Nyílt globalizáció ellen „rejtett háború”
(A terrorizmus új "harcvonala"
már Európában van)
Dénes
Tamás
matematikus-kriptográfus
Rejtély
vagy rejTény a 3000 éves titok?
„Minden megfejtetlen titok rejtély,
ám a megfejtés után rejTénnyé válik.”
(T.Dénes T.)
2001. szeptember 11. után néhány hónappal jelent meg Michael Drosnin nagysikerű könyvének, a Biblia kódjának második kötete[1], címlapján a héber nyelvű Biblia azon részletével, melyben állítása szerint az „iker”, a „tornyok” és a „repülőgép” szavak szerepelnek titkos kóddal évezredek óta.
---------------------------------
------------------------------------
------------- M. Drosnin: A
Biblia kódja 2. és 3.
kötetének magyar címlapja
----------------------------------------------
(a 3. kötet magyar fordítása 2011-ben jelent meg, amelyben már B.Obama elnöksége
is szerepel)
A könyv témájának aktualitása kétségtelen volt, különösen, hogy a szerző szemtanúként átélte a World Trade Center elleni terrortámadást. Nem csoda, ha könyve első fejezetét „A végső idők” címmel, e témának szentelte:
„Robbanásra
ébredtem 2001. szeptember 11-én 8:48-kor; ez a robbanás egy csapásra megváltoztatta
a világot. Bekapcsoltam a rádiót, ahol bemondták, hogy egy utasszállító repülőgép
csapódott a Világkereskedelmi Központ egyik tornyába. A tetőre rohantam, és még
láttam, hogy a másik toronyba csapódik a következő Boeing 767-es, és láng csap
fel a nyomában ... Lerohantam a tetőről, és kikerestem a számítógépben az ősi
kódot, a Biblia kódját. ... Rejtjelzett formában ott álltak az "ikertornyok"
("iker", "tornyok") szó a háromezer éves szövegben! Ugyanott
a "repülőgép" szóra is rábukkantam. A "repülőgép" és a "tornyok"
szavakat az "elesését okozza, ledönti" szó keresztezte. Háromezer éve
a Bibliába kódolták a 2001. szeptember 11-én saját szememmel látott eseményt."
(Drosnin 2003, 13.o.)
„A 2001. szeptember 11-i terrortámadás a maga megrendítő módján megerősíti
a Bibliában kódolt figyelmeztetéseket. … Ez a kutatás teljes mélységében
feltárhatja a kódot és ezzel felfedheti múltunkat és a ránk váró jövőt,
ami napjainkra különösen fontossá vált, mivel a Biblia kódja arra int, hogy nincs
sok időnk.” (Drosnin 2003, 12.o.)
Jelen
dolgozatnak nem célja, hogy a „Bibliába rejtett titkos kód” kritikai elemzését
taglalja[2].
Fontosnak tartom ugyanakkor felhívni a figyelmet arra, hogy korunk egyre virtualizálódó
e-társadalmait átitatja a titkosítás mítosza, egyfajta 21. századi digitális
számmisztika. Ez nem csak elfedni képes a társadalmi jelenségek mélyén munkáló
törvényeket, de a racionális számszerűség tudományos köntösébe bújva, alapvetően
hibás következtetésekre és ezeken nyugvó virtuálisan „megalapozott” döntésekre
ösztönözheti a döntéshozókat.
Ezt a kettősséget fejezi ki a fenti mottó, amely a (Dénes 2004c) kötetemben megalkotott rejTények fogalom (szó) rövid definíciójaként is felfogható. Nem véletlen, hogy e kötetem záró fejezetének címe: „Kódolatlan gondolatok 2001. szeptember 11-e évfordulóján, avagy a kriptográfia kódolt veszélyei.”
Éppen e kódolatlan gondolatokkal igyekeztem rámutatni az egész emberiséget végigkísérő örök kettősségre (nevezhetjük akár titoknak), amely a rejtélyek és tények, a rejtett tények, a megfejtésre váró ismeretlen és a már felhalmozott ismeretek között feszül.
Globális
„harcrend” dupla felkiáltójellel!!
A BÖLCS EMBER nem legyőzi,
hanem meggyőzi az ellenfelét.
Különösen
igaz ez …
a bölcs politikusokra!
(T.Dénes T.)
A 2001. szeptember 11-i terrortámadások tizenötödik évfordulójához közeledve, átolvastam e tárgyban írt szépszámú cikkemet, tanulmányomat és elborzaszt, hogy a felvetett kérdések és a szigorúan szakmai (nem politikai!) válaszok éppen annyira aktuálisak ma, mint 15 évvel ezelőtt.
Ezen évforduló alkalmából, részben eme sajnálatosan maradandó gondolatokat idézem fel (továbbgondolva azokat), nem csupán „az ismétlés a tudás atyja” klasszikus bölcsesség jegyében, hanem annak reményében, hogy a már-már történelmi rálátás valóban láthatóvá teszi a terrorizmus „szövettanát” a kriptográfus mikroszkópján át (Dénes 2002b).
Egy
ember, vagy egy kisebb-nagyobb közösség, egy társadalom, vagy akár az egész
emberiség életében bekövetkező trauma, a tömegekre gyakorolt hatásában
lényegesen különbözik, de az emberi gondolkodást szinte azonos kérdések megfogalmazására
kényszeríti:
- Voltak-e érzékelhető előjelek?
- A bekövetkezés okai?
- Az elhárítás lehetőségei?
- DE LEGFŐKÉPPEN: A bekövetkezés, jövőre vonatkozó
tanulságai?!
Az
elmúlt 15 év könyvtárnyi írást termelt, amelyek szeptember 11-ével kapcsolatban
mind-mind az első három kérdésre keresték a választ, miközben a negyedik kérdésre
adandó válaszokat igen mostohán kezelték. Mivel a kérdésekkel a legkiválóbb
biztonságtechnikai, biztonságpolitikai, titkosszolgálati és politológus szakemberek
foglalkoztak, nem feltételezhetjük a tömeges „farkasvakságot”. Vagyis máshol
keresendő a negyedik kérdésre adott csekély, ámde téves válaszok oka,
amelyről sokat sejtet, hogy az előző felsorolásból tudatosan maradtak ki a
politikusok.
Meggyőződésem,
hogy a negyedik kérdésre adott válasz kulcsa, e dolgozat címében jelzett globális
„harcrend”, azaz a 20. században fogant, mégis a 21. század új „harcvonala”
(Echelon
[3]
), amely már nem a klasszikus
nyílt harcrendet követi, amikor a küzdő felek nyílt frontokat alkotva sorakoztak
fel a harctéren, aztán a fegyverek és katonák nyílt küzdelemben győzték le
egymást.
A
21. századi új „harcvonal” mentén vívott rejtett háború csak a fenti
mottóban megidézett (bölcs) politikusokkal, a diplomácia, azaz a kompromisszumok
művészetének és egyben tudományának szellemi küzdőterén vívható és nyerhető
meg. Vagyis a 2001. szeptember 11-i terrortámadások a 21. század szimbólumaként,
dupla felkiáltójellel írták a globális e-társadalom építményének ímmár repedésekkel
teli falára az új harcrendet: NYÍLT GLOBALIZÁCIÓ ELLEN REJTETT HÁBORÚ. Tehát
400 év után be kell teljesednie Comenius látnoki
figyelmeztetésének:
„Magának a bölcsességnek kell eljönnie. Nem elég a politika, azaz
annak tudása: miként kell kormányozni birodalmakat és városokat. A világ azt az
ismeretet kívánja meg, hogyan kell fenntartani az egész társadalom békéjét, s
hogyan kell azt felvirágoztatni.” Jan Amos Komensky (Comenius 1592-1670)
Az
új „harcrend” gyökerei (a titkos UK-USA szövetség[4])
Nem
véletlen, hogy a II. világháború után 50 évre titkosított rejtjelfejtéssel kapcsolatos
dokumentumok teljes feldolgozását, éppen az ezredfordulón fejezte be és adta közre
Stephen Budiansky (Budiansky
2000). E monumentális munka hitelesen mutatja meg, hogy a II. világháború
a klasszikus nyílt ütközetek, az óriási áldozatokat követelő nyers erő alkalmazása
ellenére, tulajdonképpen a hátországban, rejtve vívott, titkos háborúban, az ellenség
szándékainak megfejtésével dőlt el.
Ekkor tehát egy új rejtett „harcrend” gyökerei fogantak meg, amelynek értelmében már a II. világháború középső szakaszában megszületett az Egyesült Királyság és az USA titkosszolgálatai között a BRUSA COMINT (communications intelligence) egyezmény, melyet 1943. május 17-én ratifikáltak. Az Egyesült Királyság 1946-47-ben kibővítette a szövetségeseket Kanada, Ausztrália és Új-Zéland háború utáni hírszerző ügynökségeivel. Így jött létre az 1948-ban megkötött titkos UK-USA megállapodás, illetve szövetség, amelynek tartalma és hatálya napjainkban is érvényes. Az UK-USA szövetség fő koordinátora (összefogó szervezete) az USA Nemzeti Biztonsági Szolgálata (NSA). A szerződés jóval későbbi bővítése során kerültek az UK-USA szövetségesek közé Németország, Japán, Norvégia, Dél-Korea és Törökország titkosszolgálatai.
Az új rejtett „harcrend” fedőneve az 1950-60-as
években „hidegháború” volt, amely eszközrendszerét és módszereit tekintve,
a II. világháborúbeli „elmék harca” folytatásának tekinthető. Technikai és kapacitásbeli
hátterét azonban megsokszorozta az Echelon kémműholdas lehallgató program.
A hidegháborús konfliktusok közepette sorra
alakultak a katonai és hírszerző ügynökségek, amelyek alapfeladata az információszerzés
volt a Kelet-Európa elé húzott „vasfüggöny túloldaláról”. Néhány hírszerző szolgálat
azonban a hidegháborús idők elmúltával „eltolta” tevékenységi fókuszát, nem elveszítve
ezzel anyagi és emberi erőforrásait. A legnagyobb ilyen szervezet az amerikai
NSA[5]
volt, amely a Szovjetunió és a kelet-európai szocializmus felbomlása ellenére
(amely eredetileg fő tevékenységi területe volt!), folyamatosan, sőt exponenciálisan
növelte költségvetését, emberi és anyagi erőforrásait. Az NSA foglalkoztatja ma is a világon a legtöbb
matematikust, rejtjelző és rejtjelfejtő szakembert és rendelkezik a legnagyobb
számítógépes hardver, valamint szoftver kapacitással. Ezek feladata a teljes földfelszíni
és műholdas elektronikus kommunikációban megjelenő rejtjelek feltörése, továbbá
az így megfejtett üzenetek több mint 100 nyelven történő elemzése.
Az UK-USA szövetség szervezetei fejlesztették ki és fokozatosan, a civil
társadalom számára észrevétlenül hozták létre azt a hatalmas „figyelő”, lehallgató
hálózatot, amely az egész Földet behálózza, sőt napjainkra már a kilyukadt ózon
pajzs mellett, egy Föld körüli „információpajzsot” képez.
A hidegháborúnak már régen vége, azonban még mindig létezik a mindent behálózó,
mégis láthatatlan „harcvonal”, az Echelon lehallgató rendszer, amely napjainkban
is összetartja, sőt élteti az UK-USA szövetséget.
Kérdések néhány évvel … hónappal 2001. szeptember 11. előtt
Az
elmúlt negyven év alatt, a hidegháborús idők eredeti rendeltetéséhez képest, az
Echelon alkalmazása aszerint módosult, hogy milyen politikai és állami megrendelések
mentén lehetett növelni az amúgy is tetemes költségvetését. Így napjainkban az
Echelon rendszer zászlaján jelszóként új fedőnév, a terrorizmus elleni küzdelem
szerepel.
A
tetemes kapacitás növekedés lehetővé tette az állampolgárok és magán cégek valóságos
NAGY TESTVÉR típusú lehallgatását is, amiről a rendszer szigorúan titkos volta
miatt, csak az 1980-as évek óta szereztek tudomást egyes európai újságírók. Az
első komolyan megalapozott tanulmány azonban csak 1998. januárjában került nyilvánosságra,
amelyet az Európa Parlament megbízásából független szakértők készítettek. A tanulmány
címe „A politikai kontroll technológiájának
értékelése”, amely az Európa
Parlament STOA bizottsága[6]
gondozásában jelent meg (Wright
1998). A STOA tanulmány rámutatott
az Echelon rendszer tényleges használatának sok kényes pontjára, amelyek az USA
és az EU kapcsolatát és főleg állampolgáraikat igen érzékenyen érintették (és
egyre érzékenyebben érintik).
Az
egyik legnagyobb vihart kavart esemény az 1990-es évek elején került napvilágra,
amikor néhány GCHQ[7] hivatalnok
kapcsolatba került a szabadságjogokért küzdő csoportokkal és 1992-ben nyilatkozatot
adtak a London Observernek, miszerint az Echelon Dictionary-ben szerepelnek a
következő kifejezések: Amnesty
International, Greenpeace, Christian ministries (Merrit 1992).
A
hírszerző ügynökségek az UK-USA szövetség civil irányban eltorzult tevékenységének
igazolására különös „megoldást” találtak, melynek lényege, hogy újradefiniálták
a nemzetbiztonság fogalmát, amelybe már beletartozott a gazdasági, kereskedelmi
és részvénytársaságok lehallgatása is. Sokszor a gazdasági kémkedés haszonélvezői
azok a társaságok (cégek), amelyek segítették az Echelon rendszer fejlesztését,
a hálózat megerősítését. Így tulajdonképpen „hatalmi vérfertőzés” útján kerülhetnek
különös „készpénzes” kapcsolatba a hírszerzésen keresztül a hatalom mögött álló
politikai pártok és a kormányhoz közelálló üzleti vállalkozások.
Vajon
3 évvel 2001. szeptember 11. előtt véletlenül, vagy szándékosan kerülte el a politika
figyelmét, az ekkor már 40 éve, évente dollár százmilliárdokkal finanszírozott
Echelon rendszer felhasználásának kettős problematikája?
-
Egyfelől az Echelon rendszer eredeti katonai, nemzetbiztonsági rendeltetésének
teljes kiszélesítése, az üzleti, sőt a civil szférára,
-
másrészről ennek a globalizációs mértékkel mérve is elképzelhetetlenül nagy eszköz
és emberi kapacitásnak, néhány kiválasztott által való birtoklása (UK-USA szövetségesek),
amely óriási információ vagyon felhasználásáról végső fokon egyetlen „csúcsszerv”
szempontjai döntenek, ez az NSA.
Nem
csodálkozhatunk tehát, hogy ekkora hatalom birtokában nem sikerült ellenállni
a kísértésnek, hogy a mérhetetlen mennyiségű információt, egyre inkább politikai
és üzleti célokra is felhasználják azok, akiknek azt rendelkezésére bocsátották.
Így az „információs pajzs” védelme is egyre diszfunkcionálisabbá vált, majd a
biztonság jelszava által keltett bizonytalanság sem kímélte a civil lakosságot[8].
Mindeközben
az Európa Parlament elkezdte annak megvitatását, hogy vajon mi az Echelon? Hogyan
lehet rendeltetésszerűen használni? és
vajon az önálló, szabad országok mit kezdhetnek egy ilyen rendszerrel?
Ennek
eredményeként újabb STOA jelentések születtek (STOA-Rep 1999, EU-Rep
2001). Az utolsó az Európa Parlament 2001. július 11-i ülésének
dokumentuma![9] amely pontosan 2 hónappal a ma már csak 9/11-ként
emlegetett terrorcselekmények előtt készült.
Talán
az sem véletlen, hogy a szinte ugyanekkor, a magyar Híradástechnika folyóirat
2001. júniusi és augusztusi számában megjelent (Dénes
2001a, Dénes
2001b) cikkeim éppen ezzel a témával foglalkoztak és az utóbbi dolgozatot
az alábbi kérdésekkel zártam:
-
Valóban teljesen kiszolgáltatottak vagyunk az Echelon mindent behálózó „információs
pajzsának”?
-
Az „információs pajzs” megóvja, vagy kiszolgáltatja a civil társadalmat?
-
Az e-társadalom szükséges velejárója az E-chelon ?
-
Védekezhetünk-e és ha igen, akkor hogyan, a totális információs kiszolgáltatottság
ellen?
Egy,
kettő, három évvel 2001. szeptember 11. után, … valódi tanulságok híján …
Egy
évvel a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után, e folyóirat hasábjain jelent
meg (Dénes 2002d) dolgozatom, amelynek bevezető gondolata:
„A
szeptember 11-i terrortámadás a 21. század kezdetének és remélhetőleg nem az egész
századnak szimbólumává vált. A sajtó, az elektronikus média, az egész világ közvéleménye,
nap mint nap foglalkozik e szörnyűséggel, azonban valódi elemzés (nem politikai
állásfoglalás, vagy bulvár hír!), amely az ilyen típusú cselekmények előkészületeihez
szükséges titkos kommunikációról a továbbiakra nézve tanulságokkal szolgálhat,
eddig nem látott napvilágot.”
Ugyanakkor
ebben a dolgozatomban mutattam be az amerikai kriptográfia úttörőjének W. Diffie-nek,
akkor egészen friss (Diffie-Landau 2002) dolgozatát, amelyben szeptember
11-ével kapcsolatban, az USA kriptográfia politikájáról, mint a megoldás kulcsáról
ír. Az amerikai kvantitatív gondolkodást jól jellemzi, az USA lakosságát sokkoló,
történelmében addig páratlan társadalmi traumát okozó terrortámadás után, alig
több mint fél évvel (Diffie-Landau 2002) cikkéből származó idézet: „… a 21. század
fordulóján a kriptográfia gyorsan, megbízhatóan, olcsón, számítógépesítve zajlik
és az egész Földön másodpercenként billió bitet képes feldolgozni.”
Újra csak szomorúan idézem (Dénes 2002d) cikkem ma is aktuális záró megjegyzéseit:
„-
Az Echelon rendszer létrehozása több százmilliárd USA dollárba került. Mivel több
tucat műhold, földi megfigyelő állomás, valamint a Földön ma létező legnagyobb
számítástechnikai hardver és szoftver rendszer és sok ezres magasan kvalifikált
személyi állomány működtetését igényli az üzemeltetése, így fenntartási költségeire
sem igazán illik az „olcsó” jelző.
-
Az egész Echelon rendszer a TALÁLD KI kriptográfiai filozófiára épül[10],
azaz alapvetően feltételezi, hogy a kommunikációs csatornákon a nyílt, vagy rejtjelzett
üzenetek „közlekednek”. Így a jól alkalmazott TALÁLD MEG, azaz a digitális sztegonográfiai
módszerek ellen a rendszer szinte teljesen védtelen. Mentségére
szolgál, hogy egy olyan „ellenőrző” (lehallgató) rendszer létesítése reménytelen,
amely a kommunikációs forgalom minden (szöveg, kép, hang) üzenetét „fedő üzenet”-nek
tekinti. Egy ilyen elemző rendszerhez ugyanis nem csak a jelenlegi kapacitások
nem elegendőek, de elméletileg sem megvalósítható, vagy ha mégis, akkor az az
egész e-kommunikációs rendszer bénulásához vezetne.”
2001.
szeptember 11. után az USA kormányzati szervei a formális repülőtéri, beutazási
és egyéb az állampolgárokat már-már a magánéletükig megfigyelő biztonsági szigorításain
kívül, nem történt a biztonságpolitikában gyökeres fordulat. A 21. századi történelmet
tragikusan bevezető szeptember 11-i események harmadik évfordulóján (Dénes
2004a)-ban a biztonságpolitika által levont valódi tanulságok helyett, ismét csak
a már „ismert” gondolatokat összegezhettem:
„2001.
szeptember 11-én a Földünket körülvevő információpajzs, akárcsak a természetes
védelmet nyújtó ózonpajzs, kilyukadt! Az Echelon szimbolikus jelentései (harcvonal, harcrend) valóságossá váltak és a sok milliárd
dolláros titkos befektetés, amely a "terrorizmus
elleni küzdelem zászlaja alatt" az
elmúlt két és fél évtizedben történt, nyilvánvaló kudarcot szenvedett.
A
titokról, a globális e-kommunikációról, az e-világ biztonságáról alkotott "egyértelmű"
képet kényszerül az emberiség "átfesteni". A történelem a World Trade
Center dupla felkiáltójelével hívta fel mindannyiunk figyelmét arra, hogy a jövendő
információs e-társadalom kulcsfogalma a biztonság legyen!”
Az új „harcvonal” már Európában van
A „terrorizmus elleni küzdelem”
zászlaja alatt 2001. végén az USA-ban elfogadták történelmének legnagyobb
hadiköltségvetését, amelyből az Echelon, majd az internetes lehallgatás
alapját képező Carnivore (Húsevő) rendszer tetemes részt hasított ki. Mindeközben
egyre inkább a „Hogyan fogjunk oroszlánt a sivatagban?”
[11]
állampolgári alapjogokat korlátozó, brute force (nyers
erő) biztonsági filozófia erősödött, a tisztességes állampolgárok tömegeinek
kárára.
Az
Amerikai Egyesült Államok 2002. évi katonai költségvetése 396.000.000.000, azaz
396 milliárd dollár volt és a mai napig növekszik!
Az
arányok érzékeltetésére, íme néhány hónappal a szeptember 11-i támadások után,
a világ 46 országának 2002. évi katonai költségvetése csökkenő sorrendben[12]:
Ország |
2002. évi katonai költségvetés | |
|
USA |
$396.1 | |
| Oroszország |
$60.0 | |
| Kína |
$42.0 | |
| Japán |
$40.4 | |
| Egyesült Angol Királyság |
$34.0 | |
| Szaúdi Arábia |
$27.2 | |
| Franciaország |
$25.3 | |
| Németország |
$21.0 | |
| Brazília |
$17.9 | |
| India |
$15.6 | |
| Olaszország |
$15.5 | |
| Dél Korea |
$11.8 | |
| Irán |
$9.1 | |
| Izrael |
$9.0 | |
| Taiwan |
$8.2 | |
| Kanada |
$7.7 | |
| Spanyolország |
$6.9 | |
| Ausztrália |
$6.6 | |
| Hollandia |
$5.6 | |
| Törökország |
$5.1 | |
| Singapour |
$4.3 | |
| Svédország |
$4.2 | |
| Egyesült Arab Emirátus |
$3.9 | |
| Lengyelország |
$3.7 | |
| Görögország |
$3.3 | |
| Argentína |
$3.1 | |
| Pakisztán |
$2.6 | |
|
Norvégia |
$2.8 | |
|
Kuvait |
$2.6 | |
|
Dánia |
$2.4 | |
|
Belgium |
$2.2 | |
|
Colombia |
$2.1 | |
|
Egyiptom |
$2.1 | |
|
Vietnam |
$1.8 | |
|
Irak |
$1.4 | |
|
Észak Korea |
$1.3 | |
|
Portugália |
$1.3 | |
|
Líbia |
$1.2 | |
|
Cseh köztársaság |
$1.1 | |
|
Fülöp szigetek |
$1.1 | |
|
Luxembourg |
$0.9 | |
|
Magyarország |
$0.8 | |
|
Szíria |
$0.8 | |
|
Kuba |
$0.7 | |
|
Szudán |
$0.6 | |
|
Jugoszlávia |
$0.5 | |
| Forrás: Center
for Defense Information , http://www.cdi.org/ , 2002.02.04. | ||
Az USA számára hasznosnak bizonyultak az
új, állampolgárok számára jelentősen korlátozó „oroszlánt
fogni a sivatagban” biztonságpolitika kellemetlen intézkedései, sikeresnek
bizonyult a globális ellenségkép, a
terrorizmus rémképének felfestésével
megindokolni a soha nem látott mértékű katonai költségvetést és egyúttal az
USA határain kívülre helyezni az új globális
harcvonalat. Bár
a hatalmas költségvetés ellenére a terrorizmusra nem sikerült megsemmisítő
csapást mérni, az azonban sikerült, hogy a terrorizmus virtuális harcvonala
elhagyja az USA területét és a 2000-es évek közepére exportálódott az UK-USA
szövetséges Európába.
Madrid 2004. március
11.
Egész
Európát megrázta a 2004. március 11-i madridi detonációk sorozata. Ez volt az
első alkalom, hogy az al-Kaida terrorszervezet lecsapott a kontinensen. Napról-napra
újabb leleplezések láttak napvilágot a 191 ember életét kioltó vonatrobbantásokkal
kapcsolatosan. 25 gyanúsítottat vettek őrizetben. A merényletsorozat elkövetésében
részt vett terroristák egy része halott volt április 3-án, amikor a rendőrség
rajtaütött rejtekhelyükön, heten felrobbantották magukat. Nagy-Britannia, Németország,
Belgium, Franciaország, Bulgária, Tunézia és Marokkó segítségét kérték a spanyol
nyomozóhatóságok.
London 2005. július
7.
Alig több mint egy évvel a madridi merénylet után, a londoni terrortámadások jól szervezetten, szinte egyidőben, a reggeli csúcsforgalom idején (8:51-9:47) történtek.
8:51 első támadás: Liverpool Street állomás,
7 halott
8:56 második támadás: a metro szerelvény a King's Cross és a Russell
Square között robbant, 21 halott
9:17 harmadik támadás: Edgware Road
állomás, 7 halott
9:47 negyedik támadás: a 30-as busz
robbant a Russell Square közelében Woburn Place-nél, 2 halott
Terrorfenyegetettség az EU-ban 2011-ben
Az Európa Parlament 2011. áprilisi ülésén az állampolgári
szakbizottság meghallgatta Rob Wainwrigh-ot az Europol igazgatóját. Az Europol[13]
igazgatója elmondta, hogy a terrorszervezetek egyre sokszínűbbek és egyre rugalmasabban
működnek. Egyre szorosabb közöttük a nemzetközi együttműködés, az
internet rendkívül fontos eszközzé vált a webes technológiákat egyre profibban
használó terrorszervezetek számára, hiszen a propaganda és toborzási célokon kívül, rejtett kommunikációra
(szervezésre) is kitűnően használható. A szélsőjobboldali extremista csoportok
is egyre aktívabbak az interneten és a közösségi hálókon, a gazdasági válság
által előidézett politikai és társadalmi feszültség pedig szintén táptalaja lehet
az extremizmusnak néhány tagállamban – foglalta össze a bizottság előtt Wainwright.
2010-ben az EU-ban elkövetett terrorcselekmények statisztikája:
·
a terrorcselekmények
hét halálos áldozatot követeltek
·
9 tagállamban
249 támadást regisztráltak
·
611
személyt tartóztattak le a cselekményekkel kapcsolatban
·
közülük
219-et Franciaországban, 118-at pedig Spanyolországban
„Igazságot tettünk.”
(Abbottabad, Pakisztán, 2011. május
2.)
Az Európa Parlament 2011. áprilisi ülésével azonos időben, ám az európai „szövetségesek” számára is legszigorúbb titokban folytak az előkészületek az al-Kaida virtuális „lefejezésére”. Virtuális, hiszen a globális harcrend, az UK-USA szövetségesek több ezermilliárd dolláros Echelon projectjének felhasználásával, egyetlen ember, vagy inkább egy szimbólum, Oszama bin-Laden megsemmisítésére koncentráltak. 2011. áprilisában az USA Elnöke és legfeljebb tíz munkatársa titkos irodájában összpontosult (szigorú titokban!) mindaz a globális eszközrendszer, amelynek sok milliárd dolláros zászlaján 10 éve a „terrorizmus elleni küzdelem” felirat szerepel.
2011. május elsején vasárnap éjjel 23:35-kor
a Fehér Házból élőben közvetített rendkívüli televíziós beszédében Barack Obama
amerikai elnök bejelentette (Obama 2011): „Az Egyesült
Államok egy akcióban végzett Oszama bin-Ladennel, az al-Kaida terrorszervezet
vezetőjével.”
Obama beszédében elmondta, hogy 2010. augusztusában
jelentették neki, hogy feltehetően Oszama bin-Laden nyomára bukkantak, aki hírszerzési
jelentések szerint egy Pakisztán északkeleti részén lévő létesítményben bujkált.[14]
Hónapokig figyelték a búvóhelyét, majd Obama 2011. áprilisának utolsó hetében
úgy ítélte meg, hogy elegendő hírszerzési információjuk van, ezért engedélyezte
a célpont kiiktatását.
Egy kis létszámú kommandós alakulat hajtotta
végre az akciót a Pakisztán északkeleti részén lévő Abbottabad közelében. A csapat
korábban többször elpróbálta az egész műveletet. Bin-Laden-t negyven percig tartó
akció után, rövid tűzharcban ölték meg.
Barack Obama beszédében kijelentette: „Ez
az eddigi legjelentősebb esemény az al-Kaida elleni harcban.”, majd beszédét
ezzel zárta: "Igazságot tettünk."
A
CIA légifelvétele Abbottabad-ról. (Bin-Laden tartózkodási helye zölddel jelölve)
Forrás:
http://3.bp.blogspot.com/-mKJ5-eo39fY/TcCJ07251LI/AAAAAAAACHI/OdJUSKy6JFg/s1600/756px-CIA_aerial_view_Osama_bin_Laden_compound_Abbottabad.jpg
Bin-Laden abbottabadi rejtekhelye
(Forrás: www.UPI.com )
A
háromszintes épület 2005-ben épült, 4 méteres fal veszi körül. Az építmény környezete
és belső szerkezete arra utal, hogy bin-Laden rejtőzködési céljára készült. Az
épület elfoglalásakor sem internetet, sem mobil telefont nem találtak. Mivel mégis
évek óta innen szervezte az al-Kaida tevékenységét, egyértelmű, hogy hatékonyan
sikerült kijátszani a sok milliárd dolláros költségvetésű "terrorizmus elleni
védelmet", azaz az Echelon egész Földünket behálózó információs pajzsát!
(Ma már a STOA jelentések
megbízható forrásaiból tudható, hogy az Echelon rendszer technikai paraméterei
és kapacitásai alkalmasak a Föld teljes felületén teniszlabda nagyságú tárgyak
fotózására, audió és videó jeleinek rögzítésére és beazonosítására.)
George
W. Bush, aki az al-Kaida 2001. szeptember 11-i terrortámadásakor az Egyesült Államok
elnöke volt, monumentális eseményként értékelte a történteket.
Íme a „monumentális esemény”, a történelem
legdrágább szimbóluma[15]
likvidálásának eredménye:
- Vajon hol húzódik ma a globális Echelon harcvonal?
- Vajon a globális harcrend „eddigi legjelentősebb, monumentális esemény”-e miféle „igazságot tett” és kiknek az érdekében?
Oslo
2011. július 22.
Részletek az MTI tudósításaiból:
„Hatalmas robbanás rázta meg Norvégia fővárosát 2011. július
22.-én péntek délután; a bomba a kormányzati épületek közelében aktiválódott.
A pokolgépes merényletet követően lövöldözés volt egy Oslo melletti ifjúsági táborban.
…
Válogatás
nélkül lőtt, de magabiztosan és tudatosan cselekedett a szemtanúk és túlélők elmondása
szerint az a 32 éves norvég férfi, aki a hatóságok szerint legkevesebb 84 fiatalt
gyilkolt meg egy ifjúsági táborban Norvégiában. …
A norvég merénylő Anders Behring
Breivik külsőre különbözik az eddig ismert terroristáktól, a merénylet aprólékosan
megtervezett előkészületei és főleg a vezérlő elv azonban kísértetiesen hasonló:
”Egy ember, akinek hite van, egyenlő százezer olyannak az erejével,
akiknek csak érdekeik vannak.” (Anders Behring
Breivik naplójából).
Gondolatébresztőként az olvasóra bízom az alábbi hír és a 2001. szeptember
11-i terrortámadás előkészületei, valamint az Echelon sok milliárdos „védő pajzsa”
közötti asszociácókat:
„Már
március óta szerepelt a norvégiai tömeggyilkos az ottani titkosszolgálat figyelőlistáján
- jelentette a brit Sky News, amely szerint Anders Behring Breivikre azután figyelt
fel a norvég titkosszolgálat, hogy illegálisan vásárolt vegyi anyagokat az interneten
keresztül. A norvég hatóságok annak idején azért nem tettek
semmit, mert nem találták "relevánsnak" az illegális vásárlásról
szóló információkat.” – írta a Sky News (UK. Monday July 25. 2011) a helyi titkosszolgálatra hivatkozva.
2015. november 13-án este terrortámadás-sorozatot követtek el Párizs különböző pontjain géppisztollyal felfegyverkezett terroristák,
és több robbantást hajtottak végre forgalmas helyeken. 
21:16-kor
három különálló robbantás és hat lövöldözés történt, valamint egy bombamerénylet
Párizs északi városrészében, a Stade de France stadionnál. A legtöbb halálos
áldozatot a Bataclan színház elleni támadás követelte, ahol a terroristák
túszokat ejtettek, majd a kivonuló rendőrséggel tűzharcba keveredtek. Nyolc
terroristát megöltek. A beszámolók szerint legalább 120 embert öltek meg,
ebből a legtöbbet, 89-et a Bataclan színházban. Több mint kétszázan sérültek
meg a támadás során, közülük nyolcvanan súlyosan. A támadások helyszíneit
mutatja a térkép:
(1) Stade de France
(2) Rue Bichat és rue Alibert
(3) Casa Nostra, rue de la Fontaine
(4) Le Bataclan koncertterem
(5) La Belle Équipe kávézó, rue de Charonne
(6) Comptoir Voltaire, boulevard Voltaire
2016. március 22-én három robbantásos merénylet történt Brüsszelben.
Kettő a repülőtéren, egy a Maelbeek metróállomáson. A támadásnak 32 civil áldozat volt, és három elkövető meghalt. A sebesültek száma kétszáz fölött volt. A történteket az Iszlám Állam nevű terrorszervezet vállalta magára.
A brüsszeli robbantások helyszínei:
(1) 08:00 : Brüsszeli repülőtér
(2) 09:11 : Maelbeek metróállomás
2016. július 14-én késő este Nizzában terrortámadás történt, a híres tengerparti Promenade des Anglais sétányon a Franciaország nemzeti ünnepét ünneplő tömegbe hajtott nagy sebességgel egy bérelt teherautóval a 31 éves tunéziai származású nizzai Mohamed Lahouaiej Bouhlel, aki közben fegyverével a rendőrökre is lőtt. A teherautót végül a rendőrök megállították, a sofőrt pedig lelőtték. A támadást mintegy másfél nappal később az Iszlám Állam vállalta magára.
NYÍLT GLOBALIZÁCIÓ ellen REJTETT HÁBORÚ
Joggal vetődik fel mindenkiben a kérdés, hogy az évente
több százmilliárd (eddigi története során több ezermilliárd) dollárt felemésztő
globális harcrend (Echelon), amelynek zászlajára már régen nem a hidegháború,
hanem a terrorizmus elleni globális küzdelem került fel óriás
betűkkel, kinek a biztonságát biztosítja?
- Vajon az Europol igazgatójának internetre, webes technológiákra
és ezek terrorizmussal való kapcsolatára vonatkozó szavai, bin-Laden (nem a terrorizmus!)
szinte véletlen információkon alapuló „megtalálása” és likvidálása, a terrorizmus
nem szűnő rejtett háborúja, hogyan egyeztethetők össze a Földünk teljes felületén
zajló elektronikus kommunikációt figyelő Echelon információpajzs és az internetbe
beépült globális Nagy Testvér sok milliárd dolláros költségvetésével? (Dénes
2001a, Dénes 2002d, Dénes
2010a-b)
- Vajon ha az emberi társadalmak biztonságát egyszerűen
(de meg nem engedhetően!) üzleti vállalkozásnak tekintenénk, ilyen cost-benefit[16]
paraméterek mellett ez a vállalkozás meddig maradhatna lábon? Vagy már régen csődöt
kellett volna jelentenie, csak valamely érdekek e globális harcrend fenntartásában
érdekeltek?
- Vajon az UK-USA szövetség sok százmilliárd dolláros új „harcrendje” kinek a biztonságát védi? Lehet, hogy ez az „oroszlánt fogni a sivatagban” biztonságfilozófia éppen a terrorizmus biztonsága, az ártatlan „megvédett” embereknek csupán filozófia?
Meg kell értenünk, hogy a globális harcrend ellen nem lehet
globális harcrend a válasz, annak analógiájára, ahogy őseink a harcmezőn nyíltan
megküzdöttek egymással. A nyílt globális harcrend kikényszerítette a rejtett
háború válaszát!
A TITOK
áldozatai, vagy titkos áldozatok?
Az
angol rejtjelfejtő szolgálat a németek által megfejthetetlennek tartott Enigma
rejtjelző rendszer megfejtésére 1940-ben létrehozta az addigi idők legjobban szervezett
és legmélyebben rejtett titkos projektjét ULTRA néven. Méretére jellemző, hogy
a háború végén 10.000 ember dolgozott az ULTRA-ban.
Az ULTRA esetében a titkosság olyan nagy volt, hogy a szövetséges USA haditengerészetének vezető rejtjelfejtője Lawrence F. Safford kapitány 1942-ben, amikor az Enigma megfejtése már az angoloknál sikerre jutott, olyan jelentést írt, amelyben az Enigma-t megfejthetetlennek ítéli. Ez mutatja, hogy az ULTRA titkossága olyan mély volt, hogy még az USA szövetségesek sem ismerték az elért eredményeket.
Az
ULTRA esetében a kódfeltörés évekig tartott, míg az erre épülő szolgáltatás olyan
gyors volt, hogy a brit kormány a megfejtett üzeneteket lényegében azonos idő
alatt kapta meg, mint német hadvezetés az Enigma üzeneteket.
--
Máig ható tanulságként érdemes felidézni a következő esetet. Az ULTRA tudomására
jutott, hogy a németek 1940. november 14-én bombázni fogják Coventry-t.
A hidegháborús
időkben az ULTRA-hoz hasonló szerepet a VENONA kódnéven ismert
szigorúan titkos project kapta, amelyet az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság
titkosszolgálatai végeztek és a Szovjetunió, valamint a szovjet titkos ügynökök
közötti üzenetváltások megfejtésére irányult.
Coventry logikájának egyik reinkarnációja volt a Rosenberg házaspár pere, ahol hasonló megfontolásból nem tárták a bíróság elé a döntő bizonyítékokat, a VENONA program során megfejtett KGB-táviratokat. Az „Arlington Hall”, az amerikai hadsereg kódfejtő részlege hivatalosan a CIA-t is csak 1953-ban tájékoztatta a program létezéséről és az eredményekről.
A
globalizálódó hatalom alapkérdése: „Mi a mély titok?”
„Gentlemen do not read each other's mail.”[17]
(Henry
L.Stimson )
1949-ben G. Orwell látnoki módon irodalmi utópiaként vetette
papírra a NAGY TESTVÉR (rém)képét, miközben a szigorúan titkos UK-USA szövetség
már létrejött és az Echelon „harcrendje” elindult a megvalósulás útján. (Dénes
2010e)
Az elmúlt 60, de különösen az elmúlt 10 év globalizálódó e-társadalmaiban
az egyének, cégek, szervezetek, vagyis a teljes civil társadalom, az elektronikus
információk ezernyi cérnaszálán függő marionett bábuk lettek a globálizálódó hatalom
kezében. A 21.század valósága messze megelőzte a mégoly szárnyaló írói fantáziát,
így a globális e-társadalmaknak ma már egészen új kérdéssel kell szembenéznie:
Vajon eldönthető-e, hogy valós vagy virtuális információ van a globális információs
rendszerek fekete dobozában?
Ez a rohamosan virtualizálódó társadalmak alapkérdése, az erre a kérdésre adott válaszok meghatározó jelentőségűek a tágabb értelemben vett biztonságunk alakulásában. Ezen válaszok nem csupán a hatalom és a civil társadalom mérlegén billegő „titok” relativitására mutatnak rá, de kiválasztják azokat az eszközöket is, amelyekre a biztonság konvergencia programja épülhet. Az pedig ismert matematikai tétel, hogy ha egy sorozat egyáltalán konvergens, annak csak egyetlen határértéke lehet.[18]
Henry L.Stimson (1867-1950) az USA külügyminisztere volt 1929-30
között, amikor fenti mottóként választott mondását annyira komolyan gondolta,
hogy 1929-ben bezáratta az USA rejtjelfejtő szolgálatát, a Black Chamber-t. Sajnos
a történelem nem igazolta optimizmusát, és két évvel később a szolgálat működését
visszaállították, sőt mai utódja az NSA (National Security Agensy) a világ legnagyobb
szellemi és eszközkapacitását összpontosító rejtjelfejtő szolgálata.
Meg vagyok győződve arról, hogy abban minden szakember, politikus, és civil állampolgár egyetért, hogy hosszútávon egyetlen biztonsági konvergencia program képzelhető el, a fenti mottóval fémjelzett Henry L.Stimson „úriember társadalmáé”. Amíg azonban nem „úriember társadalmakban” élünk, még néhány középtávú biztonsági program kidolgozására lesz szükség, amelyektől legalább annyit elvárunk, hogy konvergensek legyenek. Természetesen az sem elhanyagolható szempont, hogy a konvergencia olyan határértékhez tartson, amely a civil társadalom és a hatalom számára egyenlő biztonságot jelent!
A
biztonság egyensúlyi állapot
A biztonság fogalma általánosan igen nehezen definiálható.
Definiálatlanul beszélni róla viszont könnyen félreértésekhez vezethet, ezért
munkadefinícióként használjuk az alábbi meghatározást: A
biztonság egy rendszer olyan egyensúlyi állapota, amelynek megváltozása kicsi,
de nem nulla valószínűségű esemény.
A definíció egyértelműen kimondja, hogy az egyensúlyi állapot megváltozása valamely eseményhez kötődik. Ezt nevezzük biztonsági fenyegetettségnek, magát az eseményt a biztonság elleni támadásnak. Ha a definícióban feltételezett rendszernek a társadalmat tekintjük, akkor az a bizonyos nem nulla valószínűség, a rendszer elemeinek (részrendszereinek), azaz az egyéneknek, illetve kisebb-nagyobb csoportoknak az úgynevezett veszélyérzete. Ez a valószínűség, az egyének esetében olyan sok tényezőtől függ, hogy nyugodtan tekinthetjük pszichológiai szintű szubjektív valószínűségnek, míg egyes jól definiált szervezeti, információs rendszereknél, ez a valószínűség jól kiszámítható.
A titkok biztonságáról a szakértők is igen szélsőségesen vélekednek. L. J. Hoffman, a George Washington Egyetem professzorának szerkesztésében megjelent cikkgyűjteményében olvasható a következő, megfontolásra érdemes vélemény (Hoffman 1995, 398.o.):
„Az NSA-nál bíznak valamiben, amit ők úgy neveznek, hogy mély titok. Ők a legértékesebb mély titkaikat legszívesebben rejtjelezve betennék egy bontásvédett chipbe, ezt egy lezárt irodában lévő páncélszekrénybe, amely iroda fegyveresen védett szögesdróttal körülvett épületben van egy katonai bázison. Közlöm veletek, hogy a világ legértékesebb titka a demokrácia. Ezt a titkot a műszakiak és a politikusok kéz a kézben kell, hogy megvédjék. Ez az, amit mély titokként kell védeni.”
L.J. Hoffman professzor 60 évvel Stimson után tehát ismét az „úriember társadalom” megjelenésében hisz. Sajnos azonban ennek ellentmondani látszik a napi valóság, az Echelon program globális megfigyelő, lehallgató rendszereinek harcrendjébe fektetett dollár milliárdok, amelyek nem éppen az „úriember társadalom” felé vezetnek. Egy-egy terrortámadás után újra és újra megindul a nyilvános (ál)polémia a biztonság hatékony fejlesztéséről. De milyen irányba?
Sajnálatos nemzetközi, vagy akár hazai gyakorlat, hogy például a terrorcselekmények mikromodelljeként vizsgálható móri mészárlás véres eseményei óta, a bankbiztonsági, és bűnüldöző szakemberek horribilis összegeket igénylő zsiliprendszerekről, golyóálló üvegfalakról, fegyveres és fegyvertelen biztonsági személyzetről vitatkoznak, a bankok biztonságának legcsekélyebb növelése nélkül. Jogászok elmélkednek a biztonsági őrök fegyverviselésének problémáiról, és a fegyverhasználat bonyodalmas jogi útvesztőiről. Pszichológus szakértők nyilatkoznak arról, hogy stresszhelyzetben hogyan alakul a reflexidő és a döntési képességek, a személyiségjegyek pillanatnyi változása, stb.
Elképesztő, hogy minderről, mint valamely szükségszerű társadalmi jelenség „tudományos igényű” megoldásáról értekeznek, azt sugallva a média cérnaszálán függő, megriadt embereknek, hogy „a probléma rendkívül bonyolult, de minden tudásunkkal és erőnkkel a megoldáson dolgozunk”.
Vasvári
György a magyar informatikai biztonsági szakma doyenje 2009-ben megjelent
(Vasvári 2009) kötetében ráirányítja a figyelmet az emberi tényező, illetve
az egyenszilárdság[19] kulcsfontosságára a biztonsági rendszerekben.
Vajon az egyenszilárdságú biztonság megalkotása, az L.J. Hoffmann által jelzett valódi „mély titok” védelme pusztán anyagi kérdés?!
Az
„alkotó” támadók kora
Magyari Beck István az 1970-80-as években közzétett alkotási skálájával meghökkentette az akkor egészen friss kreatológia tudománya[20] iránt érdeklődőket (Magyari Beck 1976, Magyari Beck 1982). Míg ugyanis addig az alkotásról, mint művészeti, tudományos (feltalálói), azaz egyértelműen pozitív innovatív tevékenységről beszéltek, addig az Ő skálája szimmetrikus volt. Vagyis, a pozitív értékeket kifejező, úgynevezett rang-skála tükörképét is tartalmazta, amelyen az azonos abszolutértékű, de negatív eredményű tevékenységek rangja ábrázolható.
Ezzel, szó szerint tudományos rangra emelte, azt az addig csak közvélekedésként ismert tényt, hogy „vannak zseniális bűnözők”. A társadalmi szempontból deviáns, romboló, leépítő cselekmények (ez tágabb kör, mint a bűncselekmények) tehát negatív „alkotásokként” foghatók fel, és az ötlet, megtervezés, kivitelezés szempontjából ugyanazon az alkotási skálán mérhetők (természetesen negatív előjellel), mint a társadalom számára építő, fejlesztő tevékenységek.
Tehát alapvetően téves a nyílt globális (Echelon-típusú) rendszereket csupán a „brute-force”, azaz a „nyers erő” támadások [21] ellen tervezni, hiszen így az igazán magas kreativitású támadók, a Breivikféle „hittel” karöltve (lásd az előbbiekben a Breivik napló idézetet!), hatékonyan és szinte háborítatlanul folytathatják a rejtett háborút.
Nincs
értelmes támadás értelmetlen céllal!
A
fentiekben egyértelműen arra kívántam rámutatni, hogy akár az informatikai, akár
a fizikai biztonságunk elleni támadások, a negatív alkotási skálán magasabb rangú
cselekmények irányába konvergálnak. Ha tehát a támadás az értelem felé halad,
akkor kézenfekvően adódik, hogy a védekezési stratégia csak a támadás céljának
értelmetlenné tétele lehet. A fentiek alapján ugyanis (éppen az emberi tényező
kulcsszerepét tekintve) biztonságfilozófiai alapelvként rögzíthetjük le, hogy
„nincs
értelmes támadás értelmetlen céllal”!
A büntetés szigorítása legfeljebb kockázatosabbá teszi a bűncselekményt, de megfelelő eszközökkel és „alkotó kreativitással”, valamint a Breivikféle „hittel” rendelkező bűnelkövetők számára, inkább újabb kihívást jelent, mint értelmetlen vállalkozást. Ezt a védekezési (bűnmegelőzési) filozófiát sajnos még kevés megvalósult példával lehet illusztrálni, ezek egyike az időzárral ellátott páncélszekrény.
Lehet, hogy ma már nem is feltűnő, de bevezetése óta egyetlen olyan bankrablás sem volt, amely a páncélszekrény kifosztására irányult volna. Hiszen ma már mindenki tudja, hogy bármilyen fegyverrel értelmetlen kényszeríteni bármelyik banki alkalmazottat a páncélszekrény kinyitására, mivel a jó kód beírása esetén is csak 10-15 perc múlva nyílik ki a széf ajtaja. Ennyi időt viszont normális bankrabló nem tölt egy bankban.
Vajon melyik „alkotó” bűnöző törne fel adatbázisokat, szervereket, ha azokban a (Dénes 2001b)-ben bemutatott sztegonografikus rejtéssel tárolt „értelmes”, ám a valódi titkot elfedő adatok, információk lennének?
Vajon melyik öngyilkos merénylő áldozná fel életét és tartaná rettegésben védtelen civil emberek millióit, ha az ellenfél nem a globalizmus nyers erejét, hanem bölcs kompromisszumokra kész politikusokat állítana „harcrendbe”?
Azt hiszem, ahogy a biztonság elleni támadások konvergenciája világosan látszik, nem kétséges, hogy a védekezésnek milyen irányba kéne tartani (Dénes 2005). Talán itt válik világossá az előzőkben a virtuális információkról, a virtuális valóság és a biztonság kapcsolatáról feltett kérdésem fontossága.
Itt válik érthetővé a nyílt globalizáció, a nyílt globális hatalom nyers ereje elleni rejtett háború „alkotó bűnözői” stratégiája.
Itt érthető
meg a 21. század nyitányaként a World Trade Center dupla felkiáltójelének tanulsága
és a 21. század további évtizedeinek szükségszerű biztonsági üzenete, amelynek
lényege: az „alkotó bűnözés” rejtett háborújára, a globális hatalom brute
force primitív válasza helyett, Comenius bölcs politikusai kellenek.
Zárszó
(helyett): a biztonság nem lehet
üzleti vállalkozás
A Stockholmi
Nemzetközi Békekutató Intézet (Stockholm International Peace Research
Institute –
SIPRI) becslései szerint a világ országainak katonai kiadásai
2010-ben elérték az 1630 milliárd dollárt (SIPRI 2011). Ennek
a szinte felfoghatatlan összegnek a jelentős részét a „terrorizmus elleni küzdelem”
zászlaja alatt, a békésen dolgozó emberek adóiból biztosítják a kormányok, az
emberiség biztonságának érdekében!?
Tartok tőle, hogy 2001. szeptember
11-e dupla felkiáltójele hatására sem vesztette aktualitását Albert Einstein
látnoki gondolata: „A történelem mindössze arra tanít meg bennünket, hogy
az emberiség semmit sem tanul a történelemből.”
Vagyis az áldozatokkal való mély együttérzés mellett, nem elegendő a sajnálat, keresni kell a jelenség mélyén lappangó okokat és az azokból levonható általános érvényű tanulságokat. Ezzel nem csak az áldozatoknak, de a jelen és jövő nemzedékeinek is tartozunk.
Vajon meg kell elégednünk azzal, hogy e kerek 10 éves évfordulóra a New Yorki World Trade Center helyén elkészült az emlékezés monumentális, ma már röviden csak 9/11-nek nevezett emlékműve (WWW911 2011)?
A New Yorki
World Trade Center ikertornyai helyén elkészült "iker emlékmű".
A vízesés peremére rótt 3000 áldozat nevei
Forrás: http://www.911memorial.org/
Talán
a 9/11 emlékpark több mint 400 facsemetéjének egyre növekvő árnyékában,
a különleges vízesés peremére rótt 3000 áldozat neveit olvasva, nem csupán a sajnálkozó
emlékezés, hanem A. Einstein fenti intő szavai is minél több embernek eszébe jutnak
… és a 21. század hátralevő éveiben új leckét, jobb tanulóként tanul meg az emberiség.
Be
van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
Évmilliókig eljár tengelyén,
Mig
egy kerékfogát ujítni kell.
(Madách Imre:
Az ember tragédiája, Az
Úr, I.)
A
programozók réme az a programozási hiba, amit végtelen ciklusnak neveznek. Vagyis
ha egy utasítássorozatot valamely feltétel bekövetkezéséig kell végrehajtania
a gépnek, de ez a feltétel sohasem következik be. A gép működik, millió és millió
műveletet végez, … teljesen értelmetlenül, eredmény nélkül.
Úgy
tűnik, a nyugati világ a globális társadalmi működés „végtelen ciklusába” került.
A
21. század úgy köszöntött ránk, amint éppen a globalizálódó egyértékű „virtuális
agárverseny” társadalmi modell uralja a jobb sorsra érdemes, információalapú
társadalmakat. Emberi mértékkel és érzékkel egyre ellenőrizhetetlenebb virtuális
világba születnek az újabb generációk.
Egy
pillanatnyi csend kéne! Meg kéne állni egy percre és elgondolkodni a végtelen
ciklus megállási feltételén! Hátha nem késő még, hogy a 21. századot utódaink
egykor INFOSANCE
korként emlegessék. (Dénes
Tamás 2002a)
Irodalomjegyzék
Ball,
Desmond – Richelson, Jeffrey (1985): The
Ties That Bind: Intelligence Cooperation Between the UKUSA Countries, Allen&Unwin,
Boston, 1985.
Bamford,
James (1983): The Puzzle
Palace: Inside the NSA, America’s Most Secret Intelligence Organization, Penguin
Books, New York, 1983.
Budiansky,
Stephen (2000): Battle of Wits.
The Complete Story of Codebreaking in World War II., The Free Press, New York,
2000.
Magyarul:
ELMÉK HARCA. A második
világháború kódfejtésének teljes története, Vince Kiadó, 2005.
Dénes
Tamás (2001a): ECHELON
az e-társadalom információpajzsa ?
Híradástechnika, 2001/6. 14-19
Dénes
Tamás (2001b): SZTEGONOGRÁFIA
- rejtett információk rejtjelzés nélkül, Híradástechnika, 2001/8. 15-21
Dénes
Tamás (2002a): INFOSANCE,
a jövő INFOrmációs renaisSANCE társadalmának esélye, eVilág, I.évfolyam
4.szám, 2002/július
Dénes
Tamás (2002b): A
globális e-társadalom és a terrorizmus „szövettana” a kriptográfia mikroszkópján
át (Gondolatok 2001.szeptember 11-e
első évfordulóján), CEO Magazin, III.évf. 2002/4.
Dénes
Tamás (2002c): Kriptográfia-politika „szeptember 11” előtt
és után, Híradástechnika, 2002/9, 45-48
Dénes
Tamás (2002d): A globális e-társadalom „kódolt” kockázata
(Kriptográfus gondolatok 2001. szeptember 11.
után egy évvel)
Társadalomkutatás, 20.kötet 2002/3-4.szám 247-265
Dénes Tamás (2002e): TitokTan Trilógia 1.rész, Kódtörő ABC
Bagolyvár
Könyvkiadó, Budapest,2002.
Dénes
Tamás (2003): Turing-teszt
az információs társadalomban, avagy valós vagy virtuális e-társadalom? ,
Társadalomkutatás, 21.kötet 2003/3.szám
275-310
Dénes
Tamás (2004a): Kódolatlan gondolatok (2001. szeptember 11-e
harmadik évfordulóján), eVilág, III.évfolyam 9.szám, 2004/szeptember
Dénes
Tamás (2004b): Globális fenyegetettség
ellen globális információbiztonság, CEO Magazin, V.évf. 2004/3-4.
Dénes Tamás (2004c): TitokTan Trilógia 2.rész, Klaszikus RejTények
Bagolyvár
Könyvkiadó, Budapest,2004.
Dénes Tamás (2005):
Digitális
csőlátás, vagy az információs társadalom felkiáltójelei, eVilág, IV.évfolyam 12.szám, 2005/december,
24-29
Dénes
Tamás (2007): A
biztonság konvergencia-programja
eVilág, VI.évfolyam, 2007/június, 1-8
Dénes
Tamás (2010a-c): 20.századi
irodalmi utópia, vagy a 21.századi e-társadalom virtuális valósága?
(60 éve született a NAGY TESTVÉR) 1-3.
rész
CEO Magazin, XI.évf. 2010/1-3. melléklet
Dénes Tamás (2010d): http://www.titoktan.hu/_raktar/NagyTestver1.htm
Dénes
Tamás (2010e): (Információ)biztonság
a Nagy Testvér 60. születésnapján – I-II. rész, Társadalomkutatás, 28.kötet 2010/4.szám
447-463, 29.kötet 2011/1.szám
112-130
Diffie,W.-Landau,S.
(2002): September 11th did
not change cryptography policy, Notices of the American Mathematical Society,
Vol.49, april 2002.
Drosnin, Michael (2003): A Biblia Kódja 2 (visszaszámlálás)
Vince Kiadó, Budapest, 2003. ISBN 9639323780
Hoffman, Lance J. (1995): Building in Big Brother, Springer-Verlag, New York, 1995.
Magyari
Beck István (1976): Kísérlet a tudományos alkotások produktumának interdiszciplináris
meghatározására, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976.
Magyari
Beck István (1982): Alkotáselméleti (kreatológiai) tanulmányok, Akadémiai Kiadó,
Budapest, 1982.
Merrit,
John (1992): GCHQ Spies on
Charities and Companies
Observer (London), June 18. 1992.
Obama,
Barack (2011): Obama elnök
beszéde (Breaking News, 2011.05.01.):
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=Uf_Uugt1mR8#t=16s
SIPRI
(2011): Background Paper on SIPRI Military Expenditure Data, Stockholm International Peace Research
Institute, Press background material, 2011. 04. 11.
STOA-Rep
(1999): Interception Capabilities
2000, Report by : Duncan Campbell
IPTV Ltd. Edinburgh, Scotland
: April, 1999
EU-Rep
(2001): REPORT on the existence of a global system for
the interception of private and commercial communications (ECHELON interception
system)
EUROPEAN PARLIAMENT Session document (A5-0264/2001), 11 July 2001
Varga Gergely (2011): Költségvetési kényszer és stratégiai viták az Egyesült Államokban, ZMNE Stratégiai Védelmi Kutatóintézet Elemzések – 2011/6.
Vasvári György (2009): A
társadalmi és szervezeti (vállalati) biztonsági kultúra
Ad Librum Kiadó, Budapest, 2009.
Wright,
Steve (1998): An Appraisal of Technologies of Political Control
European Parliament: Scientific and Technologies
Options Assessment
Luxembourg, January 1998.
WWW911 (2011): http://www.911memorial.org/