A  szakértői tudás természete

 

Dr. Farkas János

 

 

 

1. A "társadalmi technológia" lehetősége

 

Szembe kell néznünk azzal a széles körben elterjedt véleménnyel, hogy nincs szoros kapcsolat a társadalomtudományok és a politika között. A társadalomtudományi tudás elmarad a gyakorlati követelményektől, sőt politikai, gazdasági és társadalmi szempontból lényegtelennek is tekinthető. Ebben a cikkben az a célom, hogy megvizsgáljam: milyen fajta társadalomtudományi tudást fordítanak le a valóságban gyakorlattá és hogyan? Sok tudós elfogadta a társadalomtudományokon alapuló "társadalmi technológia" fogalmát. Többek között Comte, Marx, Lundberg, Neurath, Dewey, Marcuse, Schelsky és mások. Mindazonáltal a társadalomtudósok és a politikusok között sokan szkeptikusak a társadalomtudományok alkalmazását illetően.

 

John Maynard Keynes egyike volt azoknak a vezető tudósoknak, akik hittek abban, hogy a társadalomtudományok által termelt eszmék potenciálisan a gyakorlatban is felhasználhatók. Nem egyszer hangsúlyozta a gazdasági eszmék politikai és gyakorlati jelentőségét.

 

2. Elmélet versus praxis

 

Annak érdekében, hogy tisztázzuk a társadalomtudományi tudás hatékonyságát ösztönző, vagy korlátozó feltételeket, újra meg kell vizsgálni a hagyományos elmélet/praxis vitát. A társadalmi cselekvés általános elméletén belül Nico Stehr a tudást cselekvésre való képességként definiálja. Azaz, szerinte a tudás olyan képesség, amely megmutatja, hogy miképpen hozzák létre, vagy miképpen hozzák működésbe a dolgokat, folyamatokat. Ez a fogalom hasonlít Francis Bacon "a tudás = hatalom" híres jelszavára. Ha az emberi cselekvés követi a dolgokat, vagy eseményeket előidéző szabályokat, akkor vagy egy már létező folyamatot hoz működésbe, vagy valami újat hoz létre. De miféle tudásról, minek a tudásáról van ilyenkor szó? Az a véleményem, hogy ilyen esetben nem a tudományos (alap-, vagy elméleti) tudást, hanem a cselekvési szabályokkal foglalkozó tudást hasznosítjuk. Sajátos szakértői tudást alkalmaznak a döntéshozó politikusok. Az efféle tudás a cselekvés különböző konkrét képességeiben ölt testet. Például lehet a hatalomgyakorlás eszköze, vagy felhasználható egy döntés igazolásához, de lehet a tájékozódás, vagy a racionalizáció eszköze is.

 

3. Cselekvésre alkalmas tudás

 

1994-ben a Közép-Európa Egyetem (Soros Alapítvány) ösztöndíjával vizsgálatot végeztem a hazai szakértőkről. Ennek során magam is azt a definíciót fogadtam el, miszerint a tudás cselekvésre való képesség. A tudás eme fogalma egyfelől visszautasítja a tudományos vagy technikai determinizmust, másfelől univerzalizmust. Ha ugyanis a szakértői tudás felhasználása és hatása mindig a helyi feltételektől függ, akkor nem létezhet mindenhol és mindenkor érvényes univerzális tudás. Nico Stehr nyomán én is megkülönböztetem a ténylegesen tettekre lefordítható cselekvési tudást és a gyakorlati tudást, amely a cselekvésre való képességet szolgálja. Az első esetben a gyakorlati tudás termelését lehetővé tévő feltételek tudásáról van szó. A második esetben pedig annak ismeretéről, hogy miképpen lehet és kell a tudományos tudást cselekvéssé lefordítani. Kutatásomban a második szempontot hangsúlyoztam: miképpen alkalmazzák a szakértői tudást a döntéselőkészítő folyamatokban?

 

 

 

 

4. A politika és a tudomány elszakadása

 

Vannak korszakok, amikor a társadalomtudósok meggyőződéssel fordulnak a gyakorlati kérdések felé. (Keynes, Mannheim, Howard, Stanfield, Parsons és mások példáját hozhatnám fel ennek igazolására.) Többen viszont a gyakorlati sikerek elmaradását nehezményezik, amit annak tulajdonítanak, hogy a társadalomtudományokon belül gyakran hiányzik a kognitív egyetértés. Például Claus Offe (1981:99) szerint "Teljesen elszakad egymástól a politikai akarat, valamint a társadalomtudományi tudás." Ez a vélemény jól tükrözi vissza azt a bizalomhiányt, ami a társadalomtudósok széles körében terjedt el.

 

A cselekvésre való képesség hiányát részben "külsőnek" tekintik, amin azt értik, hogy nincs kellő tudásunk a társadalmi intézményekrôl. Van aztán egy eléggé széles körben elterjedt vélemény, miszerint a társadalomtudományi tudás "belsőleg" is hiányos. "A társadalomtudósok nem tudják felfogni tudásuk tényleges korlátait, a társadalmi változások komplexitását és ezek nem tervezett következményeit. (King és Melanson, 1972:86).

 

5. A társadalomtudomány tárgyának komplexitása

 

A társadalomtudományi tudás társadalmi fontosságáról és hatásáról kialakított optimista és szkeptikus vélemények ciklikus szabályszerűséggel jelennek meg. Általánosan elfogadott viszont az a gondolat, hogy az elméleti és alkalmazott társadalomtudományi tudás hiányosságainak az a sajátos oka, hogy a társadalomtudományok tárgya végtelenül komplex. "Nagyszámú feltétel idézi elő a gazdasági fejlődést, és ugyanennyit kellene figyelembe venni az egyes gazdasági intézkedések előrejelzése esetén is. "(Giersch, 1961:28).

 

A komplexitás jelentőségét mélyen elemezte Durkheim, Lundberg, Spencer, Comte, Simmel és mások. Például Niklas Luhmann is bírálja az úgy nevezett "tényezőelméleteket", amelyek azért hibásak, mert rendkívül leegyszerűsített fogalmi apparátust használnak.

 

6. A keynesi elmélet alkalmazhatósága

 

Néhány társadalomtudományi elmélet ugyanakkor mégis hatékonynak bizonyult. A gazdasági cselekvés keynesi elmélete például igen jól írja le a fejlett piacgazdaságokat. Persze számos közgazdász úgy vélekedik, hogy Keynes elmélete nem hatékony a gyakorlatban. Mindazonáltal, ha meg akarjuk érteni a piacgazdaságok lényegét, nem tagadhatjuk le, hogy Keynes eszméi tartósnak bizonyultak és hatékony praktikus tudásként továbbra is felhasználhatók.

 

Jómagam azt a következtetést vontam le, hogy Keynes közgazdasági elmélete a szakértő-típusú tudás számára modellértékű lehet.

 

7. Instrumentális tudás

 

A társadalomtudományok alkalmazásáról kialakított hagyományos felfogás szerint a helyes tudás elsődlegesen praktikus tudás. Ezt a felfogást Luhmann az instrumentalitás mintájának nevezi. Ez a modell az elméletet olyan intellektuális eszköznek tekinti, amelyet praktikus szituációkban alkalmazhatunk. Holott az elméleti tudás egyedül soha nem garantálhatja a sikeres társadalmi cselekvést. Ezért gondolom úgy, hogy különbséget kell tenni a társadalomtudományi tudás (elmélet) és a szakértői tudás között, mely utóbbit le lehet fordítani cselekvésre. Az elméletet "mint olyant" viszont soha nem tudjuk cselekvésben realizálni. Csak a know-how típusú tudást, az analitikus eszközöket, empirikus adatokat, algoritmusokat, cselekvési szabályokat, módszereket stb. tudjuk alkalmazni.

 

Világosan meg kell különböztetnünk egymástól a társadalomtudományi tudás előállításának és felhasználásának területeit. A helyes praktikus tudás előfeltétele egyfelől az a kognitív miliő, amelyben a tudást előállítják, másfelől, az a szervezeti miliő, amelyben ezt felhasználják. Nagy különbségek vannak a praktikus cselekvések társadalmi szervezete (döntéshozatal) és ama társadalmi kontextus között, amelyben a társadalomtudományi tudást vagy a felvilágosítás eszközeként, vagy a társadalmi intézmények és folyamatok megértésének és értékelésének módszereként alkalmazzák. Ez az oka annak, hogy a társadalomtudományi tudást (mint szakértői tudást) elsődlegesen az instrumentális tudás, a technikai racionalitás formájában használhatják fel. A tudás eme fajtája a cselekvők számára áttekinthetővé teszi a szituációkat és segíti őket kitűzött céljaik elérésében. Ezt az effektust nevezi Biddle tényleges hatékonyságnak.

 

8. A tudás funkciói

 

Ha viszont másfelôl a társadalomtudományoknak a modern társadalomra gyakorolt lehetséges ideológiai hatását is figyelembe vesszük, akkor már nem beszélünk többé szakértői (vagy praktikus) tudásról. Az ideológiai hatás tekinthető ugyanis a társadalomtudomány másik társadalmi funkciójának. A tudás eme típusa valamiféle teoretikus-, vagy reflexiós elittel kapcsolódik össze. (Schelsky, 1975:259). A kulturális formák és a társadalmi struktúra között tehát több szinten valamiféle hasonlóság, megfeleltethetőség (konvergencia) áll elő. Az első szinten visszatérünk a praktikus vagy "technológiai" erőfeszítésekhez, hogy megbírkózzunk a modern civilizáció bonyolult szituációival. Ennek eredményeként a cselekvésben való részvétel képességét valamiféle stratégia fogja ösztönzi. Ez az "irányító, uralmi tudás" szintje. A második szinten vannak az általános világnézetek, azaz a normatív célok, mint a cselekvés céljai. Ez az orientációs tudás, amely az elvontság bizonyos fokára emelhető. A harmadik szinten a tudástermelők és -elosztók új elitje megalkotja az orientációk globális-, vagy a társadalom egészére érvényes normatív mintákat. Ha hasonlattal kívánnánk élni, akkor ez a szint analóg és megfeleltethető Max Weber vallásszociológiájának. A tudás eme típusának semmi köze sincs a szakértői tudáshoz.

Az eddig elmondottak alapján a társadalomtudományok három sajátos funkcióját különböztetem meg:

              1. rendszerezett elméleteket termelnek;

              2. empirikus kutatásokat végeznek;

              3. praktikus körülmények között az orientáció eszközei.

 

A szakértői tudás a harmadik funkcióval kapcsolódik össze. A társadalomtudományok első vagy második funkcióját a gyakorlat emberei (pl. politikusok, döntéshozók) nem tudják alkalmazni. De ha a tudomány nem töltené be ezt a két funkcióját, akkor a harmadik funkció sem lenne hasznosítható. A tudás első és második típusa alapozza meg a harmadikat. Intim belső kapcsolat van tehát a tudás különböző szintjei és formái között.

 

9. Az új értelmezési keret

 

"Ha olyan tudományt keresünk, amely a gyakorlattá és a gyakorlat számára válás folyamatában van, ezt csak akkor tudjuk megvalósítani, ha felfedezünk egy új értelmezési keretet, amelyben az ilyesfajta tudás megtalálja a maga adekvát kifejezését." (Mannheim, 1929: 1936: 152-3). Ez a gondolat azokra a szituációs elemekre hívja fel figyelmünket, amelyek nyitottak a társadalmi cselekvés előtt. Az adott társadalmi körülményekből külsődleges vagy strukturális kényszerek (korlátok) fakadnak. Ugyanakkor "lehetséges választások rendszerei" is megnyílnak az egyének és a csoportok számára. (Giddens, 1990:107.)

 

Az alkalmazható tudás relevanciájának alapvető kérdése a tudás és a cselekvés helyi feltételei közötti viszonyra vonatkozik. Coleman szerint a "diszciplináris kutatás" csak a "független" és a "függő" változókat ismeri, miközben a társadalmi jellegű "politikai kutatásnak" a változók három osztályával van dolga. (Coleman, 1972) Ha egyetértünk azzal a felismeréssel, hogy a szakértői tudás csak konkrét társadalmi-politikai összefüggésekben hasznosítható, akkor könnyebben értünk meg olyan konkrét politikai képződményeket, mint kapitalizmus, szocializmus, demokrácia, diktatúra, piacgazdaság, vagy parancsgazdaság. A szakértelem szerepe és lehetősége ugyanis erősen függ a politikai rendszerek különböző típusaitól.

Hogy a társadalmi szükségletek kielégítése érdekében a tudományt sikeresen fel tudjuk-e használni, avagy kudarcot vallunk-e, számos tényezőtől függ. Például: a tudománypolitika kialakítása során figyelembe vettük-e ezeket a társadalmi célokat? Számoltunk-e a kutatási képességekkel? Fontos tudást hoztunk-e létre? A tudást el tudtuk-e juttatni a társadalomkutatótól a politikus felhasználóig?

A 80-as évek végén vizsgálatot végeztem arról, hogy a társadalomtudományi szakértők az "államszocializmus" körülményei között milyen szerepet játszottak a politikai és gazdasági döntésekben. Az empirikus eredmények beigazolták, hogy a tudományos tudás tényleges hasznosításának sem a tudományos kutatás, sem a tudománypolitikai irányítás, sem a társadalmi szintű döntéshozatal szintjén nem voltak kellôen kiépített csatornái. A tudományos szakértelmet leginkább csak a politikai akarat és hatalom igazolása, legitimálása eszközéül használták fel. Lehet, hogy a helyzet azóta nem sokat változott.

 

 

Bibliográfia

 

Keynes, John Maynard (1936) The General Theory of Employment, Interest and Money. London: Macmillan.

 

Stehr, Nico (1992) Practical Knowledge: Applying the Social Sciences. Sage. London - Newbury Park - New Delhi.

 

Farkas János (1994) Final Report on Scientific Expertise during Transition. Budapest.

 

Offe, Claus (1981) Sozialwissenschaften zwischen Auftragsforschung und sozialer Bewegung. Opladen: Westdeutscher Verlag.

 

King, Lauriston R. and Philip H. Melanson (1972) Knowledge and politics: Some experiences from the 1960s, Public Policy.

 

Giersch, Herbert (1961) Allgemeine Wirtschaftspolitik. Grundlagen. Wiesbaden: Betriebwirtschaflicher Verlag Gabler.

 

Luhmann, Niklas (1977) Theoretische und praktische Probleme der anwendungsbezogene Sozialwissenschaften. Frankfurt am Main: Campus.

 

Schelsky, Helmut (1975) Die Arbeit tun die anderen Klassenkampf und Priesterherrschaft der Intellektuelen. 2. Auflage. Opladen: Westdeutscher Verlag.

 

Mannheim, Karl (1929) Ideology and Utopia. An Introduction to the Sociology of Knowledge. London: Routledge and Kegan Paul.

 

Giddens, Anthony (1990) R.K.Merton on structural analysis. London. Falmer Press.

 

Coleman, James (1972) Methods of Policy Research in the Social Sciences, NJ: General Learning Press.

 

Farkas, János (1972) A "szürke zóna": Szakértők az államszocializmusban. MTA Társadalmi Konfliktusok Kutató Központja. Budapest.