Dénes Tamás matematikus
e-mail: titoktan@freemail.hu
Kódolatlan gondolatok 2001.
szeptember 11-e harmadik évfordulóján
Egyre aktuálisabbnak tűnik Albert Einstein örökbecsű
gondolata, mely szerint "A történelem mindössze arra tanít meg
bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből."
Így van ez a szeptember 11-i terror támadással is, amely a XXI. század kezdetének és remélhetőleg nem az egész századnak szimbólumává vált. A sajtó, az elektronikus média, az egész világ közvéleménye, nap mint nap foglalkozik e szörnyűséggel, azonban valódi elemzés (nem politikai állásfoglalás!), amely az ilyen típusú cselekmények előkészületeihez szükséges titkos, rejtett, kódolt kommunikációról a továbbiakra nézve is tanulságokkal szolgálhat, eddig alig, vagy egyáltalán nem látott napvilágot. Bár ez a fórum az elemzésre nem ad módot, mégis szeretném rövid felkiáltó mondatokban felhívni a figyelmet azokra a gondolatokra, amelyek végére három éve a két összeomló torony tette a felkiáltójelet.
Míg a XX.század
fordulóján a kriptográfia, azaz az üzenetek rejtjelzése, munkaigényes és nagy
hibaszázalékkal dolgozó folyamat volt, amely nem volt képes többre, mint aránylag
rövid írott szövegek kódolt formába való átalakítására, addig a
XXI.század fordulóján a kriptográfia gyorsan, megbízhatóan, olcsón, számítógépesítve
zajlik és az egész Földön másodpercenként billió bitet képes feldolgozni.
A telekommunikáció tökéletesedése és fontosságának növekedése a rendőri és hírszerző szervezeteket az elektronikus lehallgatás még kiterjedtebb használatára ösztönözte. Ugyanakkor éppen ezek a szervek tartanak attól, hogy a kriptográfia elterjedése az üzleti világban megfosztja őket olyan forrásoktól, melyekre eddig támaszkodhattak. Ennek eredménye a küzdelem az üzleti világ (mely a kriptográfiát az e-kereskedelem és az e-banki tranzakciók védelmére használja) és a kormányzati (titkosszolgálati) tényezők között (melyek felügyeleti lehetőségeik elvesztésétől rettegnek). Ezen harc egyik fő területévé vált az USA-ban az export-kontrol.
2000. júniusában a Miniszterek Európai Tanácsa kihirdette
a kriptográfiai export-kontroll végét az EU országokon belül és közeli partnerei
között (pl.: Csehország, Lengyelország, Magyarország, Svájc, Japán, USA).
2000. július 17-én válaszul az EU liberalizációra az
USA hasonlókat produkált: többé nem volt kötelező az export engedély a kriptográfiai
termékek kivitelére a 15 EU országba (és az EU várományos országokba). Az export
ügyekkel foglalkozó hivatal tehát új szabályozást vezetett be a kriptográfiai
hardverek és szoftverek exportjára vonatkozóan. Ez a módosítás a rendszer erősségére
való tekintet nélkül, korlátlanul engedélyezte a kriptográfiai termékek exportját,
melyet a kriptográfiai „ipar” igazi győzelemként élt meg. Világosan kell látni
azonban, hogy az EU liberalizáción túl, e 180 fokos fordulat legnyilvánvalóbb
oka az Internet volt, amely tömeges igényt teremtett a kriptográfiára, s amely
nehezebbé tette az információ-mozgás kontrollját, mint az valaha volt.
2001. szeptember 11-én az USA-t megtámadta az Al-Qaeda
terrorista szervezet. S habár nincs megdönthetetlen bizonyíték arra, hogy a titkosítás
szerepet játszott a hírszerzés ezen botlásában, mely lehetőséget biztosított arra,
hogy szeptember 11-e borzalmas eseményei bekövetkezhessenek, a New Hampshire-i
szenátor Judd Gregg amellett érvelt, hogy mégis ellenőrizni kell a kriptográfiai
rendszereket. Ezt a felhívást azonban Bush elnök apparátusa nem támogatta (sokak
meglepetésére), s ugyanúgy a Kongresszus más képviselői sem.
Úgy tűnik, itt tetten értünk valamit, ami csupán azok
számára jelent magyarázatot, akik az okokat a kriptográfia tömeges elterjedésében
és az ellenőrzés liberalizálásában, azaz politikai okokban vélik tetten érni.
Fel kell hívni azonban a figyelmet arra, hogy a kriptográfiát nem tekinthetjük
homogén egységként, mivel annak igen lényegesen eltérő módszerei gyökeresen eltérő
lehetőségeket kínálnak a titkosításra és rossz szándékú kezekbe kerülve, az azzal
való visszaélésekre.
Az
ECHELON rendszer „információpajzs” a terrorizmus ellen ?!
A kriptográfiai export-kontroll szigorításának, illetve liberalizálásának ellentmondásos megítélése, jól mutatja a kriptográfia, mint az információ-biztonság alapvető eszközrendszerének kettős természetét. Azaz annak a mérlegelésnek óriási nehézségét és egyben felelősségét, hogy a globális kommunikáció erős titkosítása jól védi a privát információk megőrzését (személyességét), ám egy küszöbértéken túl igen megnehezíti az ellenőrizhetőséget, vagyis „támogatja a rossz célokra” való felhasználást.
„Úriember nem olvassa mások levelét.” Mondta Henry L. Stimson, aki az Amerikai Egyesült Államok
külügyminisztere volt az 1920-as évek végén. Eme szállóigévé vált mondása alapján
1929. október 31-én bezárta kapuit az USA rejtjelző szolgálata (a Black Chamber).
Sajnos azonban a történelem nem Őt igazolta, így Stimson felfogása (mindannyiunk
nagy sajnálatára) sem a múltban, sem a jelenben és nagy valószínűséggel a jövőben
sem emelkedik túl a szállóige szintjén. Történelmi léptékkel mérve nem sokkal Stimson
„úriember” társadalmi elképzelése után, 1949-ben jelent meg Georg Arthur Orwell
angol író „Ezerkilencszáznyolcvannégy” című regénye, melyben az alábbi
20.századi utópiát vetíti elénk: „Az embernek annak tudatában kellett élnie, hogy lehallgattak minden hangot,
amit kiadott, s a sötétséget leszámítva minden mozdulatát megfigyelték.”
Ma már tudjuk, hogy éppen Stimson felfogása tekinthető
utópiának, olyannyira, hogy Orwell fantáziája
sem szárnyalt túl napjaink valóságán. Pontosan a 2000. év egyik világszenzációja lett annak a
szomorú ténynek nyilvánosságra kerülése, hogy Földünket évtizedek óta olyan műholdak
veszik körül, amelyek lehetővé teszik mindannyiunk lehallgatását. A műholdas lehallgató
rendszer neve ECHELON (magyarul: hadrend, hadoszlop, harcvonal), amely a civil
emberiség számára hatalmas, átláthatatlan és az emberek többsége számára elképzelhetetlen
megfigyelő rendszer. A 2000. évben nyilvánosságra került tényadatok természetesen
csak az elmúlt 20-25 évben a nyilvánosság és főleg a sajtó nyomására napvilágra
került dokumentumokból származtak, hiszen maga az ECHELON rendszer ma is a legnagyobb
titokban, a titkosszolgálatok felügyelete és a „nemzetközi terrorizmus megelőzésének
zászlaja” alatt működik. Az ECHELON gyökerei a
II. világháborúig nyúlnak vissza, amikor megszületett az Egyesült Királyság és
az USA titkosszolgálatai között a BRUSA COMINT
(communications intelligence) egyezmény, melyet 1943. május 17-én ratifikáltak. Az Egyesült
Királyság 1946-47-ben kibővítette a szövetségeseket
Kanada, Ausztrália és Újzéland háború utáni hírszerző ügynökségeivel. Így jött
létre az 1948-ban megkötött titkos UK-USA megállapodás, illetve szövetség, amelynek
tartalma és hatálya napjainkban is érvényes. Az UK-USA szövetség fő koordinátora
(összefogó szervezete) az USA Nemzeti Biztonsági Szolgálata (NSA). A szerződés
jóval későbbi bővítése során kerültek az UK-USA szövetségesek közé Németország,
Japán, Norvégia, Délkorea és Törökország titkosszolgálatai.
Az UK-USA szövetséges szervezetei
fejlesztették ki és fokozatosan, a civil társadalom számára észrevétlenül hozták
létre, azt a hatalmas „figyelő”, lehallgató hálózatot, amely az egész Földet behálózza,
sőt napjainkra már a kilyukadt ózon pajzs mellett, egy Föld körüli „információpajzsot”
képez. A hidegháborúnak már régen vége, mégis egyre inkább fény derül arra, hogy
még mindig létezik egy igazi, mindent behálózó, mégis láthatatlan „harcvonal”,
az ECHELON lehallgató rendszer. De vajon hol, mely fronton és kik között húzódik
ez a harcvonal?
Földi megfigyelő bázisok,
hét tengeren működő kémhajók, tengeralattjárók és szigorúan titkos műholdak tucatjai
„figyelik” az egész Föld, az egész emberiség globális kommunikációs hálózatának
forgalmát. Az ECHELON rendszer terve egyszerű és világos:
Lehallgató állomások létesítése
a Földön és a világűrben, amelyek lehallgatják az összes műholdas, mikrohullámú
és mobil kommunikációs forgalmat és továbbítják mindezt a mérhetetlen mennyiségű
információt az ECHELON számítógépes rendszerébe. Ez a rendszer a legkorszerűbb
hang és optikai karakterfelismerő (OCR) programokat tartalmazza, valamint olyan
kódszavas, illetve kifejezés szótáron alapuló (ennek neve ECHELON Dictionary)
szövegfelismerő rendszert, amely kiválogatja a kívánt üzeneteket és kódolt jelzés
kíséretében rögzíti azokat, további elemzés céljára. A lehallgatóállomásokon működő
intelligens analizátorok a rögzített beszélgetést, vagy dokumentumot összevetik
a kulcsszó, illetve kifejezés listával és ez alapján továbbítják (vagy nem) a megfelelő hírszerző központba, ahol „illetékesek” eldöntik, hogy
szükséges-e a további lehallgatás. Mindez az UK-USA szövetségesek, elsősorban
az NSA fennhatósága alatt működik !
Az ECHELON rendszer napi 24 órában üzemel, a hét
minden napján, óránként millió és millió
üzenetet feldolgozva. Ez az óriási informatikai erő, melyet az ECHELON rendszer
képez, mindössze arra szolgál, hogy kiszűrje azokat az üzeneteket, információkat
a kommunikációs áradatból, amelyek fontosak a hírszerző ügynökségek, illetve megbízóik
számára. Hogy mi a fontos ?
Az
éppen az aktuális kulcsszó listától függ, amely minden lehallgató állomás rendszerében
megtalálható (ez az úgynevezett „szótár”). A szótár karbantartásával, aktualizálásával
külön munkatársak százai foglalkoznak. A feldolgozott üzenetek továbbításra kerülnek
az UK-USA állomások információs idegközpontjába a PLATFORM számítógépes rendszerbe,
ahol minden nap áttekintések készülnek a napi tevékenységről.
Ma már az UK-USA szövetség
éltető, összetartó eleme az ECHELON rendszer. Igaz ugyan, hogy az elmúlt negyven
év alatt, a hidegháborús idők eredeti rendeltetéséhez képest, az ECHELON alkalmazása
többszöri csavart szenvedett. Így napjainkban már a terrorizmus és államellenes
tevékenység elleni védelem, mint deklarált cél mellett, egészen új, a civil társadalmat
és a politikát érintő felhasználás felé is eltért.
Az EU állampolgárok széleskörű
lehallgatása az ECHELON rendszer segítségével, már 1981 óta ismert volt, bizonyos
európai újságírók előtt. Az első komoly tanulmány azonban csak 1998 januárjában
került nyilvánosságra, amelyet az Európa Parlament megbízásából független szakértők
készítettek az USA kémhálózatának rutin telefon, fax, email lehallgatási tevékenységéről,
melyet Földünk összes állampolgárára (beleértve az EU-t és Japánt is) alkalmaz.
A tanulmány címe „A politikai kontroll technológiájának értékelése”,
amely az Európa Parlament STOA bizottsága
(Scientific and Technological Options Assessment) gondozásában jelent meg. A
STOA tanulmány rámutatott az ECHELON rendszer használatának sok kényes
pontjára, amelyek az USA és az EU kapcsolatát és főleg állampolgáraikat igen érzékenyen
érintik.
A hírszerző ügynökségek és
így az UK-USA szövetség civil irányban eltorzult tevékenységének igazolására különös
„megoldást” találtak, amelynek lényege, hogy újradefiniálták a nemzetbiztonság
fogalmát, amelybe már beletartoztak a gazdasági, kereskedelmi és részvénytársaságok
is. Sokszor a gazdasági kémkedés haszonélvezői azok a társaságok (cégek), amelyek
segítették az ECHELON rendszer fejlesztését, a hálózat megerősítését.
Így tulajdonképpen „hatalmi vérfertőzés” útján kerülhetnek különös „készpénzes”
kapcsolatba a hírszerzésen keresztül a hatalom mögött álló politikai pártok és
a kormányhoz közelálló üzleti vállalkozások.
Az ECHELON rendszer felhasználásának
igazi problematikája tehát kettős:
- Egyfelől az ECHELON rendszer
eredeti katonai, nemzetbiztonsági rendeltetésének teljes kiszélesítése, az üzleti,
sőt a civil szférára,
- másrészről ennek a globalizációs
mértékkel mérve is elképzelhetetlenül nagy eszköz és emberi kapacitásnak, néhány
kiválasztott (UKUSA szövetségesek) által
való birtoklása, amely óriási információ vagyon felhasználásáról végső fokon egyetlen
„csúcsszerv” szempontjai döntenek, ez az NSA.
Az Európa Parlament tehát
elkezdte annak megvitatását, hogy vajon mi az ECHELON ? Hogyan lehet rendeltetésszerűen használni ?
és vajon az önálló, szabad országok mit kezdhetnek egy ilyen rendszerrel
?
De talán nyitott kapukat
döngetnek, hiszen Frank Church szenátor már huszonöt évvel ezelőtt figyelmeztette
az amerikai népet:
„Ugyanakkor, amikor az amerikai emberek lehetőségei gyökeresen megváltozhatnak
és minden amerikai teljes magánéletet élhet, ugyanezek az eszközök teszik lehetővé,
hogy minden megfigyelhető legyen (telefon beszélgetés, távirat, fax, email, stb.)
Nem lesz egyetlen rejtett hely sem az emberek számára. Ha a kormányzat
valaha zsarnoksággá válik, ha egy diktátor kezébe kerül ez az ország, ez a technológiai
kapacitás, amelyet a hírszerzés biztosit a kormánynak, tökéletes eszközt ad a
kezébe egy totális uralomhoz, amely ellen lehetetlen lesz küzdeni, mert ez az
„információs pajzs” tökéletes védelmet biztosit a kormánynak....
Én nem akarom látni azt az országot, amelyik átmegy ezen a „hídon”, mert
ez a „híd”
olyan szakadékon vezet keresztül, ahonnan nincs visszaút.”
2001. szeptember 11-én a
Földünket körülvevő információpajzs, akárcsak a természetes védelmet nyújtó ózonpajzs,
kilyukadt ! Az ECHELON szimbolikus jelentései (harcvonal, harcrend) valóságossá váltak és a sok milliárd dolláros
titkos befektetés, amely a "terrorizmus elleni védekezés zászlaja alatt"
az elmúlt két és fél évtizedben történt, nyilvánvaló kudarcot szenvedett.
A titokról, a globális e-kommunikációról,
az e-világ biztonságáról alkotott "egyértelmű" képet kényszerül az emberiség
"átfesteni". A történelem a World Trade Center dupla felkiáltójelével
hívta fel mindannyiunk figyelmét arra, hogy a jövendő információs társadalom kulcsfogalma
a biztonság legyen!
Budapest,
2004. szeptember 11.