Dénes Tamás matematikus  

  e-mail: titoktan@freemail.hu

 


Kódolatlan gondolatok 2001. szeptember 11-e harmadik évfordulóján

 

 

Egyre aktuálisabbnak tűnik Albert Einstein örökbecsű gondolata, mely szerint "A történelem mindössze arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből."

Így van ez a szeptember 11-i terror támadással is, amely a XXI. század kezdetének és remélhetőleg nem az egész századnak szimbólumává vált. A sajtó, az elektronikus média, az egész világ közvéleménye, nap mint nap foglalkozik e szörnyűséggel, azonban valódi elemzés (nem politikai állásfoglalás!), amely az ilyen típusú cselekmények előkészületeihez szükséges titkos, rejtett, kódolt kommunikációról a továbbiakra nézve is tanulságokkal szolgálhat, eddig alig, vagy egyáltalán nem látott napvilágot. Bár ez a fórum az elemzésre nem ad módot, mégis szeretném rövid felkiáltó mondatokban felhívni a figyelmet azokra a gondolatokra, amelyek végére három éve a két összeomló torony tette a felkiáltójelet.

 

Míg a XX.század fordulóján a kriptográfia, azaz az üzenetek rejtjelzése, munkaigényes és nagy hibaszázalékkal dolgozó folyamat volt, amely nem volt képes többre, mint aránylag rövid írott szövegek kódolt formába való átalakítására, addig a  XXI.század fordulóján a kriptográfia gyorsan, megbízhatóan, olcsón, számítógépesítve zajlik és az egész Földön másodpercenként billió bitet képes feldolgozni.

A telekommunikáció tökéletesedése és fontosságának növekedése a rendőri és hírszerző szervezeteket az elektronikus lehallgatás még kiterjedtebb használatára ösztönözte. Ugyanakkor éppen ezek a szervek tartanak attól, hogy a kriptográfia elterjedése az üzleti világban megfosztja őket olyan forrásoktól, melyekre eddig támaszkodhattak. Ennek eredménye a küzdelem az üzleti világ (mely a kriptográfiát az e-kereskedelem és az e-banki tranzakciók védelmére használja) és a kormányzati (titkosszolgálati) tényezők között (melyek felügyeleti lehetőségeik elvesztésétől rettegnek). Ezen harc egyik fő területévé vált az USA-ban az export-kontrol.

2000. júniusában a Miniszterek Európai Tanácsa kihirdette a kriptográfiai export-kontroll végét az EU országokon belül és közeli partnerei között (pl.: Csehország, Lengyelország, Magyarország, Svájc, Japán, USA).

2000. július 17-én válaszul az EU liberalizációra az USA hasonlókat produkált: többé nem volt kötelező az export engedély a kriptográfiai termékek kivitelére a 15 EU országba (és az EU várományos országokba). Az export ügyekkel foglalkozó hivatal tehát új szabályozást vezetett be a kriptográfiai hardverek és szoftverek exportjára vonatkozóan. Ez a módosítás a rendszer erősségére való tekintet nélkül, korlátlanul engedélyezte a kriptográfiai termékek exportját, melyet a kriptográfiai „ipar” igazi győzelemként élt meg. Világosan kell látni azonban, hogy az EU liberalizáción túl, e 180 fokos fordulat legnyilvánvalóbb oka az Internet volt, amely tömeges igényt teremtett a kriptográfiára, s amely nehezebbé tette az információ-mozgás kontrollját, mint az valaha volt.

 

 

 

2001. szeptember 11-én az USA-t megtámadta az Al-Qaeda terrorista szervezet. S habár nincs megdönthetetlen bizonyíték arra, hogy a titkosítás szerepet játszott a hírszerzés ezen botlásában, mely lehetőséget biztosított arra, hogy szeptember 11-e borzalmas eseményei bekövetkezhessenek, a New Hampshire-i szenátor Judd Gregg amellett érvelt, hogy mégis ellenőrizni kell a kriptográfiai rendszereket. Ezt a felhívást azonban Bush elnök apparátusa nem támogatta (sokak meglepetésére), s ugyanúgy a Kongresszus más képviselői sem.

Úgy tűnik, itt tetten értünk valamit, ami csupán azok számára jelent magyarázatot, akik az okokat a kriptográfia tömeges elterjedésében és az ellenőrzés liberalizálásában, azaz politikai okokban vélik tetten érni. Fel kell hívni azonban a figyelmet arra, hogy a kriptográfiát nem tekinthetjük homogén egységként, mivel annak igen lényegesen eltérő módszerei gyökeresen eltérő lehetőségeket kínálnak a titkosításra és rossz szándékú kezekbe kerülve, az azzal való visszaélésekre.

 

Az ECHELON rendszer „információpajzs” a terrorizmus ellen ?!

 

A kriptográfiai export-kontroll szigorításának, illetve liberalizálásának ellentmondásos megítélése, jól mutatja a kriptográfia, mint az információ-biztonság alapvető eszközrendszerének kettős természetét. Azaz annak a mérlegelésnek óriási nehézségét és egyben felelősségét, hogy a globális kommunikáció erős titkosítása jól védi a privát információk megőrzését (személyességét), ám egy küszöbértéken túl igen megnehezíti az ellenőrizhetőséget, vagyis „támogatja a rossz célokra” való felhasználást.

„Úriember nem olvassa mások levelét.” Mondta Henry L. Stimson, aki az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere volt az 1920-as évek végén. Eme szállóigévé vált mondása alapján 1929. október 31-én bezárta kapuit az USA rejtjelző szolgálata (a Black Chamber). Sajnos azonban a történelem nem Őt igazolta, így Stimson felfogása (mindannyiunk nagy sajnálatára) sem a múltban, sem a jelenben és nagy valószínűséggel a jövőben sem emelkedik túl a szállóige szintjén. Történelmi léptékkel mérve nem sokkal Stimson „úriember” társadalmi elképzelése után, 1949-ben jelent meg Georg Arthur Orwell  angol író „Ezerkilencszáznyolcvannégy” című regénye, melyben az alábbi 20.századi utópiát vetíti elénk: „Az embernek annak tudatában kellett élnie, hogy lehallgattak minden hangot, amit kiadott, s a sötétséget leszámítva minden mozdulatát megfigyelték.”

Ma már tudjuk, hogy éppen Stimson felfogása tekinthető utópiának, olyannyira, hogy Orwell fantáziája sem szárnyalt túl napjaink valóságán. Pontosan a 2000. év egyik világszenzációja lett annak a szomorú ténynek nyilvánosságra kerülése, hogy Földünket évtizedek óta olyan műholdak veszik körül, amelyek lehetővé teszik mindannyiunk lehallgatását. A műholdas lehallgató rendszer neve ECHELON (magyarul: hadrend, hadoszlop, harcvonal), amely a civil emberiség számára hatalmas, átláthatatlan és az emberek többsége számára elképzelhetetlen megfigyelő rendszer. A 2000. évben nyilvánosságra került tényadatok természetesen csak az elmúlt 20-25 évben a nyilvánosság és főleg a sajtó nyomására napvilágra került dokumentumokból származtak, hiszen maga az ECHELON rendszer ma is a legnagyobb titokban, a titkosszolgálatok felügyelete és a „nemzetközi terrorizmus megelőzésének zászlaja” alatt működik. Az ECHELON gyökerei a II. világháborúig nyúlnak vissza, amikor megszületett az Egyesült Királyság és az USA titkosszolgálatai között a BRUSA COMINT  (communications intelligence) egyezmény, melyet 1943. május 17-én ratifikáltak. Az Egyesült Királyság 1946-47-ben kibővítette a szövetségeseket Kanada, Ausztrália és Újzéland háború utáni hírszerző ügynökségeivel. Így jött létre az 1948-ban megkötött titkos UK-USA megállapodás, illetve szövetség, amelynek tartalma és hatálya napjainkban is érvényes. Az UK-USA szövetség fő koordinátora (összefogó szervezete) az USA Nemzeti Biztonsági Szolgálata (NSA). A szerződés jóval későbbi bővítése során kerültek az UK-USA szövetségesek közé Németország, Japán, Norvégia, Délkorea és Törökország titkosszolgálatai.

Az UK-USA szövetséges szervezetei fejlesztették ki és fokozatosan, a civil társadalom számára észrevétlenül hozták létre, azt a hatalmas „figyelő”, lehallgató hálózatot, amely az egész Földet behálózza, sőt napjainkra már a kilyukadt ózon pajzs mellett, egy Föld körüli „információpajzsot” képez. A hidegháborúnak már régen vége, mégis egyre inkább fény derül arra, hogy még mindig létezik egy igazi, mindent behálózó, mégis láthatatlan „harcvonal”, az ECHELON lehallgató rendszer. De vajon hol, mely fronton és kik között húzódik ez a harcvonal?

 

Földi megfigyelő bázisok, hét tengeren működő kémhajók, tengeralattjárók és szigorúan titkos műholdak tucatjai „figyelik” az egész Föld, az egész emberiség globális kommunikációs hálózatának forgalmát. Az ECHELON rendszer terve egyszerű és világos:

Lehallgató állomások létesítése a Földön és a világűrben, amelyek lehallgatják az összes műholdas, mikrohullámú és mobil kommunikációs forgalmat és továbbítják mindezt a mérhetetlen mennyiségű információt az ECHELON számítógépes rendszerébe. Ez a rendszer a legkorszerűbb hang és optikai karakterfelismerő (OCR) programokat tartalmazza, valamint olyan kódszavas, illetve kifejezés szótáron alapuló (ennek neve ECHELON Dictionary) szövegfelismerő rendszert, amely kiválogatja a kívánt üzeneteket és kódolt jelzés kíséretében rögzíti azokat, további elemzés céljára. A lehallgatóállomásokon működő intelligens analizátorok a rögzített beszélgetést, vagy dokumentumot összevetik a kulcsszó, illetve kifejezés listával és ez alapján továbbítják (vagy nem) a megfelelő hírszerző központba, ahol „illetékesek” eldöntik, hogy szükséges-e a további lehallgatás. Mindez az UK-USA szövetségesek, elsősorban az NSA fennhatósága alatt működik ! 

 

Az ECHELON rendszer napi 24 órában üzemel, a hét minden napján, óránként millió és millió üzenetet feldolgozva. Ez az óriási informatikai erő, melyet az ECHELON rendszer képez, mindössze arra szolgál, hogy kiszűrje azokat az üzeneteket, információkat a kommunikációs áradatból, amelyek fontosak a hírszerző ügynökségek, illetve megbízóik számára. Hogy mi a fontos ?

Az éppen az aktuális kulcsszó listától függ, amely minden lehallgató állomás rendszerében megtalálható (ez az úgynevezett „szótár”). A szótár karbantartásával, aktualizálásával külön munkatársak százai foglalkoznak. A feldolgozott üzenetek továbbításra kerülnek az UK-USA állomások információs idegközpontjába a PLATFORM számítógépes rendszerbe, ahol minden nap áttekintések készülnek a napi tevékenységről.

 

Az ECHELON rendszer felhasználása

 

Ma már az UK-USA szövetség éltető, összetartó eleme az ECHELON rendszer. Igaz ugyan, hogy az elmúlt negyven év alatt, a hidegháborús idők eredeti rendeltetéséhez képest, az ECHELON alkalmazása többszöri csavart szenvedett. Így napjainkban már a terrorizmus és államellenes tevékenység elleni védelem, mint deklarált cél mellett, egészen új, a civil társadalmat és a politikát érintő felhasználás felé is eltért.

Az EU állampolgárok széleskörű lehallgatása az ECHELON rendszer segítségével, már 1981 óta ismert volt, bizonyos európai újságírók előtt. Az első komoly tanulmány azonban csak 1998 januárjában került nyilvánosságra, amelyet az Európa Parlament megbízásából független szakértők készítettek az USA kémhálózatának rutin telefon, fax, email lehallgatási tevékenységéről, melyet Földünk összes állampolgárára (beleértve az EU-t és Japánt is) alkalmaz. A tanulmány címe „A politikai kontroll technológiájának értékelése”, amely az Európa Parlament STOA bizottsága (Scientific and Technological Options Assessment) gondozásában jelent meg. A  STOA tanulmány rámutatott az ECHELON rendszer használatának sok kényes pontjára, amelyek az USA és az EU kapcsolatát és főleg állampolgáraikat igen érzékenyen érintik.

 

A hírszerző ügynökségek és így az UK-USA szövetség civil irányban eltorzult tevékenységének igazolására különös „megoldást” találtak, amelynek lényege, hogy újradefiniálták a nemzetbiztonság fogalmát, amelybe már beletartoztak a gazdasági, kereskedelmi és részvénytársaságok is. Sokszor a gazdasági kémkedés haszonélvezői azok a társaságok (cégek), amelyek segítették az ECHELON rendszer fejlesztését, a hálózat megerősítését.  Így tulajdonképpen „hatalmi vérfertőzés” útján kerülhetnek különös „készpénzes” kapcsolatba a hírszerzésen keresztül a hatalom mögött álló politikai pártok és a kormányhoz közelálló üzleti vállalkozások.

 

Az ECHELON rendszer felhasználásának igazi problematikája tehát kettős:

- Egyfelől az ECHELON rendszer eredeti katonai, nemzetbiztonsági rendeltetésének teljes kiszélesítése, az üzleti, sőt a civil szférára,

- másrészről ennek a globalizációs mértékkel mérve is elképzelhetetlenül nagy eszköz és emberi kapacitásnak, néhány kiválasztott (UKUSA szövetségesek) által való birtoklása, amely óriási információ vagyon felhasználásáról végső fokon egyetlen „csúcsszerv” szempontjai döntenek, ez az NSA.

 

Az Európa Parlament tehát elkezdte annak megvitatását, hogy vajon mi az ECHELON ? Hogyan lehet rendeltetésszerűen használni ?  és vajon az önálló, szabad országok mit kezdhetnek egy ilyen rendszerrel ?

De talán nyitott kapukat döngetnek, hiszen Frank Church szenátor már huszonöt évvel ezelőtt figyelmeztette az amerikai népet:

„Ugyanakkor, amikor az amerikai emberek lehetőségei gyökeresen megváltozhatnak és minden amerikai teljes magánéletet élhet, ugyanezek az eszközök teszik lehetővé, hogy minden megfigyelhető legyen (telefon beszélgetés, távirat, fax, email, stb.)  Nem lesz egyetlen rejtett hely sem az emberek számára. Ha a kormányzat valaha zsarnoksággá válik, ha egy diktátor kezébe kerül ez az ország, ez a technológiai kapacitás, amelyet a hírszerzés biztosit a kormánynak, tökéletes eszközt ad a kezébe egy totális uralomhoz, amely ellen lehetetlen lesz küzdeni, mert ez az „információs pajzs” tökéletes védelmet biztosit a kormánynak....

Én nem akarom látni azt az országot, amelyik átmegy ezen a „hídon”, mert ez a „híd” olyan szakadékon vezet keresztül, ahonnan nincs visszaút.”

 

2001. szeptember 11-én a Földünket körülvevő információpajzs, akárcsak a természetes védelmet nyújtó ózonpajzs, kilyukadt ! Az ECHELON szimbolikus jelentései (harcvonal, harcrend) valóságossá váltak és a sok milliárd dolláros titkos befektetés, amely a "terrorizmus elleni védekezés zászlaja alatt" az elmúlt két és fél évtizedben történt, nyilvánvaló kudarcot szenvedett.

A titokról, a globális e-kommunikációról, az e-világ biztonságáról alkotott "egyértelmű" képet kényszerül az emberiség "átfesteni". A történelem a World Trade Center dupla felkiáltójelével hívta fel mindannyiunk figyelmét arra, hogy a jövendő információs társadalom kulcsfogalma a biztonság legyen!

 

Budapest, 2004. szeptember 11.