Vissza a menü oldalra!

Vissza az előző oldalra!

A terrorizmus „biztonsága” avagy a globális „harcrend” kudarca?

(Gondolatok 2001. szeptember 11. évfordulóján)

Dénes Tamás

matematikus-kriptográfus

Rejtély vagy rejTény a 3000 éves titok?

„Minden megfejtetlen titok rejtély,

ám a megfejtés után rejTénnyé válik.”

(T.Dénes T.)

2001. szeptember 11. után néhány hónappal jelent meg Michael Drosnin nagysikerű könyvének, a Biblia kódjának második kötete[1], címlapján a héber nyelvű Biblia azon részletével, melyben állítása szerint az „iker”, a „tornyok” és a „repülőgép” szavak szerepelnek titkos kóddal évezredek óta.

---------------------------------

------------------------------------ ------------- M. Drosnin: A Biblia kódja 2. és 3. kötetének magyar címlapja
---------------------------------------------- (a 3. kötet magyar fordítása 2011-ben jelent meg, amelyben már B.Obama elnöksége is szerepel)

A könyv témájának aktualitása kétségtelen volt, különösen, hogy a szerző szemtanúként átélte a World Trade Center elleni terrortámadást. Nem csoda, ha könyve első fejezetét „A végső idők” címmel, e témának szentelte:

„Robbanásra ébredtem 2001. szeptember 11-én 8:48-kor; ez a robbanás egy csapásra megváltoztatta a világot. Bekapcsoltam a rádiót, ahol bemondták, hogy egy utasszállító repülőgép csapódott a Világkereskedelmi Központ egyik tornyába. A tetőre rohantam, és még láttam, hogy a másik toronyba csapódik a következő Boeing 767-es, és láng csap fel a nyomában ... Lerohantam a tetőről, és kikerestem a számítógépben az ősi kódot, a Biblia kódját. ... Rejtjelzett formában ott álltak az "ikertornyok" ("iker", "tornyok") szó a háromezer éves szövegben! Ugyanott a "repülőgép" szóra is rábukkantam. A "repülőgép" és a "tornyok" szavakat az "elesését okozza, ledönti" szó keresztezte. Háromezer éve a Bibliába kódolták a 2001. szeptember 11-én saját szememmel látott eseményt." (Drosnin 2003, 13.o.)

„A 2001. szeptember 11-i terrortámadás a maga megrendítő módján megerősíti a Bibliában kódolt figyelmeztetéseket. … Ez a kutatás teljes mélységében feltárhatja a kódot és ezzel felfedheti múltunkat és a ránk váró jövőt, ami napjainkra különösen fontossá vált, mivel a Biblia kódja arra int, hogy nincs sok időnk.” (Drosnin 2003, 12.o.)

Jelen dolgozatnak nem célja, hogy a „Bibliába rejtett titkos kód” kritikai elemzését taglalja[2]. Fontosnak tartom ugyanakkor felhívni a figyelmet arra, hogy korunk egyre virtualizálódó e-társadalmait átitatja a titkosítás mítosza, egyfajta 21. századi digitális számmisztika. Ez nem csak elfedni képes a társadalmi jelenségek mélyén munkáló törvényeket, de a racionális számszerűség tudományos köntösébe bújva, alapvetően hibás következtetésekre és ezeken nyugvó virtuálisan „megalapozott” döntésekre ösztönözheti a döntéshozókat.

Ezt a kettősséget fejezi ki a fenti mottó, amely a (Dénes 2004c) kötetemben megalkotott rejTények fogalom (szó) rövid definíciójaként is felfogható. Nem véletlen, hogy e kötetem záró fejezetének címe: „Kódolatlan gondolatok 2001. szeptember 11-e évfordulóján, avagy a kriptográfia kódolt veszélyei.”

Éppen e kódolatlan gondolatokkal igyekeztem rámutatni az egész emberiséget végigkísérő örök kettősségre (nevezhetjük akár titoknak), amely a rejtélyek és tények, a rejtett tények, a megfejtésre váró ismeretlen és a már felhalmozott ismeretek között feszül.

Globális „harcrend” dupla felkiáltójellel!!

A BÖLCS EMBER nem legyőzi,

hanem meggyőzi az ellenfelét.
Különösen igaz ez …

a bölcs politikusokra!

(T.Dénes T.)

A 2001. szeptember 11-i terrortámadások tizedik évfordulójához közeledve, átolvastam e tárgyban írt szépszámú cikkemet, tanulmányomat és elborzaszt, hogy a felvetett kérdések és a szigorúan szakmai (nem politikai!) válaszok éppen annyira aktuálisak ma, mint 10 évvel ezelőtt.

E kerek évforduló alkalmából, részben eme sajnálatosan maradandó gondolatokat idézem fel (továbbgondolva azokat), nem csupán „az ismétlés a tudás atyja” klasszikus bölcsesség jegyében, hanem annak reményében, hogy a már-már történelmi rálátás valóban láthatóvá teszi a terrorizmus „szövettanát” a kriptográfus mikroszkópján át (Dénes 2002b).

Egy ember, egy kisebb-nagyobb közösség, egy társadalom, vagy akár az egész emberiség életében bekövetkező trauma, a tömegekre gyakorolt hatásában lényegesen különbözik, de az emberi gondolkodást szinte azonos kérdések megfogalmazására kényszeríti:

Voltak-e érzékelhető előjelek?
A bekövetkezés okai?
Az elhárítás lehetőségei?
DE LEGFŐKÉPPEN: A bekövetkezés, jövőre vonatkozó tanulságai?!

Az elmúlt 10 év könyvtárnyi írást termelt, amelyek szeptember 11-ével kapcsolatban mind-mind az első három kérdésre keresték a választ, miközben a negyedik kérdésre adandó válaszokat igen mostohán kezelték. Mivel a kérdésekkel a legkiválóbb biztonságtechnikai, biztonságpolitikai, titkosszolgálati és politológus szakemberek foglalkoztak, nem feltételezhetjük a tömeges „farkasvakságot”. Vagyis máshol keresendő a negyedik kérdésre adott csekély, ámde téves válaszok oka, amelyről sokat sejtet, hogy az előző felsorolásból tudatosan maradtak ki a politikusok.

Meggyőződésem, hogy a negyedik kérdésre adott válasz kulcsa, e dolgozat címében jelzett globális „harcrend”, azaz a 20. században fogant, mégis a 21. század új „harcvonala” (Echelon[3]). Amely már nem a klasszikus nyílt harcrendet követi, amikor a küzdő felek nyílt frontokat alkotva sorakoztak fel a harctéren, aztán a fegyverek és katonák nyílt küzdelemben győzték le egymást.

A 21. századi új „harcvonal” mentén vívott rejtett háború csak a fenti mottóban megidézett (bölcs) politikusokkal, a diplomácia, azaz a kompromisszumok művészetének és egyben tudományának szellemi küzdőterén vívható és nyerhető meg. Vagyis a 2001. szeptember 11-i terrortámadások a 21. század szimbólumaként, dupla felkiáltójellel írták a globális e-társadalom építményének ímmár repedésekkel teli falára az új harcrendet: NYÍLT GLOBALIZÁCIÓ ELLEN REJTETT HÁBORÚ. Tehát 400 év után be kell teljesednie Comenius látnoki figyelmeztetésének:

„Magának a bölcsességnek kell eljönnie. Nem elég a politika, azaz annak tudása: miként kell kormányozni birodalmakat és városokat. A világ azt az ismeretet kívánja meg, hogyan kell fenntartani az egész társadalom békéjét, s hogyan kell azt felvirágoztatni.” Jan Amos Komensky (Comenius 1592-1670)

Az új „harcrend” gyökerei (a titkos UK-USA szövetség[4])

Nem véletlen, hogy a II. világháború után 50 évre titkosított rejtjelfejtéssel kapcsolatos dokumentumok teljes feldolgozását, éppen az ezredfordulón fejezte be és adta közre Stephen Budiansky (Budiansky 2000). E monumentális munka hitelesen mutatja meg, hogy a II. világháború a klasszikus nyílt ütközetek, az óriási áldozatokat követelő nyers erő alkalmazása ellenére, tulajdonképpen a hátországban, rejtve vívott, titkos háborúban, az ellenség szándékainak megfejtésével dőlt el.

Ekkor tehát egy új rejtett „harcrend” gyökerei fogantak meg, amelynek értelmében már a II. világháború középső szakaszában megszületett az Egyesült Királyság és az USA titkosszolgálatai között a BRUSA COMINT (communications intelligence) egyezmény, melyet 1943. május 17-én ratifikáltak. Az Egyesült Királyság 1946-47-ben kibővítette a szövetségeseket Kanada, Ausztrália és Új-Zéland háború utáni hírszerző ügynökségeivel. Így jött létre az 1948-ban megkötött titkos UK-USA megállapodás, illetve szövetség, amelynek tartalma és hatálya napjainkban is érvényes. Az UK-USA szövetség fő koordinátora (összefogó szervezete) az USA Nemzeti Biztonsági Szolgálata (NSA). A szerződés jóval későbbi bővítése során kerültek az UK-USA szövetségesek közé Németország, Japán, Norvégia, Dél-Korea és Törökország titkosszolgálatai.

Az új rejtett „harcrend” fedőneve az 1950-60-as években „hidegháború” volt, amely eszközrendszerét és módszereit tekintve, a II. világháborúbeli „elmék harca” folytatásának tekinthető. Technikai és kapacitásbeli hátterét azonban megsokszorozta az Echelon kémműholdas lehallgató program.

A hidegháborús konfliktusok közepette sorra alakultak a katonai és hírszerző ügynökségek, amelyek alapfeladata az információszerzés volt a Kelet-Európa elé húzott „vasfüggöny túloldaláról”. Néhány hírszerző szolgálat azonban a hidegháborús idők elmúltával „eltolta” tevékenységi fókuszát, nem elveszítve ezzel anyagi és emberi erőforrásait. A legnagyobb ilyen szervezet az amerikai NSA[5] volt, amely a Szovjetunió és a kelet-európai szocializmus felbomlása ellenére (amely eredetileg fő tevékenységi területe volt!), folyamatosan, sőt exponenciálisan növelte költségvetését, emberi és anyagi erőforrásait. Az NSA foglalkoztatja ma is a világon a legtöbb matematikust, rejtjelző és rejtjelfejtő szakembert és rendelkezik a legnagyobb számítógépes hardver, valamint szoftver kapacitással. Ezek feladata a teljes földfelszíni és műholdas elektronikus kommunikációban megjelenő rejtjelek feltörése, továbbá az így megfejtett üzenetek több mint 100 nyelven történő elemzése.

Az UK-USA szövetség szervezetei fejlesztették ki és fokozatosan, a civil társadalom számára észrevétlenül hozták létre azt a hatalmas „figyelő”, lehallgató hálózatot, amely az egész Földet behálózza, sőt napjainkra már a kilyukadt ózon pajzs mellett, egy Föld körüli „információpajzsot” képez.

A hidegháborúnak már régen vége, azonban még mindig létezik a mindent behálózó, mégis láthatatlan „harcvonal”, az Echelon lehallgató rendszer, amely napjainkban is összetartja, sőt élteti az UK-USA szövetséget.

Kérdések néhány évvel … hónappal 2001. szeptember 11. előtt

Az elmúlt negyven év alatt, a hidegháborús idők eredeti rendeltetéséhez képest, az Echelon alkalmazása aszerint módosult, hogy milyen politikai és állami megrendelések mentén lehetett növelni az amúgy is tetemes költségvetését. Így napjainkban az Echelon rendszer zászlaján jelszóként új fedőnév, a terrorizmus elleni küzdelem szerepel.

A tetemes kapacitás növekedés lehetővé tette az állampolgárok és magán cégek valóságos NAGY TESTVÉR típusú lehallgatását is, amiről a rendszer szigorúan titkos volta miatt, csak az 1980-as évek óta szereztek tudomást egyes európai újságírók. Az első komolyan megalapozott tanulmány azonban csak 1998. januárjában került nyilvánosságra, amelyet az Európa Parlament megbízásából független szakértők készítettek. A tanulmány címe „A politikai kontroll technológiájának értékelése”, amely az Európa Parlament STOA bizottsága[6] gondozásában jelent meg (Wright 1998). A STOA tanulmány rámutatott az Echelon rendszer tényleges használatának sok kényes pontjára, amelyek az USA és az EU kapcsolatát és főleg állampolgáraikat igen érzékenyen érintették (és egyre érzékenyebben érintik).

Az egyik legnagyobb vihart kavart esemény az 1990-es évek elején került napvilágra, amikor néhány GCHQ[7] hivatalnok kapcsolatba került a szabadságjogokért küzdő csoportokkal és 1992-ben nyilatkozatot adtak a London Observernek, miszerint az Echelon Dictionary-ben szerepelnek a következő kifejezések: Amnesty International, Greenpeace, Christian ministries (Merrit 1992).

A hírszerző ügynökségek az UK-USA szövetség civil irányban eltorzult tevékenységének igazolására különös „megoldást” találtak, melynek lényege, hogy újradefiniálták a nemzetbiztonság fogalmát, amelybe már beletartozott a gazdasági, kereskedelmi és részvénytársaságok lehallgatása is. Sokszor a gazdasági kémkedés haszonélvezői azok a társaságok (cégek), amelyek segítették az Echelon rendszer fejlesztését, a hálózat megerősítését. Így tulajdonképpen „hatalmi vérfertőzés” útján kerülhetnek különös „készpénzes” kapcsolatba a hírszerzésen keresztül a hatalom mögött álló politikai pártok és a kormányhoz közelálló üzleti vállalkozások.

Vajon 3 évvel 2001. szeptember 11. előtt véletlenül, vagy szándékosan kerülte el a politika figyelmét, az ekkor már 40 éve, évente dollár százmilliárdokkal finanszírozott Echelon rendszer felhasználásának kettős problematikája?

- Egyfelől az Echelon rendszer eredeti katonai, nemzetbiztonsági rendeltetésének teljes kiszélesítése, az üzleti, sőt a civil szférára,

- másrészről ennek a globalizációs mértékkel mérve is elképzelhetetlenül nagy eszköz és emberi kapacitásnak, néhány kiválasztott által való birtoklása (UK-USA szövetségesek), amely óriási információ vagyon felhasználásáról végső fokon egyetlen „csúcsszerv” szempontjai döntenek, ez az NSA.

Nem csodálkozhatunk tehát, hogy ekkora hatalom birtokában nem sikerült ellenállni a kísértésnek, hogy a mérhetetlen mennyiségű információt, egyre inkább politikai és üzleti célokra is felhasználják azok, akiknek azt rendelkezésére bocsátották. Így az „információs pajzs” védelme is egyre diszfunkcionálisabbá vált, majd a biztonság jelszava által keltett bizonytalanság sem kímélte a civil lakosságot[8].

Mindeközben az Európa Parlament elkezdte annak megvitatását, hogy vajon mi az Echelon? Hogyan lehet rendeltetésszerűen használni? és vajon az önálló, szabad országok mit kezdhetnek egy ilyen rendszerrel?

Ennek eredményeként újabb STOA jelentések születtek (STOA-Rep 1999, EU-Rep 2001). Az utolsó az Európa Parlament 2001. július 11-i ülésének dokumentuma![9] amely pontosan 2 hónappal a ma már csak 9/11-ként emlegetett terrorcselekmények előtt készült.

Talán az sem véletlen, hogy a szinte ugyanekkor, a magyar Híradástechnika folyóirat 2001. júniusi és augusztusi számában megjelent (Dénes 2001a, Dénes 2001b) cikkeim éppen ezzel a témával foglalkoztak és az utóbbi dolgozatot az alábbi kérdésekkel zártam:

- Valóban teljesen kiszolgáltatottak vagyunk az Echelon mindent behálózó „információs pajzsának”?

- Az „információs pajzs” megóvja, vagy kiszolgáltatja a civil társadalmat?

- Az e-társadalom szükséges velejárója az E-chelon ?

- Védekezhetünk-e és ha igen, akkor hogyan, a totális információs kiszolgáltatottság ellen?

Egy, kettő, három évvel 2001. szeptember 11. után, … valódi tanulságok híján …

Egy évvel a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után, e folyóirat hasábjain jelent meg (Dénes 2002d) dolgozatom, amelynek bevezető gondolata:

„A szeptember 11-i terrortámadás a 21. század kezdetének és remélhetőleg nem az egész századnak szimbólumává vált. A sajtó, az elektronikus média, az egész világ közvéleménye, nap mint nap foglalkozik e szörnyűséggel, azonban valódi elemzés (nem politikai állásfoglalás, vagy bulvár hír!), amely az ilyen típusú cselekmények előkészületeihez szükséges titkos kommunikációról a továbbiakra nézve tanulságokkal szolgálhat, eddig nem látott napvilágot.”

Ugyanakkor ebben a dolgozatomban mutattam be az amerikai kriptográfia úttörőjének W. Diffie-nek, akkor egészen friss (Diffie-Landau 2002) dolgozatát, amelyben szeptember 11-ével kapcsolatban, az USA kriptográfia politikájáról, mint a megoldás kulcsáról ír. Az amerikai kvantitatív gondolkodást jól jellemzi, az USA lakosságát sokkoló, történelmében addig páratlan társadalmi traumát okozó terrortámadás után, alig több mint fél évvel (Diffie-Landau 2002) cikkéből származó idézet: „… a 21. század fordulóján a kriptográfia gyorsan, megbízhatóan, olcsón, számítógépesítve zajlik és az egész Földön másodpercenként billió bitet képes feldolgozni.”

Újra csak szomorúan idézem (Dénes 2002d) cikkem ma is aktuális záró megjegyzéseit:

„- Az Echelon rendszer létrehozása több százmilliárd USA dollárba került. Mivel több tucat műhold, földi megfigyelő állomás, valamint a Földön ma létező legnagyobb számítástechnikai hardver és szoftver rendszer és sok ezres magasan kvalifikált személyi állomány működtetését igényli az üzemeltetése, így fenntartási költségeire sem igazán illik az „olcsó” jelző.

- Az egész Echelon rendszer a TALÁLD KI kriptográfiai filozófiára épül[10], azaz alapvetően feltételezi, hogy a kommunikációs csatornákon a nyílt, vagy rejtjelzett üzenetek „közlekednek”. Így a jól alkalmazott TALÁLD MEG, azaz a digitális sztegonográfiai módszerek ellen a rendszer szinte teljesen védtelen. Mentségére szolgál, hogy egy olyan „ellenőrző” (lehallgató) rendszer létesítése reménytelen, amely a kommunikációs forgalom minden (szöveg, kép, hang) üzenetét „fedő üzenet”-nek tekinti. Egy ilyen elemző rendszerhez ugyanis nem csak a jelenlegi kapacitások nem elegendőek, de elméletileg sem megvalósítható, vagy ha mégis, akkor az az egész e-kommunikációs rendszer bénulásához vezetne.”

2001. szeptember 11. után az USA kormányzati szervei a formális repülőtéri, beutazási és egyéb az állampolgárokat már-már a magánéletükig megfigyelő biztonsági szigorításain kívül, nem történt a biztonságpolitikában gyökeres fordulat. A 21. századi történelmet tragikusan bevezető szeptember 11-i események harmadik évfordulóján (Dénes 2004a)-ban a biztonságpolitika által levont valódi tanulságok helyett, ismét csak a már „ismert” gondolatokat összegezhettem:

„2001. szeptember 11-én a Földünket körülvevő információpajzs, akárcsak a természetes védelmet nyújtó ózonpajzs, kilyukadt! Az Echelon szimbolikus jelentései (harcvonal, harcrend) valóságossá váltak és a sok milliárd dolláros titkos befektetés, amely a "terrorizmus elleni küzdelem zászlaja alatt" az elmúlt két és fél évtizedben történt, nyilvánvaló kudarcot szenvedett.

A titokról, a globális e-kommunikációról, az e-világ biztonságáról alkotott "egyértelmű" képet kényszerül az emberiség "átfesteni". A történelem a World Trade Center dupla felkiáltójelével hívta fel mindannyiunk figyelmét arra, hogy a jövendő információs e-társadalom kulcsfogalma a biztonság legyen!”

Az új „harcvonal” már Európában van

A „terrorizmus elleni küzdelem” zászlaja alatt 2001. végén az USA-ban elfogadták történelmének legnagyobb hadiköltségvetését, amelyből az Echelon, majd az internetes lehallgatás alapját képező Carnivore (Húsevő) rendszer tetemes részt hasított ki. Mindeközben egyre inkább a „Hogyan fog oroszlánt egy fizikus a sivatagban?”[11] állampolgári alapjogokat korlátozó, brute force (nyers erő) biztonsági filozófia erősödött, a tisztességes állampolgárok tömegeinek kárára.

Az Amerikai Egyesült Államok 2002. évi katonai költségvetése 396.000.000.000, azaz 396 milliárd dollár volt és a mai napig növekszik!

Az arányok érzékeltetésére, íme néhány hónappal a szeptember 11-i támadások után, a világ 46 országának 2002. évi katonai költségvetése csökkenő sorrendben[12]:

Ország		2002. évi katonai költségvetés (milliárd)
USA		$396.1
Oroszország		$60.0
Kína		$42.0
Japán		$40.4
Egyesült Angol Királyság		$34.0
Szaúdi Arábia		$27.2
Franciaország		$25.3
Németország		$21.0
Brazília		$17.9
India		$15.6
Olaszország		$15.5
Dél Korea		$11.8
Irán		$9.1
Izrael		$9.0
Taiwan		$8.2
Kanada		$7.7
Spanyolország		$6.9
Ausztrália		$6.6
Hollandia		$5.6
Törökország		$5.1
Singapour		$4.3
Svédország		$4.2
Egyesült Arab Emirátus		$3.9
Lengyelország		$3.7
Görögország		$3.3
Argentína		$3.1
Pakisztán		$2.6
Norvégia		$2.8
Kuvait		$2.6
Dánia		$2.4
Belgium		$2.2
Colombia		$2.1
Egyiptom		$2.1
Vietnam		$1.8
Irak		$1.4
Észak Korea		$1.3
Portugália		$1.3
Líbia		$1.2
Cseh köztársaság		$1.1
Fülöp szigetek		$1.1
Luxembourg		$0.9
Magyarország		$0.8
Szíria		$0.8
Kuba		$0.7
Szudán		$0.6
Jugoszlávia		$0.5
Forrás: Center for Defense Information , http://www.cdi.org/ , 2002.02.04.

Az USA számára hasznosnak bizonyultak az új, állampolgárok számára jelentősen korlátozó „oroszlánt fogni a sivatagban” biztonságpolitika kellemetlen intézkedései, sikeresnek bizonyult a globális ellenségkép, a terrorizmus rémképének felfestésével megindokolni a soha nem látott mértékű katonai költségvetést és egyúttal az USA határain kívülre helyezni az új globális harcvonalat. Bár a hatalmas költségvetés ellenére a terrorizmusra nem sikerült megsemmisítő csapást mérni, az azonban sikerült, hogy a terrorizmus virtuális harcvonala elhagyja az USA területét és a 2000-es évek közepére exportálódott az UK-USA szövetséges Európába.

Madrid 2004. március 11.

Egész Európát megrázta a 2004. március 11-i madridi detonációk sorozata. Ez volt az első alkalom, hogy az al-Kaida terrorszervezet lecsapott a kontinensen. Napról-napra újabb leleplezések láttak napvilágot a 191 ember életét kioltó vonatrobbantásokkal kapcsolatosan. 25 gyanúsítottat vettek őrizetben. A merényletsorozat elkövetésében részt vett terroristák egy része halott volt április 3-án, amikor a rendőrség rajtaütött rejtekhelyükön, heten felrobbantották magukat. Nagy-Britannia, Németország, Belgium, Franciaország, Bulgária, Tunézia és Marokkó segítségét kérték a spanyol nyomozóhatóságok.

London 2005. július 7.

Alig több mint egy évvel a madridi merénylet után, a londoni terrortámadások jól szervezetten, szinte egyidőben, a reggeli csúcsforgalom idején (8:51-9:47) történtek.

8:51 első támadás: Liverpool Street állomás, 7 halott

8:56 második támadás: a metro szerelvény a King's Cross és a Russell Square között robbant, 21 halott

9:17 harmadik támadás: Edgware Road állomás, 7 halott

9:47 negyedik támadás: a 30-as busz robbant a Russell Square közelében Woburn Place-nél, 2 halott

Terrorfenyegetettség az EU-ban 2011-ben

Az Európa Parlament 2011. áprilisi ülésén az állampolgári szakbizottság meghallgatta Rob Wainwrigh-ot az Europol igazgatóját. Az Europol[13] igazgatója elmondta, hogy a terrorszervezetek egyre sokszínűbbek és egyre rugalmasabban működnek. Egyre szorosabb közöttük a nemzetközi együttműködés, az internet rendkívül fontos eszközzé vált a webes technológiákat egyre profibban használó terrorszervezetek számára, hiszen a propaganda és toborzási célokon kívül, rejtett kommunikációra (szervezésre) is kitűnően használható. A szélsőjobboldali extremista csoportok is egyre aktívabbak az interneten és a közösségi hálókon, a gazdasági válság által előidézett politikai és társadalmi feszültség pedig szintén táptalaja lehet az extremizmusnak néhány tagállamban – foglalta össze a bizottság előtt Wainwright.

2010-ben az EU-ban elkövetett terrorcselekmények statisztikája:

· a terrorcselekmények hét halálos áldozatot követeltek

· 9 tagállamban 249 támadást regisztráltak

· 611 személyt tartóztattak le a cselekményekkel kapcsolatban

· közülük 219-et Franciaországban, 118-at pedig Spanyolországban

„Igazságot tettünk.” (Abbottabad, Pakisztán, 2011. május 2.)

Az Európa Parlament 2011. áprilisi ülésével azonos időben, ám az európai „szövetségesek” számára is legszigorúbb titokban folytak az előkészületek az al-Kaida virtuális „lefejezésére”. Virtuális, hiszen a globális harcrend, az UK-USA szövetségesek több ezermilliárd dolláros Echelon projectjének felhasználásával, egyetlen ember, vagy inkább egy szimbólum, Oszama bin-Laden megsemmisítésére koncentráltak. 2011. áprilisában az USA Elnöke és legfeljebb tíz munkatársa titkos irodájában összpontosult (szigorú titokban!) mindaz a globális eszközrendszer, amelynek sok milliárd dolláros zászlaján 10 éve a „terrorizmus elleni küzdelem” felirat szerepel.

2011. május elsején vasárnap éjjel 23:35-kor a Fehér Házból élőben közvetített rendkívüli televíziós beszédében Barack Obama amerikai elnök bejelentette (Obama 2011): „Az Egyesült Államok egy akcióban végzett Oszama bin-Ladennel, az al-Kaida terrorszervezet vezetőjével.”

Obama beszédében elmondta, hogy 2010. augusztusában jelentették neki, hogy feltehetően Oszama bin-Laden nyomára bukkantak, aki hírszerzési jelentések szerint egy Pakisztán északkeleti részén lévő létesítményben bujkált.[14] Hónapokig figyelték a búvóhelyét, majd Obama 2011. áprilisának utolsó hetében úgy ítélte meg, hogy elegendő hírszerzési információjuk van, ezért engedélyezte a célpont kiiktatását.

Egy kis létszámú kommandós alakulat hajtotta végre az akciót a Pakisztán északkeleti részén lévő Abbottabad közelében. A csapat korábban többször elpróbálta az egész műveletet. Bin-Laden-t negyven percig tartó akció után, rövid tűzharcban ölték meg.

Barack Obama beszédében kijelentette: „Ez az eddigi legjelentősebb esemény az al-Kaida elleni harcban.”, majd beszédét ezzel zárta: "Igazságot tettünk."

A CIA légifelvétele Abbottabad-ról. (Bin-Laden tartózkodási helye zölddel jelölve)
Forrás: http://3.bp.blogspot.com/-mKJ5-eo39fY/TcCJ07251LI/AAAAAAAACHI/OdJUSKy6JFg/s1600/756px-CIA_aerial_view_Osama_bin_Laden_compound_Abbottabad.jpg

Bin-Laden abbottabadi rejtekhelye (Forrás: www.UPI.com )

A háromszintes épület 2005-ben épült, 4 méteres fal veszi körül. Az építmény környezete és belső szerkezete arra utal, hogy bin-Laden rejtőzködési céljára készült. Az épület elfoglalásakor sem internetet, sem mobil telefont nem találtak. Mivel mégis évek óta innen szervezte az al-Kaida tevékenységét, egyértelmű, hogy hatékonyan sikerült kijátszani a sok milliárd dolláros költségvetésű "terrorizmus elleni védelmet", azaz az Echelon egész Földünket behálózó információs pajzsát!

(Ma már a STOA jelentések megbízható forrásaiból tudható, hogy az Echelon rendszer technikai paraméterei és kapacitásai alkalmasak a Föld teljes felületén teniszlabda nagyságú tárgyak fotózására, audió és videó jeleinek rögzítésére és beazonosítására.)

George W. Bush, aki az al-Kaida 2001. szeptember 11-i terrortámadásakor az Egyesült Államok elnöke volt, monumentális eseményként értékelte a történteket.

Íme a „monumentális esemény”, a történelem legdrágább szimbóluma[15] likvidálásának eredménye:

- Vajon hol húzódik ma a globális Echelon harcvonal?

- Vajon a globális harcrend „eddigi legjelentősebb, monumentális esemény”-e miféle „igazságot tett” és kiknek az érdekében?

Oslo 2011. július 22.

Részletek az MTI tudósításaiból:

„Hatalmas robbanás rázta meg Norvégia fővárosát 2011. július 22.-én péntek délután; a bomba a kormányzati épületek közelében aktiválódott. A pokolgépes merényletet követően lövöldözés volt egy Oslo melletti ifjúsági táborban. …

Válogatás nélkül lőtt, de magabiztosan és tudatosan cselekedett a szemtanúk és túlélők elmondása szerint az a 32 éves norvég férfi, aki a hatóságok szerint legkevesebb 84 fiatalt gyilkolt meg egy ifjúsági táborban Norvégiában. …

A norvég merénylő Anders Behring Breivik külsőre különbözik az eddig ismert terroristáktól, a merénylet aprólékosan megtervezett előkészületei és főleg a vezérlő elv azonban kísértetiesen hasonló: ”Egy ember, akinek hite van, egyenlő százezer olyannak az erejével, akiknek csak érdekeik vannak.” (Anders Behring Breivik naplójából).

Gondolatébresztőként az olvasóra bízom az alábbi hír és a 2001. szeptember 11-i terrortámadás előkészületei, valamint az Echelon sok milliárdos „védő pajzsa” közötti asszociácókat:

„Már március óta szerepelt a norvégiai tömeggyilkos az ottani titkosszolgálat figyelőlistáján - jelentette a brit Sky News, amely szerint Anders Behring Breivikre azután figyelt fel a norvég titkosszolgálat, hogy illegálisan vásárolt vegyi anyagokat az interneten keresztül. A norvég hatóságok annak idején azért nem tettek semmit, mert nem találták "relevánsnak" az illegális vásárlásról szóló információkat.” – írta a Sky News (UK. Monday July 25. 2011) a helyi titkosszolgálatra hivatkozva.

NYÍLT GLOBALIZÁCIÓ ellen REJTETT HÁBORÚ

Joggal vetődik fel mindenkiben a kérdés, hogy az évente több százmilliárd (eddigi története során több ezermilliárd) dollárt felemésztő globális harcrend (Echelon), amelynek zászlajára már régen nem a hidegháború, hanem a terrorizmus elleni globális küzdelem került fel óriás betűkkel, kinek a biztonságát biztosítja?

- Vajon az Europol igazgatójának internetre, webes technológiákra és ezek terrorizmussal való kapcsolatára vonatkozó szavai, bin-Laden (nem a terrorizmus!) szinte véletlen információkon alapuló „megtalálása” és likvidálása, a terrorizmus nem szűnő rejtett háborúja, hogyan egyeztethetők össze a Földünk teljes felületén zajló elektronikus kommunikációt figyelő Echelon információpajzs és az internetbe beépült globális Nagy Testvér sok milliárd dolláros költségvetésével? (Dénes 2001a, Dénes 2002d, Dénes 2010a-b)

- Vajon ha az emberi társadalmak biztonságát egyszerűen (de meg nem engedhetően!) üzleti vállalkozásnak tekintenénk, ilyen cost-benefit[16] paraméterek mellett ez a vállalkozás meddig maradhatna lábon? Vagy már régen csődöt kellett volna jelentenie, csak valamely érdekek e globális harcrend fenntartásában érdekeltek?

- Vajon az UK-USA szövetség sok százmilliárd dolláros új „harcrendje” kinek a biztonságát védi? Lehet, hogy ez az „oroszlánt fogni a sivatagban” biztonságfilozófia éppen a terrorizmus biztonsága, az ártatlan „megvédett” embereknek csupán filozófia?

Meg kell értenünk, hogy a globális harcrend ellen nem lehet globális harcrend a válasz, annak analógiájára, ahogy őseink a harcmezőn nyíltan megküzdöttek egymással. A nyílt globális harcrend kikényszerítette a rejtett háború válaszát!

A TITOK áldozatai, vagy titkos áldozatok?

Az angol rejtjelfejtő szolgálat a németek által megfejthetetlennek tartott Enigma rejtjelző rendszer megfejtésére 1940-ben létrehozta az addigi idők legjobban szervezett és legmélyebben rejtett titkos projektjét ULTRA néven. Méretére jellemző, hogy a háború végén 10.000 ember dolgozott az ULTRA-ban.

Az ULTRA esetében a titkosság olyan nagy volt, hogy a szövetséges USA haditengerészetének vezető rejtjelfejtője Lawrence F. Safford kapitány 1942-ben, amikor az Enigma megfejtése már az angoloknál sikerre jutott, olyan jelentést írt, amelyben az Enigma-t megfejthetetlennek ítéli. Ez mutatja, hogy az ULTRA titkossága olyan mély volt, hogy még az USA szövetségesek sem ismerték az elért eredményeket.

Az ULTRA esetében a kódfeltörés évekig tartott, míg az erre épülő szolgáltatás olyan gyors volt, hogy a brit kormány a megfejtett üzeneteket lényegében azonos idő alatt kapta meg, mint német hadvezetés az Enigma üzeneteket.

-- Máig ható tanulságként érdemes felidézni a következő esetet. Az ULTRA tudomására jutott, hogy a németek 1940. november 14-én bombázni fogják Coventry-t.

-- Churchill mégis úgy döntött, hogy mivel a lakosság kitelepítése elárulná az ULTRA-t mint hírforrást, vagyis hogy az Enigma -- rejtjel rendszer már nem biztonságos, ezért nem járult hozzá a kitelepítéshez. Churchill döntése következtében a városközpont a bombázásban megsemmisült, több száz ember halt meg. De még közvetve sem fedte fel az ULTRA titkát, így ez az intézkedés döntően járult hozzá a szövetségesek győzelméhez.

A hidegháborús időkben az ULTRA-hoz hasonló szerepet a VENONA kódnéven ismert szigorúan titkos project kapta, amelyet az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság titkosszolgálatai végeztek és a Szovjetunió, valamint a szovjet titkos ügynökök közötti üzenetváltások megfejtésére irányult.

Coventry logikájának egyik reinkarnációja volt a Rosenberg házaspár pere, ahol hasonló megfontolásból nem tárták a bíróság elé a döntő bizonyítékokat, a VENONA program során megfejtett KGB-táviratokat. Az „Arlington Hall”, az amerikai hadsereg kódfejtő részlege hivatalosan a CIA-t is csak 1953-ban tájékoztatta a program létezéséről és az eredményekről.

A globalizálódó hatalom alapkérdése: „Mi a mély titok?”

„Gentlemen do not read each other's mail.”[17]

(Henry L.Stimson )

1949-ben G. Orwell látnoki módon irodalmi utópiaként vetette papírra a NAGY TESTVÉR (rém)képét, miközben a szigorúan titkos UK-USA szövetség már létrejött és az Echelon „harcrendje” elindult a megvalósulás útján. (Dénes 2010e)

Az elmúlt 60, de különösen az elmúlt 10 év globalizálódó e-társadalmaiban az egyének, cégek, szervezetek, vagyis a teljes civil társadalom, az elektronikus információk ezernyi cérnaszálán függő marionett bábuk lettek a globálizálódó hatalom kezében. A 21.század valósága messze megelőzte a mégoly szárnyaló írói fantáziát, így a globális e-társadalmaknak ma már egészen új kérdéssel kell szembenéznie: Vajon eldönthető-e, hogy valós vagy virtuális információ van a globális információs rendszerek fekete dobozában?

Ez a rohamosan virtualizálódó társadalmak alapkérdése, az erre a kérdésre adott válaszok meghatározó jelentőségűek a tágabb értelemben vett biztonságunk alakulásában. Ezen válaszok nem csupán a hatalom és a civil társadalom mérlegén billegő „titok” relativitására mutatnak rá, de kiválasztják azokat az eszközöket is, amelyekre a biztonság konvergencia programja épülhet. Az pedig ismert matematikai tétel, hogy ha egy sorozat egyáltalán konvergens, annak csak egyetlen határértéke lehet.[18]

Henry L.Stimson (1867-1950) az USA külügyminisztere volt 1929-30 között, amikor fenti mottóként választott mondását annyira komolyan gondolta, hogy 1929-ben bezáratta az USA rejtjelfejtő szolgálatát, a Black Chamber-t. Sajnos a történelem nem igazolta optimizmusát, és két évvel később a szolgálat működését visszaállították, sőt mai utódja az NSA (National Security Agensy) a világ legnagyobb szellemi és eszközkapacitását összpontosító rejtjelfejtő szolgálata.

Meg vagyok győződve arról, hogy abban minden szakember, politikus, és civil állampolgár egyetért, hogy hosszútávon egyetlen biztonsági konvergencia program képzelhető el, a fenti mottóval fémjelzett Henry L.Stimson „úriember társadalmáé”. Amíg azonban nem „úriember társadalmakban” élünk, még néhány középtávú biztonsági program kidolgozására lesz szükség, amelyektől legalább annyit elvárunk, hogy konvergensek legyenek. Természetesen az sem elhanyagolható szempont, hogy a konvergencia olyan határértékhez tartson, amely a civil társadalom és a hatalom számára egyenlő, azaz SZIMMETRIKUS BIZTONSÁGOT jelent!

A biztonság egyensúlyi állapot

A biztonság fogalma általánosan igen nehezen definiálható. Definiálatlanul beszélni róla viszont könnyen félreértésekhez vezethet, ezért munkadefinícióként használjuk az alábbi meghatározást: A biztonság egy rendszer olyan egyensúlyi állapota, amelynek megváltozása kicsi, de nem nulla valószínűségű esemény.

A definíció egyértelműen kimondja, hogy az egyensúlyi állapot megváltozása valamely eseményhez kötődik. Ezt nevezzük biztonsági fenyegetettségnek, magát az eseményt a biztonság elleni támadásnak. Ha a definícióban feltételezett rendszernek a társadalmat tekintjük, akkor az a bizonyos nem nulla valószínűség, a rendszer elemeinek (részrendszereinek), azaz az egyéneknek, illetve kisebb-nagyobb csoportoknak az úgynevezett veszélyérzete. Ez a valószínűség, az egyének esetében olyan sok tényezőtől függ, hogy nyugodtan tekinthetjük pszichológiai szintű szubjektív valószínűségnek, míg egyes jól definiált szervezeti, információs rendszereknél, ez a valószínűség jól kiszámítható.

A titkok biztonságáról a szakértők is igen szélsőségesen vélekednek. L. J. Hoffman, a George Washington Egyetem professzorának szerkesztésében megjelent cikkgyűjteményében olvasható Whitfield Diffie (a nyilvános kulcsú titkosítás egyik megalkotója) megfontolásra érdemes véleménye (Hoffman 1995, 398.o.):

„Az NSA-nál bíznak valamiben, amit ők úgy neveznek, hogy mély titok. Ők a legértékesebb mély titkaikat legszívesebben rejtjelezve betennék egy bontásvédett chipbe, ezt egy lezárt irodában lévő páncélszekrénybe, amely iroda fegyveresen védett szögesdróttal körülvett épületben van egy katonai bázison. Közlöm veletek, hogy a világ legértékesebb titka a demokrácia. Ezt a titkot a műszakiak és a politikusok kéz a kézben kell, hogy megvédjék. Ez az, amit mély titokként kell védeni.”

Whitfield Diffie 60 évvel Stimson után tehát ismét az „úriember társadalom” megjelenésében hisz. Sajnos azonban ennek ellentmondani látszik a napi valóság, az Echelon program globális megfigyelő, lehallgató rendszereinek harcrendjébe fektetett dollár milliárdok, amelyek nem éppen az „úriember társadalom” felé vezetnek. Egy-egy terrortámadás után újra és újra megindul a nyilvános (ál)polémia a biztonság hatékony fejlesztéséről. De milyen irányba?

Sajnálatos nemzetközi, vagy akár hazai gyakorlat, hogy például a terrorcselekmények mikromodelljeként vizsgálható móri mészárlás véres eseményei óta, a bankbiztonsági, és bűnüldöző szakemberek horribilis összegeket igénylő zsiliprendszerekről, golyóálló üvegfalakról, fegyveres és fegyvertelen biztonsági személyzetről vitatkoznak, a bankok biztonságának legcsekélyebb növelése nélkül. Jogászok elmélkednek a biztonsági őrök fegyverviselésének problémáiról, és a fegyverhasználat bonyodalmas jogi útvesztőiről. Pszichológus szakértők nyilatkoznak arról, hogy stresszhelyzetben hogyan alakul a reflexidő és a döntési képességek, a személyiségjegyek pillanatnyi változása, stb.

Elképesztő, hogy minderről, mint valamely szükségszerű társadalmi jelenség „tudományos igényű” megoldásáról értekeznek, azt sugallva a média cérnaszálán függő, megriadt embereknek, hogy „a probléma rendkívül bonyolult, de minden tudásunkkal és erőnkkel a megoldáson dolgozunk”.

Vasvári György a magyar informatikai biztonsági szakma doyenje 2009-ben megjelent (Vasvári 2009) kötetében ráirányítja a figyelmet az emberi tényező, illetve az egyenszilárdság[19] kulcsfontosságára a biztonsági rendszerekben.

Vajon az egyenszilárdságú SZIMMETRIKUS BIZTONSÁG megalkotása, a Whitfield Diffie által jelzett valódi „mély titok” védelme pusztán anyagi kérdés?!

Az „alkotó” támadók kora

Magyari Beck István az 1970-80-as években közzétett alkotási skálájával meghökkentette az akkor egészen friss kreatológia tudománya[20] iránt érdeklődőket (Magyari Beck 1976, Magyari Beck 1982). Míg ugyanis addig az alkotásról, mint művészeti, tudományos (feltalálói), azaz egyértelműen pozitív innovatív tevékenységről beszéltek, addig az Ő skálája szimmetrikus volt. Vagyis, a pozitív értékeket kifejező, úgynevezett rang-skála tükörképét is tartalmazta, amelyen az azonos abszolutértékű, de negatív eredményű tevékenységek rangja ábrázolható.

Ezzel, szó szerint tudományos rangra emelte, azt az addig csak közvélekedésként ismert tényt, hogy „vannak zseniális bűnözők”. A társadalmi szempontból deviáns, romboló, leépítő cselekmények (ez tágabb kör, mint a bűncselekmények) tehát negatív „alkotásokként” foghatók fel, és az ötlet, megtervezés, kivitelezés szempontjából ugyanazon az alkotási skálán mérhetők (természetesen negatív előjellel), mint a társadalom számára építő, fejlesztő tevékenységek.

Tehát alapvetően téves a nyílt globális (Echelon-típusú) rendszereket csupán a „brute-force”, azaz a „nyers erő” támadások[21] ellen tervezni, hiszen így az igazán magas kreativitású támadók, a Breivikféle „hittel” karöltve (lásd a néhány oldallal előbbi Breivik napló idézetet!), hatékonyan és szinte háborítatlanul folytathatják a rejtett háborút.

Nincs értelmes támadás értelmetlen céllal!

A fentiekben egyértelműen arra kívántam rámutatni, hogy akár az informatikai, akár a fizikai biztonságunk elleni támadások, a negatív alkotási skálán magasabb rangú cselekmények irányába konvergálnak. Ha tehát a támadás az értelem felé halad, akkor kézenfekvően adódik, hogy a védekezési stratégia csak a támadás céljának értelmetlenné tétele lehet. A fentiek alapján ugyanis (éppen az emberi tényező kulcsszerepét tekintve) biztonságfilozófiai alapelvként rögzíthetjük le, hogy „nincs értelmes támadás értelmetlen céllal”!

A büntetés szigorítása legfeljebb kockázatosabbá teszi a bűncselekményt, de megfelelő eszközökkel és „alkotó kreativitással”, valamint a Breivikféle „hittel” rendelkező bűnelkövetők számára, inkább újabb kihívást jelent, mint értelmetlen vállalkozást. Ezt a védekezési (bűnmegelőzési) filozófiát sajnos még kevés megvalósult példával lehet illusztrálni, ezek egyike az időzárral ellátott páncélszekrény.

Lehet, hogy ma már nem is feltűnő, de bevezetése óta egyetlen olyan bankrablás sem volt, amely a páncélszekrény kifosztására irányult volna. Hiszen ma már mindenki tudja, hogy bármilyen fegyverrel értelmetlen kényszeríteni bármelyik banki alkalmazottat a páncélszekrény kinyitására, mivel a jó kód beírása esetén is csak 10-15 perc múlva nyílik ki a széf ajtaja. Ennyi időt viszont normális bankrabló nem tölt egy bankban.

Vajon melyik „alkotó” bűnöző törne fel adatbázisokat, szervereket, ha azokban a (Dénes 2001b)-ben bemutatott sztegonografikus rejtéssel tárolt „értelmes”, ám a valódi titkot elfedő adatok, információk lennének?

Vajon melyik öngyilkos merénylő áldozná fel életét és tartaná rettegésben védtelen civil emberek millióit, ha az ellenfél nem a globalizmus nyers erejét, hanem bölcs kompromisszumokra kész politikusokat állítana „harcrendbe”?

Azt hiszem, ahogy a biztonság elleni támadások konvergenciája világosan látszik, nem kétséges, hogy a védekezésnek milyen irányba kéne tartani (Dénes 2005). Talán itt válik világossá az előzőkben a virtuális információkról, a virtuális valóság és a biztonság kapcsolatáról feltett kérdésem fontossága.

Itt válik érthetővé a nyílt globalizáció, a nyílt globális hatalom nyers ereje elleni rejtett háború „alkotó bűnözői” stratégiája.

Itt érthető meg a 21. század nyitányaként a World Trade Center dupla felkiáltójelének tanulsága és a 21. század további évtizedeinek szükségszerű biztonsági üzenete, amelynek lényege: az „alkotó bűnözés” rejtett háborújára, a globális hatalom brute force primitív válasza helyett, Comenius bölcs politikusai kellenek.

Zárszó (helyett): a biztonság nem lehet üzleti vállalkozás

A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (Stockholm International Peace Research Institute – SIPRI) becslései szerint a világ országainak katonai kiadásai 2010-ben elérték az 1630 milliárd dollárt (SIPRI 2011). Ennek a szinte felfoghatatlan összegnek a jelentős részét a „terrorizmus elleni küzdelem” zászlaja alatt, a békésen dolgozó emberek adóiból biztosítják a kormányok, az emberiség biztonságának érdekében!?

Tartok tőle, hogy 2001. szeptember 11-e dupla felkiáltójele hatására sem vesztette aktualitását A. Einstein látnoki gondolata: „A történelem mindössze arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből.”

Vagyis az áldozatokkal való mély együttérzés mellett, nem elegendő a sajnálat, keresni kell a jelenség mélyén lappangó okokat és az azokból levonható általános érvényű tanulságokat. Ezzel nem csak az áldozatoknak, de a jelen és jövő nemzedékeinek is tartozunk.

Vajon meg kell elégednünk azzal, hogy e kerek 10 éves évfordulóra a New Yorki World Trade Center helyén elkészült az emlékezés monumentális, ma már röviden csak 9/11-nek nevezett emlékműve (WWW911 2011)?

A New Yorki World Trade Center ikertornyai helyén elkészült "iker emlékmű". A vízesés peremére rótt 3000 áldozat nevei
Forrás: http://www.911memorial.org/

Talán a 9/11 emlékpark több mint 400 facsemetéjének egyre növekvő árnyékában, a különleges vízesés peremére rótt 3000 áldozat neveit olvasva, nem csupán a sajnálkozó emlékezés, hanem A. Einstein fenti intő szavai is minél több embernek eszébe jutnak … és a 21. század hátralevő éveiben új leckét, jobb tanulóként tanul meg az emberiség.

Be van fejezve a nagy mű, igen.
A gép forog, az alkotó pihen.
Évmilliókig eljár tengelyén,
Mig egy kerékfogát ujítni kell.
(Madách Imre:
Az ember tragédiája, Az Úr, I.)

A programozók réme az a programozási hiba, amit végtelen ciklusnak neveznek. Vagyis ha egy utasítássorozatot valamely feltétel bekövetkezéséig kell végrehajtania a gépnek, de ez a feltétel sohasem következik be. A gép működik, millió és millió műveletet végez, … teljesen értelmetlenül, eredmény nélkül.

Úgy tűnik, a nyugati világ a globális társadalmi működés „végtelen ciklusába” került.

A 21. század úgy köszöntött ránk, amint éppen a globalizálódó egyértékű „virtuális agárverseny” társadalmi modell uralja a jobb sorsra érdemes, információalapú társadalmakat. Emberi mértékkel és érzékkel egyre ellenőrizhetetlenebb virtuális világba születnek az újabb generációk.

Egy pillanatnyi csend kéne! Meg kéne állni egy percre és elgondolkodni a végtelen ciklus megállási feltételén! Hátha nem késő még, hogy a 21. századot utódaink egykor INFOSANCE korként emlegessék. (Dénes Tamás 2002a)

Irodalomjegyzék

Ball, Desmond – Richelson, Jeffrey (1985): The Ties That Bind: Intelligence Cooperation Between the UKUSA Countries, Allen&Unwin, Boston, 1985.

Bamford, James (1983): The Puzzle Palace: Inside the NSA, America’s Most Secret Intelligence Organization, Penguin Books, New York, 1983.

Budiansky, Stephen (2000): Battle of Wits. The Complete Story of Codebreaking in World War II., The Free Press, New York, 2000.

Magyarul: ELMÉK HARCA. A második világháború kódfejtésének teljes története, Vince Kiadó, 2005.

Dénes Tamás (2001a): ECHELON az e-társadalom információpajzsa ?

Híradástechnika, 2001/6. 14-19

Dénes Tamás (2001b): SZTEGONOGRÁFIA - rejtett információk rejtjelzés nélkül, Híradástechnika, 2001/8. 15-21

Dénes Tamás (2002a): INFOSANCE, a jövő INFOrmációs renaisSANCE társadalmának esélye, eVilág, I.évfolyam 4.szám, 2002/július

Dénes Tamás (2002b): A globális e-társadalom és a terrorizmus „szövettana” a kriptográfia mikroszkópján át (Gondolatok 2001.szeptember 11-e első évfordulóján), CEO Magazin, III.évf. 2002/4.

Dénes Tamás (2002c): Kriptográfia-politika „szeptember 11” előtt és után, Híradástechnika, 2002/9, 45-48

Dénes Tamás (2002d): A globális e-társadalom „kódolt” kockázata

(Kriptográfus gondolatok 2001. szeptember 11. után egy évvel)

Társadalomkutatás, 20.kötet 2002/3-4.szám 247-265

Dénes Tamás (2002e): TitokTan Trilógia 1.rész, Kódtörő ABC

Bagolyvár Könyvkiadó, Budapest,2002.

Dénes Tamás (2003): Turing-teszt az információs társadalomban, avagy valós vagy virtuális e-társadalom? , Társadalomkutatás, 21.kötet 2003/3.szám 275-310

Dénes Tamás (2004a): Kódolatlan gondolatok (2001. szeptember 11-e harmadik évfordulóján), eVilág, III.évfolyam 9.szám, 2004/szeptember

Dénes Tamás (2004b): Globális fenyegetettség ellen globális információbiztonság, CEO Magazin, V.évf. 2004/3-4.

Dénes Tamás (2004c): TitokTan Trilógia 2.rész, Klaszikus RejTények

Bagolyvár Könyvkiadó, Budapest,2004.

Dénes Tamás (2005): Digitális csőlátás, vagy az információs társadalom felkiáltójelei, eVilág, IV.évfolyam 12.szám, 2005/december, 24-29

Dénes Tamás (2007): A biztonság konvergencia-programja

eVilág, VI.évfolyam, 2007/június, 1-8

Dénes Tamás (2010a-c): 20.századi irodalmi utópia, vagy a 21.századi e-társadalom virtuális valósága? (60 éve született a NAGY TESTVÉR) 1-3. rész

CEO Magazin, XI.évf. 2010/1-3. melléklet

Dénes Tamás (2010d): http://www.titoktan.hu/_raktar/NagyTestver1.htm

Dénes Tamás (2010e): (Információ)biztonság a Nagy Testvér 60. születésnapján – I-II. rész, Társadalomkutatás, 28.kötet 2010/4.szám 447-463, 29.kötet 2011/1.szám 112-130

Diffie,W.-Landau,S. (2002): September 11th did not change cryptography policy, Notices of the American Mathematical Society, Vol.49, april 2002.

Drosnin, Michael (2003): A Biblia Kódja 2 (visszaszámlálás)

Vince Kiadó, Budapest, 2003. ISBN 9639323780

Hoffman, Lance J. (1995): Building in Big Brother, Springer-Verlag, New York, 1995.

Magyari Beck István (1976): Kísérlet a tudományos alkotások produktumának interdiszciplináris meghatározására, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976.

Magyari Beck István (1982): Alkotáselméleti (kreatológiai) tanulmányok, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982.

Merrit, John (1992): GCHQ Spies on Charities and Companies

Observer (London), June 18. 1992.

Obama, Barack (2011): Obama elnök beszéde (Breaking News, 2011.05.01.):

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=Uf_Uugt1mR8#t=16s

SIPRI (2011): Background Paper on SIPRI Military Expenditure Data, Stockholm International Peace Research Institute, Press background material, 2011. 04. 11.

STOA-Rep (1999): Interception Capabilities 2000, Report by : Duncan Campbell
IPTV Ltd. Edinburgh, Scotland : April, 1999

EU-Rep (2001): REPORT on the existence of a global system for the interception of private and commercial communications (ECHELON interception system)
EUROPEAN PARLIAMENT Session document (A5-0264/2001), 11 July 2001

Varga Gergely (2011): Költségvetési kényszer és stratégiai viták az Egyesült Államokban, ZMNE Stratégiai Védelmi Kutatóintézet Elemzések – 2011/6.

Vasvári György (2009): A társadalmi és szervezeti (vállalati) biztonsági kultúra

Ad Librum Kiadó, Budapest, 2009.

Wright, Steve (1998): An Appraisal of Technologies of Political Control

European Parliament: Scientific and Technologies Options Assessment

Luxembourg, January 1998.

WWW911 (2011): http://www.911memorial.org/