Az “információs társadalom” küszöbén [1]

Dr. Farkas János

                

 

 

                1996-ban került az Európai Unió tanácsa és vezetõ testületei elé az ún. Bangemann-Jelentés, amelynek az volt a legfontosabb üzenete, hogy az ipari társadalom a vége felé közeledik és "információs társadalommá" alakul át. (1) Ekkor értették meg a politikusok, hogy alapjában véve nemcsak technikai és gazdasági ügyrõl, hanem rendkívül nagyjelentõségû társadalmi- és ezáltal politikai problémáról és kihívásról van szó. Az új informatikai eszközök ugyanis olyan társadalmi változásokat fognak kiváltani, amelyek átalakítják a társadalom szerkezetét, a hatalmi viszonyokat, a munka világát. Az új technika foglalkozásokat szüntet meg és új szakmákat teremt, befolyással lesz az életmódra, a szabadidõ eltöltésére, módosítja a kultúrát, a tér-és idõ érzékelését stb.

           

            A technikai-technológiai változások középpontjában ma leginkább tehát az informatikai fejlesztések állnak.  Ezért - nem véletlenül - a jövõ társadalmát gyakran "információs társadalomnak" nevezik. Talán nem véletlen, ha a "társadalom" fogalmi meghatározásával kezdem el cikkemet, mert csak ez után lehet a fõnév elé illesztett "információs" jelzõt értelmezni.

           

 

            1. Mi a társadalom?

 

A társadalom szélesebb értelemben az együttes emberi tevékenység történelmileg kialakult formáinak összessége. Szûkebb értelemben vagy a társadalmi rendszer történelmileg konkrét típusát (pl. tôkés társadalom), vagy meghatározott társadalmi szervezetet (pl. japán feudalizmus), vagy a társadalmi viszonyok valamely formáját (pl. közösség) értjük alatta. A "társadalom" szóval az egymással együttmûködô emberek kultúrateremtô tevékenységére gondolunk. Ebben a jelentésében a különbözô generációk közötti értékek és tapasztalatok átörökítését jelenti.

Társadalomtörténészek, kultúrantropológusok, szociológusok megkülönböztetnek "primitív" és "modern" társadalmakat. Nyilvánvaló, hogy amikor ma oly sokat beszélünk a Nyugat-Európához való felzárkózásról, akkor valójában modernizációs stratégiánkat határozzuk meg.

           

A modernségnek számos mutatója van: a társadalmi alrendszerek strukturális változásai, a demokratizálódás, az iparosítás; a szolgáltatások kiterjedése; urbanizáció; növekvô mobilitás; az oktatás fejlettsége; szekularizáció, racionalizmus; univerzalizmus; tudományos-technikai fejlôdés; individualizálódás; teljesítmény-motiváció stb.

A modern társadalom gyorsan változó, létezési feltételeihez alkalmazkodni tudó képzõdmény. A társadalmi változást a 20. század szociológusai a társadalom normális feltételének tartják.

            Moore a modern társadalmak változásainak lényegét az alábbi tételekben foglalja össze: (2)

           

1.) Egy adott társadalomban vagy kultúrában a változás vagy folyamatos, vagy legalábbis gyakori.

           

2.) A változások sem idôben, sem térben nem korlátozottak.

           

3.) Kettôs bázisa van, azaz a változások valószínûleg "mindenhol" végbemennek és a következmények feltehetôen "mindenütt" lényegesek.

           

4.) A mai változásokat vagy tervezik, vagy legalábbis szándékolt újítások másodlagos következményei.

           

5.) Az anyagi technikák és társadalmi stratégiák gyorsan terjednek és hozamuk összegezõdik, annak ellenére, hogy gyorsan el is avulnak.

           

6.) A rendszeres változás nem azért befolyásolja széleskörûen az egyéni tapasztalatokat és a társadalmak mûködését, mert a modern társadalmak minden szempontból "integráltabbak", hanem azért, mert az életnek ténylegesen egyetlen területe sem mentes a normális változásoktól.

 

           

2. A társadalmi változások okai

 

            A társadalmi változásoknak sokféle oka lehetséges. Ezek egyike különleges és növekvõ mértékû fontosságra tett szert. Ez pedig a "technikai fejlõdés", amely a leginkább kiváltja a társadalmak modernizálódását. Milyen kölcsönhatás mutatható ki a társadalom és a technika között? Tisztában kell azzal lennünk, hogy a közöttük lévõ viszony rendkívül komplex. Bármely technikai tökéletesítés számos társadalmi választ válthat ki, amelyek olyan megjósolhatatlan változóktól  függnek, mint például az emberi személyiségek között megmutatkozó különbségek. Ugyanúgy egyetlen adott társadalmi szituáció sem hagyatkozhat arra, hogy meghatározott technikai választ fog produkálni. Azt tehát, hogy valamely technikai újítás milyen társadalmi következményekhez fog vezetni, vagy hogy meghatározott társadalmi szituációk milyen technikai felfedezéseket tesznek lehetõvé, csak nagy valószínûséggel és bizonytalansággal lehet megmondani. A technikai fejlõdés története azzal a tanulsággal szolgál, hogy szinte semmiféle elõrejelzõ értékkel sem rendelkezik. Utólag gyakran látható, amikor már valamely termék vagy eljárás elavult, miközben egy másik nagyon sikeres innovációnak bizonyul, de ezzel egyidõben ilyen történelmi utólagos elõrelátás nem lehetséges és az események lefolyása nem látható elõre. Az emberi társadalom komplexitása miatt tehát sohasem juthatunk el az okok és hatások pontos meghatározásához. Nem tudhatjuk pontosan, hogy mi vezet ilyen, vagy más irányba a történelmi fejlõdés folyamatában. Ezért mindazon törekvések, amelyek arra irányulnak, hogy a technikának a társadalmi változásokban játszott szerepét egyértelmûen meghatározzuk, elfogadhatatlanok.

 

            3. Az információs társadalom modelljei

 

            A társadalmakat mindig elõszeretettel látták és látják el olyan jelzõkkel, amelyeket a termelõerõk, - ezen belül a termelõeszközök - valamely fejlettségi formájához kötnek. Igy beszélnek "kõkorszakról", "vaskorszakról", "gépkorszakról", "ipari"- és legújabban "információs társadalomról". Történetfilozófiai értelemben ezek nagyon pontatlan elnevezések, mert a társadalmat valamely technikai eszközre, vagy eljárásra korlátozzák, holott a társadalom ennél mindig lényegesen összetettebb jelenség. Ugyanakkor munkahipotézisként elfogadhatók az ilyen fogalmak, hiszen egy-egy korból azt a technikai vívmányt emelik ki, amely rájuk a leginkább jellemzõ.

Az "információs társadalom" kapcsán többféle értelmezés fordul elõ.

            A továbbiakban röviden felsorolom azokat a modelleket, értelmezési kereteket, amelyeket a nemzetközi szakirodalomban lelhetünk fel, ha az "információs társadalom" címszó iránt érdeklõdünk.   

Körülbelül a hatvanas évektõl figyelhetõ meg az a tendencia, hogy az "információ", illetve ennek rokonfogalmai kerülnek az érdeklõdés középpontjába és ezekbõl képeznek jelzõt a "társadalom" szó elé. Alapvetõen úgy fogják fel, mint információs gazdaságot. (3, 4, 5)

            Van aki posztipari táradalomként értelmezi. (6, 7) 

            Az ipari munkatársadalom végeként, néhányan posztfordizmusként fogják fel. (8)

            Többen informatizált ipari társadalomként beszélnek róla. (9, 10) 

            Az egyik legyakoribb felfogás szerint tudástársadalomról van szó. (11, 12) 

            Forrester és mások mikroelektronikai forradalomként definiálják. (13)

            Toffler a technikai fejlõdés "harmadik hullámaként" értelmezi. (14)

            Többen ötödik információs és kommunikációs Kondratyev-ciklusnak tekintik. (15)

            Manuel Castells információs termelõmódként jellemzi. (16)

            Gershuny/Miles nyomán a teoretikusok egy csoportja szolgáltató társadalomról beszél. (17)            Drucker a mai modern társadalmat "tudástársadalomnak" nevezte el. (18)

            Végül tanuló társadalomként is meghatározzák. (19)

 

           

4. Az információs társadalom jellegzetességei

 

            A felsorolt elméleti értelmezésekben az a közös, hogy a teoretikusok szerint az "érettebb" ipari társadalmakban az információ teljesen új szerepre tesz szert. Nemcsak arról van szó, hogy "szolgáltató-társadalom" alakul ki, vagy a "posztmateriális értékorientációt" felmutató, avagy "posztipari tudástársadalom" jön létre, hanem arról is, hogy a fejlôdés során egy "ipari társadalom feletti" információs társadalommá válik. Ennek egyik fontos mutatója az információgazdaságban foglalkoztatott munkavállalók arányának jelentôs növekedése. Az anyag és az energia mellett az információ lesz a társadalmi termelés harmadik nagy eleme. Az információ itt termelési tényezõ, fogyasztási cikk és az ellenõrzés eszköze.

            Mint termelôerô az információ az elméleti-technológiai tudományokban, ismeretekben testesül meg. Ezáltal a társadalom "tudományosul", amelynek segítségével a környezeti károkat is leküzdik. 

            Az információs társadalom fogalmán pedig a társadalmi szervezet sajátos formáját értik, amelyben az információ termelése, forgalmazása, alkalmazása válik a termelékenység és a hatalom alapvetõ forrásává.

Az Információs Társadalom kifejezést azért használjuk, hogy leírjuk vele az "információs forradalom" társadalmi hatásait. Az új információs-kommunikációs technikák, eszközök és eljárások annyira áthatják a társadalmi élet (munka-és szabadidõ) szinte minden területét és formáját, hogy strukturális változásokat fognak elõidézni magában a társadalomban is. Ez a forradalom a számítógép és a távközlés összefonódásából keletkezett. A mikroprocesszor felfedezése tette lehetõvé a hetvenes évek közepén e két terület egymáshoz közeledését, ami ugrásszerû fejlõdést hozott mind a teljesítményben, mind a termelékenységben. Megváltoztatta a termelési- és fogyasztási módot, valamint életmódunkat is. Hatása a 18. századi Ipari Forradalom gõzgépének hatásához hasonlatos, amely létrehozta az ipari kort, a gyárrendszert, a termelés energia- fizikai munka és tõkeintenzív módját. A mikroelektronikai forradalom viszont létrehozta az információ-intenzív termelés- és fogyasztás lehetõségét.

           

A társadalom "elkábelesedésével" együtt nô az információ fogyasztói funkciója: képek, hálózatok, hírek, új médiák, adatok stb. formájában. A társadalom tagjairól egyre több személyi adat kerül be az információs hálózatokba ("átlátszó ember").

            Az ellenõrzés eszközévé pedig azon keresztül válik, hogy segítségével az állam, vagy a nem-állami hierarchiák bürokratikus hatalma növekszik (vagy növekedhet) az állampolgárokkal szemben. Persze az informatikai technológiák elvben "demokratikusak" is, hiszen az állampolgárok közvetlenül is hozzájutnak az információkhoz (pl. Internet), illetve horizontális kapcsolatokba léphetnek egymással. Ilyen értelemben az informatika a polgári társadalom, a civil társadalom önszervezõdésének eszköze.

            Az úgynevezett "nagy tudomány" és "csúcstechnológiák" elôretörése ellenére a "régi" tömegkommunikációs eszközök (újságok, rádió, televízió) is megôrzik fontos szerepüket, sôt kiegészülnek olyan új eszközökkel, mint pl. a kábel, és mûbolygó, televíziózás, telekommunikáció, telefax, internet, e-mail stb.

            A Francis Bacon által megfogalmazott régi jelszó - a "tudás hatalom" - annyiban módosulni látszik, hogy a nagy állami és pártbürokráciák, gazdasági szervezetek tesznek szert az információk monopóliumára. Bourdieu ezt nevezi a "tudás egyenlôtlen elosztása" társadalmi problémájának. (20) Ebbôl a szempontból új módon vetôdik fel a szakértôk döntési folyamatokban játszott szerepe is. Egyesek már "expertokráciáról" is beszélnek, amikor a valódi hatalom a szakértõk kezébe kerül.

            Az Információs Társadalomban a legfõbb gazdasági és társadalmi tevékenységgé az információ minden formában történõ elõállítása és alkalmazása válik.

A legújabbkori modernizációs folyamatok (iparosítás, urbanizáció, racionális bürokratizálódás) mellett megjelenik mintegy 10 olyan fejlôdési tendencia, amelyek az információs társadalom jellemzôi:

            1.) a tudomány és technika exponenciális növekedése;

            2.) információrobbanás és forradalom az iparban és közigazgatásban:

            3.) megnövekszik a termékek, eljárások és folyamatok információtartalma;

            4.) az információk révén felgyorsul a társadalmi fejlôdés;

            5.) a társadalmi fejlôdés komplex és valószínûségi jellegû, ahol a bizonytalanságot információval csökkentik;

            6.) a társadalmi fejlôdés vezetô értéke a biztonság, amely informatikai alapon teremthetô meg;

            7.) a "láthatatlan kéz" szerepét játszó piac mellett növekszik a "látható kéz" (állami, társadalmi tervezés) szerepe;

            8.) kiterjednek a nem-állami hierarchiák és információgazdag új bürokratikus folyamatok;

            9.) a politikai és gazdasági döntési folyamatokban a részvétel (participáció) válik a fô jellemzôvé;

            10.) a társadalmi fejlôdés problémáit információorientált eljárásokkal oldják meg.

 

            5. Az információs-kommunikációs technikák és társadalmi hatásuk

 

           

Az eddig ismertetett elméleti irányzatokból lepárolhatóvá vált egy igen fontos terminus, az "Információs és Kommunikációs Technikák" (IKT) fogalma. Ezt szintén többféle módon értelmezik. Vannak, akik az IKT-t eszköznek tekintik. Mások az ellenõrzés eszközét látják az automatizált technikában. Felfogják még szervezési technikaként, vagy média-és kapcsolati funkcióként, a társadalomalakításban felhasználható fejlesztendõ folyamatként, s végül technikai gyakorlatként.

           

Az elméleti szakemberek zömében egyetértenek abban, hogy az új információs-kommunikációs technikák (IKT) elsõsorban a munka természetét fogják megváltoztatni. Négy tendenciára hívják fel a figyelmet:

            1. Az információs munka növekvõ fontosságra tesz szert.

            2. Megnövekszik a munka reflexiós jellege, amikor az új technikák magát a munkát tökéletesítik.    

            3. A munka egyre inkább probléma-megoldó folyamattá válik.

            4. Ezzel egyidõben azonban még a hagyományos rutin-munka továbbélésével is számolnunk kell.     

A munkában jelentõs strukturális változások következnek be, amelyek a tudásintenzív üzleti szolgáltatásokban, az üzleti szervezetek átalakulásában stb. testesülnek meg. Az ún. fordista termelési modell logikáját egyre inkább felváltja a hálószerû szervezet, ahol a vállalati határok térbeli változása jelentõs fokú rugalmasságot mutat fel.

Az információs társadalom kapcsán is felmerül az az alapvetõ probléma, hogy az új technikák egyes társadalmi csoportokat elõnyös, más csoportokat hátrányos helyzetbe hoznak. A képzettség, a földrajzi helyzet stb. tekintetében társadalmi kirekesztettség vár egyes emberekre, csoportokra, településekre, régiókra, szakmákra, foglalkozásokra, etnikumokra, nemekre, korcsoportokra.

           

 

            6. A megismerés csapdája          

           

 

            Organon címû nagy mûvében Arisztotelész a megismerésnek arról a csapdájáról beszél, amikor az ellentétek nem esnek nagyon távol egymástól. Elõfordulhat, hogy adatainkat ellenkezõleg értelmezzük, mint ahogy elsõ pillanatban gondoltuk, vagy ahogy kellene. Ez a "néma jegy" csapdája a megismerésben, amikor a lényegtelen mozzanatok elfedik a valóságot. Az információs társadalom vizsgálata kapcsán is könnyen beleeshetünk ebbe a hibába, hiszen ki tudja elsõ pillantásra megmondani, hogy az informatikai fejlõdés új trendjei közül igazán mi a fontos és mi nem és fõleg milyen hatással lesznek ezek a társadalomra, az emberek életére a következõ években, évtizedekben?  Egy hosszútávra szóló stratégiát nem szabad csupán a mindennapi tapasztalatokra és a közvetlen benyomásokra alapozni. Ismerjük azt a közhelyszerû bölcsességet, hogy "sokszor nincs gyakorlatibb mint egy jó elmélet." A sok egymástól elszigetelt tény között az elmélet jelenti a kapcsot, amely összeköti egymással a részadatokat, az elszigetelt megfigyeléseket.

            Az  elméletek a térképekre hasonlítanak. Ha valahol útelágazáshoz érek és nem tudom, hogy melyik út hová vezet, akkor térképet veszek elõ, amely mintegy madártávlatból kirajzolja a terepviszonyokat, az utak, folyók, hegyvonulatok összefüggéseit. Az elmélet persze gondolati eltávolodást igényel a közvetlen  tapasztalatoktól, napi ügyektõl, konkrét adatoktól.  Mint ahogy a festõnek is távolságra van szüksége ahhoz, hogy a képet mint egészet lássa. Az elméletek a megfigyelhetõ összefüggések modelljei.

           

 

            7. A jövõ társadalom- és emberképe

 

            Ez az a pont, ahol az elméleti alapozás fontossága értelmet nyer, hiszen miképpen lehetne jó stratégiát kidolgozni megfelelõ társadalom-és emberkép nélkül? A technikára (informatikai eszközök és programok fejlesztése) vonatkozó valamennyi döntés és ténykedés emberi döntés és cselekedet. Következményei abban jelennek meg, hogy az emberek, embercsoportok - technikai közvetítéssel - újfajta kapcsolatrendszerekbe, függési viszonyokba stb. kerülnek egymással. Megváltozik a társadalmi kapcsolatok dinamikája. Az informatika valójában csak eszköz arra, hogy a társadalmi életet létrehozó és fenntartó kommunikáció új formáit teremtse meg. A politikai akarat nem egyszer úgy véli, hogy beavatkozásaival, szabályozó tevékenységével érdemi módon alakíthatja a társadalmat, befolyásolhatja annak mûködését. Holott erre is érvényes Hegel ama gondolata, amit az "Ész cselének" nevezett: megtervezett cselekedetek elõre nem látott, nem szándékolt következményekhez vezethetnek. Csak egy átgondolt társadalomelmélet tud rámutatni arra, amitõl sok ember berzenkedik, hogy a társadalom, amit másokkal együtt megteremtünk, olyan funkció-összefüggés, amely az õt alkotó emberek szándékaival és céljaival szemben viszonylag önálló. Nem lehet vele önkényesen bánni, mert "visszaüt". Tisztáztuk-e már elméletileg, hogy bizonyos jelenségek (pl. adóterhek, technikai rendszerek stb.) tisztán "gazdasági", tisztán "politikai", vagy tisztán "szociális" jelenségek-e? A technika (köztük az informatikai eszközök) "rendszerbe állítása" bizony elsõsorban nem technikai ügy, hanem a társadalomszervezésre is kiható fejlemény.

           

 

            8. Kiszámíthatók-e a társadalmi folyamatok?

           

 

            Fel kell tennünk azt a kérdést is, hogy milyen mértékben számíthatók ki a társadalmi folyamatok? A társadalomban élõ emberek egymással kölcsönviszonyokba lépnek. Norbert Elias írja le, hogy egy négytagú csoportban 11 egyszerû kapcsolat jön létre: 6 kétszemélyes, 4 háromszemélyes és egy négyszemélyes. (21) Ha a hatalmi viszonyok két (viszonylag egyenletes és viszonylag egyenlõtlen) lehetõségét is számba vesszük, akkor kétszerannyi kétszemélyes kapcsolat, hatszor annyi háromszemélyes és tizennégyszer négyszemélyes kapcsolat adódik. Ekkor már 50 különbözõ kapcsolati lehetõséget kapunk. Mindössze négy ember esetében. Egy társadalom teljes népessége során a lehetséges variációk száma pedig már akkora, hogy alig kiszámítható bármely döntés várható következménye. Kiderül, hogy senki sem dönthet szabadon és nem számolhat döntései "racionális" következményeivel. És akkor még nem is beszéltünk a globalizáció, a külkapcsolatok ezerféle befolyásolást és függést hozó lehetõségeirõl.

            A politikai irányításnak számolnia kell azzal, hogy a társadalom játékfolyamatait voltaképpen egyik játékos sem akarta, vagy tervezte meg. Minél inkább társas folyamat jellegét ölti a játék, annál kevésbé lesz valamely egyéni terv megvalósulása. A "társadalom" tehát egy olyan integrációs szintet jelent, amelynek saját törvényei, mechanizmusai, struktúrái és funkciói vannak és ahol az egyes ember (vagy kisebb embercsoportok) racionális megfontolásai, értékei, céljai "egy az egyben" nem érvényesíthetõk. Némileg csak a társadalomkutatók sejtik, hogy a nagy társadalmi játszmában miként élik meg a részt vevõ játékosok lépéseiket és magát a játékmenetet.

            Be kell vallani, hogy mi társadalomkutatók is legfeljebb csak a helyzet diagnosztizálásában és magyarázásában vagyunk használhatók, de vajmi keveset tudunk mondani a prognózisról. Ez a fogyatékosságunk a társadalmi folyamatok hihetetlen komplexitásának tulajdonítható. Mi szociológusok például elõszeretettel beszélünk funkcióról, struktúráról, szereprõl, szervezetrõl, kultúráról, gazdaságról vagy politikáról. De ha szem elõl tévesztjük, hogy eme társadalmi intézmények sem mások mint nagyszámú játékos által játszott sajátos alakzatok, akkor jelenlegi befolyásolásuk, vagy jövõbeli változtatásuk többnyire kudarcba fullad.

            Sajátos emberi elrendezõdésekre is vissza kell tudni vezetni a társadalmi képzõdményeket. De ennek a fordítottját is illene ismerni: sajátos kapcsolati struktúrák (pl. technika, oktatás, egészségügy, parlament, háború stb.) jönnek létre azáltal, hogy sok ember egyedi viselkedései összekapcsolódnak. Ezek nem érthetõk és magyarázhatók meg az egyes résztvevõk viselkedésére visszavezetve.

            Az adott témánál maradva: hihetetlenül keveset tudunk ma még például a technikai fejlõdést létrehozó emberi játékokról és formációs alakzatokról, avagy ennek fordítottjáról: miképpen módosítja - mondjuk egy új technika - az emberek közötti funkcionális függési viszonyokat. Ugyanakkor magam is remélem, hogy a társadalmi fejlõdésrõl alkotott elméleti modelleknek jó esélyük nyílik arra, hogy a gyakorlati feladatok megoldásához vezérfonalul szolgáljanak. Csak a változás belsõ rendjébõl indított, azokat figyelembe vevõ politikai döntésektõl remélhetünk jó eredményt.

           

            Az információs társadalom stratégiájának kidolgozása során tisztázni kell, hogy mi köti egymáshoz az embereket és mi alapozza meg kölcsönös függésüket és miképpen változik mindez az új technika alkalmazása révén? A társadalmon belül az emberek - ún. kapcsolati játékaik során - hálószerû kapcsolatba kerülnek egymással. Az informatika mint technikai eszköz és rendszer maga is hálózatot kínál fel az emberek számára. A hagyományos kapcsolatokat a jövõben egyre inkább technikai rendszerek fogják közvetíteni, ami megnöveli a társadalmi fejlõdéshez oly szükséges kommunikáció lehetõségeit. E kétféle (társadalmi és technikai) hálózat hasonlóságán is érdemes lenne jobban elgondolkodnunk.

 

                                                Irodalomjegyzék

 

1. Bangemann, Martin (1994): Europe and the global information society. Recommendations to the             European Council. CEC: Brüssel.

2. Moore, B. (1958): Political Power and Social Theory, Harvard.

3. Fourastie, J. (1954): Die Grosse Hoffnung des 20. Jahrhunderts.

4. Rostow, W.W. (1960): Stadien wirtschaflichen Wachtums. Göttingen.

5. Machlup, F. (1962): The production and distribution of knowledge in the United States. Princeton             University Press, Princeton.

6. Bell, D. (1989): Die nochindustrielle Gesellschaft. Frankfurt am Main/New York.

7. Castells, M. (1997): The Rise of the Network Society, Maldon Mass./Oxford: Blackwell Publishers.

8. Aglietta, M. (1976): Régulation et crise du capitalisme: l' expérience des Etats-Unis. Paris, Calmann-            Levy.

9. Steinmüller, W. (1981): Die zweite industrielle Revolution hat eben begonnen, in Kursbuch 66.

10. Webster,  A. (1991): Science, Technology, and Society: New Directions, London: Macmillan.

11. Luhmann, N. (1990): Die Wissenschaft der Gesellschaft, Frankfurt/M.

12. Stichweh, R. (1997): Inklusion/Exklusion, funktionale Differenzierung und die Theorie der             Weltgesellschaft. Soziale Systeme; 1,3.

13. Forester,T (1980): The microelectronic revolution: the complete guide to the new technology and             its impact on society. Blackwell, Oxford.

14. Toffler, A. (1980): The Third Wave. Bantam Books.

15. Freeman, Ch. (1987): The case for technological determinism. In: Finnigan, R., Salomon, G. and             Thompson, K. (Eds.) Information Technology: Social issues. Kent.

16. Castells (1989): The Informational City. Basil Blackwell.

17. Gershuny, J. - Miles, I. (1983): The new service economy: The transformation of employment in             industrial societies, London: Frances Pinter.

18. Drucker,  P. F. (1988): The coming of the new organization. Harvard Business Review, 88: 45-53.

19. Lundvall, B. A. - Johnson, B. (1993): The learning economy, in: Journal of Industry Studies, 1, 2.

20.Bourdieu, P. (1971): Osztályhelyzet és osztálypozíció. In: Francia szociológia. (Válogatta: Ferge             Zsuzsa), Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, pp. 402-432.

21. Elias, N. (1999): A szociológia lényege. Napvilág Kiadó, Budapest.

 

 

 

 

                                                Javasolt irodalom

 

1. Bangemann, Martin (1994): Europe and the global information society. Recommendations to the European Council. CEC: Brüssel.

2. Moore, B. (1958): Political Power and Social Theory, Harvard.

3. Fourastie, J. (1954): Die Grosse Hoffnung des 20. Jahrhunderts.

4. Rostow, W.W. (1960): Stadien wirtschaflichen Wachtums. Göttingen.

5. Machlup, F. (1962): The production and distribution of knowledge in the United States. Princeton University Press, Princeton.

6. Umasao, T. (1963): Joho Sangyo Ron (On knowledge industries).

7. Porat, M.U. (1976): The Information Economy. Stanford University.

8. Deutsch, K. (1983): Soziale und politische Aspekte der Informationsgesellschaft. In: Sonntag, P. (ed.): Die Zukunft der Informationsgesellschaft. Frankfurt am Main.

9. Hensel, Matthias (1990): Die Informationsgesellschaft. Neure Ansätze zur Analyse eines Schlagwortes. München: R. Fischer.

10. Löffelholz, M. (1993): Auf dem Weg in die Informationsgesellschaft. Konzepte-Tendenzen-Risiken. In: Hessisches Kultusministerium (Eds.). Zukunftsdialog zu Lehren und Lernen: Angebote. Wiesbaden.

11. Kubicek, H. (1995): The Organisation Gap in Large-Scale EDI Systems. In: Williams, R. (ed.): The social shaping of interorganisational IT systems and electronic data interchange.Proceedings of the PICT/COST A4 International Workshop. Edinburgh University, Edinburgh, European Commission, Directorate General, Science, research and Development.

12. Gershuny, J. - Miles, I. (1983): The new service economy: The transformation of employment in industrial societies, London: Frances Pinter.

13. Lyon, D. (1988): The Information Society. Issues and Illusions, Cambridge, Mass.: Polity Press.

14. Miles, I. (1988): Information technology and information society: options for the future; London ESRC.

15. Bell, D. (1989): Die nochindustrielle Gesellschaft. Frankfurt am Main/New York.

16. Werle, R. (1990): Telekommunikation in der Bundesrepublik, New York/Frankfurt/M.

17. Kubicek, H.- Berger, P. (1990): Was bringt uns die Telekommunikation? ISDN - 66 kritische Antworten. Frankfurt am Main/New York.

18. Miles, I. -  Robins, K. (1994): Making sense of information, in: Robins, K. (ed.), Understanding Information Business, Technology and Geography, London/New York: Belhaven Press.

19. Bell, D. (1989): (lásd fent)

20. Werle, R. (1990) (lásd fent)

21. Kubicek/Berger (1990) (lásd fent)

22. Soete, L. (1996): Social impacts of the information society - National and community level, in: Finnish Institute of Occupational Health, Work in the Information Society, Helsinki.

23. Castells, M. (1997): The Rise of the Network Society, Maldon Mass./Oxford: Blackwell Publishers.

24. Aglietta, M. (1976): Régulation et crise du capitalisme: l' expérience des Etats-Unis. Paris, Calmann-Levy.

25. Roobek, A. (1987): The crisis in Fordism and the rise of the new technological paradigm. Futures, 19(2).

26. Jessop, B. (1991): Fordism and Post-Fordism. A Critical Reformulation, Lancaster regionalism Group, Working Paper 41/1991.

27. Rustin, M. (1989): The politics of post-Fordism: or, the trouble with "new times", New Left Review, (175).

28. Nora, S.- Minc, A. (1979: Die Informatisierung der Gesellschaft, Frankfurt am Main. (A számítógépesített társadalom. Statisztikai Kiadó Vállalat. Budapest, 1979.)

29. Steinmüller, W. (1981): Die zweite industrielle Revolution hat eben begonnen, in Kursbuch 66.

30. Perez, C. (1983): Structural Change and the assimilation of new technologies in the economic and social system, in: Futures, 15.

31. Beninger, J. R. (1986): The control revolution. Technological and economic origins of information society. Cambridge.

32. Bangemann (1994) (lásd elõbb)

33. Miles/Robins (1994) (lásd elõbb)

34. Castells (1997) (lásd elõbb)

35. Webster,  A. (1991): Science, Technology, and Society: New Directions, London: Macmillan.

36. Malsch/Seltz (1987): Die aktuelle Diskussion über die Entwicklung neuer Produktions- und Rationalisierungsmodelle zur Einführung. Die neuen Produktionskonzepte auf dem Prüfstand: Beiträge zur Entwicklung der Industriearbeit. Thomas Malsch; Rüdiger Seltz (ed.) Berlin; Sigma. REIHE: Wissenschaftszentrum Berlin für Sozialforschung, Forschungsschwerpunkt Arbeitspolitik.

37. Luhmann, N. (1990): Die Wissenschaft der Gesellschaft, Frankfurt/M.

38. Senge, P. M. (1990): The Fifth Discipline. New York. Doubleday.

39. Womach, J.- Jones, D.- Roos, D. (1990): The Machine that Changed the World. London, Macmillan.

40. Peters, H. P. (1994): Risikokommunikation in den Medien, in: Merten, K/Schmidt, S.J./Weischenberg, (Eds.): Die Wirklichkeit der Medien. Opladen.

41. Stichweh, R. (1997): Inklusion/Exklusion, funktionale Differenzierung und die Theorie der Weltgesellschaft. Soziale Systeme; 1,3.

42. Forester,T1980: The microelectronic revolution: the complete guide to the new technology and its impact on society. Blackwell, Oxford.

43. Toffler, A. (1980): The Third Wave. Bantam Books.

44. Freeman, Ch. (1987): The case for technological determinism. In: Finnigan, R., Salomon, G. and Thompson, K. (Eds.) Information Technology: Social issues. Kent.

45. Castells (1989): The Informational City. Basil Blackwell.

46. Gershuny/Miles (1983) (lásd elõbb)

47. Drucker,  P. F. (1988): The coming of the new organization. Harvard Business Review, 88: 45-53.

48. Alasoini, T. (1998): Organizational Innovations as a Source of Competitive Advantage - New Challenges for Finnish Companies and the National Workplace Development Infrastructure. An unpublished paper.

49. Brown, J. S.-Duguif, P. (1991) : Organizational Learning and Communities-Of-Practice: Towards A Unified View Of Working, Learning And Innovation, in: Organization Science 2, 1.

50. Lundvall, B. A. - Johnson, B. (1993): The learning economy, in: Journal of Industry Studies, 1, 2.

51. Mathews, J.(1996): Organisational foundations of the knowledge-based economy, in: Employment and growth in the Knowledge-based Economy, Paris, OECD.

52. Castells (1997) (lásd elõbb)

53. Archibugi, D.- Howels, J. - Michie, J. (1998): Innovation Systems in a Global Economy. CRIC Discussion paper No 18, August 1998. CRIC, The University of Manchester.

54. Riegler, C. H. (1998) : Learning from experiences of the Swedish Working Life Fund: new public policy initiatives. In: Alasoini, T. and Kyllönen, M. (Eds.) The Crest of the Wave, Reports of the Finnish National Workplace Development Programme 5, Helsinki, Finnish Ministry of Labour.

55. Dahrendorf (1972): (kimarad)

56. Inglehart, R. (1977): (kimarad)

57. Bell, D. (1976) : The Coming of Post-industrial Society: A Venture in Social Forecasting, New York: Basic Books. (First published 1973). (kimarad)

58.Bourdieu, P. (1971): Osztályhelyzet és osztálypozíció. In: Francia szociológia. (Válogatta: Ferge Zsuzsa), Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, pp. 402-432.

59. Elias, N. (1999): A szociológia lényege. Napvilág Kiadó, Budapest.

 



[1] Megjelent: Magyar Tudomány, 1999/12. pp. 1472-1479