelyszerû
bölcsességet, hogy "sokszor nincs gyakorlatibb mint egy jó elmélet."
A sok egymástól elszigetelt tény között az elmélet jelenti a kapcsot, amely
összeköti egymással a részadatokat, az elszigetelt megfigyeléseket.
Az elméletek a térképekre hasonlítanak. Ha
valahol útelágazáshoz érek és nem tudom, hogy melyik út hová vezet, akkor
térképet veszek elõ, amely mintegy madártávlatból kirajzolja a
terepviszonyokat, az utak, folyók, hegyvonulatok összefüggéseit. Az elmélet
persze gondolati eltávolodást igényel a közvetlen tapasztalatoktól, napi ügyektõl, konkrét adatoktól. Mint ahogy a festõnek is távolságra
van szüksége ahhoz, hogy a képet mint egészet lássa. Az elméletek a megfigyelhetõ
összefüggések modelljei.
7. A jövõ
társadalom- és emberképe
Ez az a pont, ahol az
elméleti alapozás fontossága értelmet nyer, hiszen miképpen lehetne jó
stratégiát kidolgozni megfelelõ társadalom-és emberkép nélkül? A
technikára (informatikai eszközök és programok fejlesztése) vonatkozó
valamennyi döntés és ténykedés emberi döntés és cselekedet. Következményei
abban jelennek meg, hogy az emberek, embercsoportok - technikai közvetítéssel -
újfajta kapcsolatrendszerekbe, függési viszonyokba stb. kerülnek egymással.
Megváltozik a társadalmi kapcsolatok dinamikája. Az informatika valójában csak
eszköz arra, hogy a társadalmi életet létrehozó és fenntartó kommunikáció új
formáit teremtse meg. A politikai akarat nem egyszer úgy véli, hogy beavatkozásaival,
szabályozó tevékenységével érdemi módon alakíthatja a társadalmat,
befolyásolhatja annak mûködését. Holott erre is érvényes Hegel ama
gondolata, amit az "Ész cselének" nevezett: megtervezett cselekedetek
elõre nem látott, nem szándékolt következményekhez vezethetnek. Csak egy
átgondolt társadalomelmélet tud rámutatni arra, amitõl sok ember
berzenkedik, hogy a társadalom, amit másokkal együtt megteremtünk, olyan
funkció-összefüggés, amely az õt alkotó emberek szándékaival és
céljaival szemben viszonylag önálló. Nem lehet vele
önkényesen bánni, mert "visszaüt". Tisztáztuk-e már elméletileg, hogy
bizonyos jelenségek (pl. adóterhek, technikai rendszerek stb.) tisztán
"gazdasági", tisztán "politikai", vagy tisztán
"szociális" jelenségek-e? A technika (köztük az informatikai
eszközök) "rendszerbe állítása" bizony elsõsorban nem
technikai ügy, hanem a társadalomszervezésre is kiható fejlemény.
8.
Kiszámíthatók-e a társadalmi folyamatok?
Fel kell tennünk azt a
kérdést is, hogy milyen mértékben számíthatók ki a társadalmi folyamatok? A
társadalomban élõ emberek egymással kölcsönviszonyokba lépnek. Norbert
Elias írja le, hogy egy négytagú csoportban 11 egyszerû kapcsolat jön
létre: 6 kétszemélyes, 4 háromszemélyes és egy négyszemélyes. (21) Ha a hatalmi
viszonyok két (viszonylag egyenletes és viszonylag egyenlõtlen)
lehetõségét is számba vesszük, akkor kétszerannyi kétszemélyes
kapcsolat, hatszor annyi háromszemélyes és tizennégyszer négyszemélyes
kapcsolat adódik. Ekkor már 50 különbözõ kapcsolati lehetõséget
kapunk. Mindössze négy ember esetében. Egy társadalom teljes
népessége során a lehetséges variációk száma pedig már akkora, hogy alig
kiszámítható bármely döntés várható következménye. Kiderül, hogy senki sem
dönthet szabadon és nem számolhat döntései "racionális"
következményeivel. És akkor még nem is beszéltünk a globalizáció, a
külkapcsolatok ezerféle befolyásolást és függést hozó
lehetõségeirõl.
A
politikai irányításnak számolnia kell azzal, hogy a társadalom játékfolyamatait
voltaképpen egyik játékos sem akarta, vagy tervezte meg. Minél inkább társas
folyamat jellegét ölti a játék, annál kevésbé lesz valamely egyéni terv
megvalósulása. A "társadalom" tehát egy olyan integrációs szintet
jelent, amelynek saját törvényei, mechanizmusai, struktúrái és funkciói vannak
és ahol az egyes ember (vagy kisebb embercsoportok) racionális megfontolásai,
értékei, céljai "egy az egyben" nem érvényesíthetõk. Némileg
csak a társadalomkutatók sejtik, hogy a nagy társadalmi játszmában miként élik
meg a részt vevõ játékosok lépéseiket és magát a játékmenetet.
Be
kell vallani, hogy mi társadalomkutatók is legfeljebb csak a helyzet
diagnosztizálásában és magyarázásában vagyunk használhatók, de vajmi keveset
tudunk mondani a prognózisról. Ez a fogyatékosságunk a társadalmi folyamatok
hihetetlen komplexitásának tulajdonítható. Mi szociológusok például
elõszeretettel beszélünk funkcióról, struktúráról, szereprõl,
szervezetrõl, kultúráról, gazdaságról vagy politikáról. De ha szem
elõl tévesztjük, hogy eme társadalmi intézmények sem mások mint
nagyszámú játékos által játszott sajátos alakzatok, akkor jelenlegi
befolyásolásuk, vagy jövõbeli változtatásuk többnyire kudarcba fullad.
Sajátos
emberi elrendezõdésekre is vissza kell tudni vezetni a társadalmi
képzõdményeket. De ennek a fordítottját is illene ismerni: sajátos
kapcsolati struktúrák (pl. technika, oktatás, egészségügy, parlament, háború
stb.) jönnek létre azáltal, hogy sok ember egyedi viselkedései
összekapcsolódnak. Ezek nem érthetõk és magyarázhatók meg az egyes résztvevõk
viselkedésére visszavezetve.
Az
adott témánál maradva: hihetetlenül keveset tudunk ma még például a technikai
fejlõdést létrehozó emberi játékokról és formációs alakzatokról, avagy
ennek fordítottjáról: miképpen módosítja - mondjuk egy új technika - az emberek
közötti funkcionális függési viszonyokat. Ugyanakkor magam is remélem, hogy a
társadalmi fejlõdésrõl alkotott elméleti modelleknek jó esélyük
nyílik arra, hogy a gyakorlati feladatok megoldásához vezérfonalul
szolgáljanak. Csak a változás belsõ rendjébõl indított, azokat
figyelembe vevõ politikai döntésektõl remélhetünk jó eredményt.
Az
információs társadalom stratégiájának kidolgozása során tisztázni kell, hogy mi
köti egymáshoz az embereket és mi alapozza meg kölcsönös függésüket és miképpen
változik mindez az új technika alkalmazása révén? A társadalmon belül az
emberek - ún. kapcsolati játékaik során - hálószerû kapcsolatba kerülnek
egymással. Az informatika mint technikai eszköz és rendszer maga is hálózatot
kínál fel az emberek számára. A hagyományos kapcsolatokat a jövõben
egyre inkább technikai rendszerek fogják közvetíteni, ami megnöveli a
társadalmi fejlõdéshez oly szükséges kommunikáció lehetõségeit. E
kétféle (társadalmi és technikai) hálózat hasonlóságán is érdemes lenne jobban
elgondolkodnunk.
Irodalomjegyzék
1. Bangemann, Martin (1994): Europe and the global information society.
Recommendations to the European
Council. CEC: Brüssel.
2. Moore, B. (1958): Political Power and Social Theory, Harvard.
3. Fourastie, J. (1954): Die Grosse Hoffnung des
20. Jahrhunderts.
4. Rostow, W.W. (1960): Stadien wirtschaflichen
Wachtums. Göttingen.
5. Machlup, F. (1962): The production and distribution of knowledge in
the United States. Princeton University
Press, Princeton.
6. Bell, D. (1989): Die nochindustrielle
Gesellschaft. Frankfurt am Main/New York.
7. Castells, M. (1997): The Rise of the Network Society, Maldon
Mass./Oxford: Blackwell Publishers.
8. Aglietta, M. (1976): Régulation et crise du
capitalisme: l' expérience des Etats-Unis. Paris, Calmann- Levy.
9. Steinmüller, W. (1981): Die zweite industrielle
Revolution hat eben begonnen, in Kursbuch 66.
10. Webster, A. (1991):
Science, Technology, and Society: New Directions, London: Macmillan.
11. Luhmann, N. (1990): Die Wissenschaft der
Gesellschaft, Frankfurt/M.
12. Stichweh, R. (1997): Inklusion/Exklusion,
funktionale Differenzierung und die Theorie der Weltgesellschaft. Soziale Systeme; 1,3.
13. Forester,T (1980): The microelectronic revolution: the complete
guide to the new technology and its
impact on society. Blackwell, Oxford.
14. Toffler, A. (1980): The Third Wave. Bantam Books.
15. Freeman, Ch. (1987): The case for technological determinism. In:
Finnigan, R., Salomon, G. and Thompson,
K. (Eds.) Information Technology: Social issues. Kent.
16. Castells (1989): The Informational City. Basil Blackwell.
17. Gershuny, J. - Miles, I. (1983): The new service economy: The
transformation of employment in industrial
societies, London: Frances Pinter.
18. Drucker, P. F. (1988): The
coming of the new organization. Harvard Business Review, 88: 45-53.
19. Lundvall, B. A. - Johnson, B. (1993): The learning economy, in:
Journal of Industry Studies, 1, 2.
20.Bourdieu, P. (1971): Osztályhelyzet és osztálypozíció. In: Francia
szociológia. (Válogatta: Ferge Zsuzsa),
Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, pp. 402-432.
21. Elias, N. (1999): A szociológia lényege. Napvilág Kiadó, Budapest.
Javasolt
irodalom
1. Bangemann, Martin (1994): Europe and the global information society.
Recommendations to the European Council. CEC: Brüssel.
2. Moore, B. (1958): Political Power and Social Theory, Harvard.
3. Fourastie, J. (1954): Die Grosse Hoffnung des
20. Jahrhunderts.
4. Rostow, W.W. (1960): Stadien wirtschaflichen
Wachtums. Göttingen.
5. Machlup, F. (1962): The production and distribution of knowledge in
the United States. Princeton University Press, Princeton.
6. Umasao, T. (1963): Joho Sangyo Ron (On knowledge industries).
7. Porat, M.U. (1976): The Information Economy. Stanford
University.
8. Deutsch, K. (1983): Soziale und politische
Aspekte der Informationsgesellschaft. In: Sonntag, P. (ed.): Die Zukunft der
Informationsgesellschaft. Frankfurt am Main.
9. Hensel, Matthias (1990): Die
Informationsgesellschaft. Neure Ansätze zur Analyse eines Schlagwortes.
München: R. Fischer.
10. Löffelholz, M. (1993): Auf dem Weg in die
Informationsgesellschaft. Konzepte-Tendenzen-Risiken. In: Hessisches
Kultusministerium (Eds.). Zukunftsdialog zu Lehren und Lernen: Angebote. Wiesbaden.
11. Kubicek, H. (1995): The Organisation Gap in Large-Scale EDI
Systems. In: Williams, R. (ed.): The social shaping of interorganisational IT
systems and electronic data interchange.Proceedings of the PICT/COST A4
International Workshop. Edinburgh University, Edinburgh, European Commission,
Directorate General, Science, research and Development.
12. Gershuny, J. - Miles, I. (1983): The new service economy: The
transformation of employment in industrial societies, London: Frances Pinter.
13. Lyon, D. (1988): The Information Society. Issues and Illusions,
Cambridge, Mass.: Polity Press.
14. Miles, I. (1988): Information technology and information society:
options for the future; London ESRC.
15. Bell, D. (1989): Die nochindustrielle
Gesellschaft. Frankfurt am Main/New York.
16. Werle, R. (1990): Telekommunikation in der
Bundesrepublik, New York/Frankfurt/M.
17. Kubicek, H.- Berger, P. (1990): Was bringt uns
die Telekommunikation? ISDN - 66 kritische Antworten. Frankfurt am Main/New York.
18. Miles, I. - Robins, K.
(1994): Making sense of information, in: Robins, K. (ed.), Understanding
Information Business, Technology and Geography, London/New York: Belhaven
Press.
19. Bell, D. (1989): (lásd fent)
20. Werle, R. (1990) (lásd fent)
21. Kubicek/Berger (1990) (lásd fent)
22. Soete, L. (1996): Social impacts of the information society -
National and community level, in: Finnish Institute of Occupational Health,
Work in the Information Society, Helsinki.
23. Castells, M. (1997): The Rise of the Network Society, Maldon
Mass./Oxford: Blackwell Publishers.
24. Aglietta, M. (1976): Régulation et crise du capitalisme: l'
expérience des Etats-Unis. Paris, Calmann-Levy.
25. Roobek, A. (1987): The crisis in Fordism and the rise of the new
technological paradigm. Futures, 19(2).
26. Jessop, B. (1991): Fordism and Post-Fordism. A Critical
Reformulation, Lancaster regionalism Group, Working Paper 41/1991.
27. Rustin, M. (1989): The politics of post-Fordism: or, the trouble
with "new times", New Left Review, (175).
28. Nora, S.- Minc, A. (1979: Die Informatisierung
der Gesellschaft, Frankfurt am Main. (A számítógépesített társadalom. Statisztikai Kiadó Vállalat. Budapest, 1979.)
29. Steinmüller, W. (1981): Die zweite
industrielle Revolution hat eben begonnen, in Kursbuch 66.
30. Perez, C. (1983): Structural Change and the assimilation of new
technologies in the economic and social system, in: Futures, 15.
31. Beninger, J. R. (1986): The control revolution. Technological and
economic origins of information society. Cambridge.
32. Bangemann (1994) (lásd elõbb)
33. Miles/Robins (1994) (lásd elõbb)
34. Castells (1997) (lásd elõbb)
35. Webster, A. (1991):
Science, Technology, and Society: New Directions, London: Macmillan.
36. Malsch/Seltz (1987): Die aktuelle Diskussion
über die Entwicklung neuer Produktions- und Rationalisierungsmodelle zur
Einführung. Die neuen Produktionskonzepte auf dem Prüfstand: Beiträge zur
Entwicklung der Industriearbeit. Thomas Malsch; Rüdiger Seltz (ed.) Berlin;
Sigma. REIHE: Wissenschaftszentrum Berlin für Sozialforschung,
Forschungsschwerpunkt Arbeitspolitik.
37. Luhmann, N. (1990): Die Wissenschaft der
Gesellschaft, Frankfurt/M.
38. Senge, P. M. (1990): The Fifth Discipline. New York. Doubleday.
39. Womach, J.- Jones, D.- Roos, D. (1990): The Machine that Changed
the World. London, Macmillan.
40. Peters, H. P. (1994): Risikokommunikation in
den Medien, in: Merten, K/Schmidt, S.J./Weischenberg, (Eds.): Die Wirklichkeit
der Medien. Opladen.
41. Stichweh, R. (1997): Inklusion/Exklusion,
funktionale Differenzierung und die Theorie der Weltgesellschaft. Soziale Systeme;
1,3.
42. Forester,T1980: The microelectronic revolution: the complete guide
to the new technology and its impact on society. Blackwell, Oxford.
43. Toffler, A. (1980): The Third Wave. Bantam Books.
44. Freeman, Ch. (1987): The case for technological determinism. In:
Finnigan, R., Salomon, G. and Thompson, K. (Eds.) Information Technology:
Social issues. Kent.
45. Castells (1989): The Informational City. Basil Blackwell.
46. Gershuny/Miles (1983) (lásd elõbb)
47. Drucker, P. F. (1988): The
coming of the new organization. Harvard Business Review, 88: 45-53.
48. Alasoini, T. (1998): Organizational Innovations as a Source of
Competitive Advantage - New Challenges for Finnish Companies and the National
Workplace Development Infrastructure. An unpublished paper.
49. Brown, J. S.-Duguif, P. (1991) : Organizational Learning and
Communities-Of-Practice: Towards A Unified View Of Working, Learning And
Innovation, in: Organization Science 2, 1.
50. Lundvall, B. A. - Johnson, B. (1993): The learning economy, in:
Journal of Industry Studies, 1, 2.
51. Mathews, J.(1996): Organisational foundations of the
knowledge-based economy, in: Employment and growth in the Knowledge-based
Economy, Paris, OECD.
52. Castells (1997) (lásd elõbb)
53. Archibugi, D.- Howels, J. - Michie, J. (1998): Innovation Systems
in a Global Economy. CRIC Discussion paper No 18, August 1998. CRIC, The
University of Manchester.
54. Riegler, C. H. (1998) : Learning from experiences of the Swedish
Working Life Fund: new public policy initiatives. In: Alasoini, T. and
Kyllönen, M. (Eds.) The Crest of the Wave, Reports of the Finnish National
Workplace Development Programme 5, Helsinki, Finnish Ministry of Labour.
55. Dahrendorf (1972): (kimarad)
56. Inglehart, R. (1977): (kimarad)
57. Bell, D. (1976) : The Coming of Post-industrial Society: A Venture
in Social Forecasting, New York: Basic Books. (First published 1973). (kimarad)
58.Bourdieu, P. (1971): Osztályhelyzet és osztálypozíció. In: Francia
szociológia. (Válogatta: Ferge Zsuzsa), Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,
Budapest, pp. 402-432.
59. Elias, N. (1999): A szociológia lényege. Napvilág Kiadó, Budapest.